2014. december 29., hétfő

A hűségről vagy nem is tudom miről

Kezdődött azzal, hogy még novemberben, amikor már minden nap fűteni kellett, feljöttünk Pestre - ugyanis itt töltjük a hideg hónapokat, pusztán a praktikum miatt.
Van egy elképesztően zsivány ivartalanított macskánk Bandika. Egeret fog, fáramászik, kinn éjjszakázik, veteményesba aknázik stb., mint egy rendes macska. Eddig - ugye - vidéken volt, nagy tér, kevés konkurencia - általában csak lányok vannak macskafronton. Néhány róka, őzike, nyúl és fácán, de ezekről nem félt.
A történet másik fonala pesti eredetű. Ugyanis egy kóbor fiú macska úgy döntött a nyáron, hogy nálunk fog lakni. Fenn a tetőn, talált magának egy zugot. Nem zavart senkit. Mandulafára fel, majd a kistető és a nagytető, ott pedig eltünt. Néha-néha etetés, egy-két simizés, kelletés és élte a maga kis életét. Kell tudni róla, hogy sérült volt, mikor hozzánk került. Bal hátsó defekt lába lógott, és csak csoszogott. És mivel szürke cirmos, hát elneveztük Mamusznak.
Mamusz, ezzel a rossz lábával is tudott fára mászni, ill. egy kis idő elteltével már igyekezni is.
És akkor összekötve a történet fonalát -- Bandika és Mamusz nem jött ki egymással már az első pillanattól kezdve. Egyre agresszívabb lett Mamusz, Bandinak pedig már a lakásba kellett almot készíteni, nem volt hajlandó kimenni.
Megmondtuk Mamusznak, hogy feltesszük az internetre!, ha továbbra is nyakra támad! Nem vette komolyan a fenyegetésünket. Mi meg igen. Találtunk is Neki gyorsan egy nem túl közeli gazdát. Elvittük este kocsival, macskakosárba, ami le volt takarva. Az új helye kb. 5-6 km-re volt, több főútvonal és forgalmas kereszteződés nehezítette az odajutást.
Szóval Bandika innentől kezde kimehet pisilni! Éljen!
Közeledett a Karácsony, elterelte a figyelmünket Mamuszról.
Azonban, új helyére való költöztetésétől számítva, tíz nap alatt visszatalált.
Nyávog valaki az ajtó előtt! Ez a Mamusz hangja?! Az nem lehet! De igen. Az ajtót kinyitva, ott ült és bámult rám. Koszosan, kissé lefogyva és csámpásan. Hát Te! - erre felállt és a lábam között "nyolcasozott".
Adtunk Neki langyos tejet, majd később egy kis kaját és azóta megint van Mamuszunk. A Bandi benn, a Mamusz kinn.
Egyszóval a macskáknak oltári pontos a "dzsipieszük"!
Ja, és azóta a család szlogenje: "felteszlek-az-internetre"!
Azért Mamusznak is lesz meglepi a következő év elején - töketlenítés!
 Bandika, mint vidéki macsek
Bandika, mint pesti macsek

(Mamuszról nincs rendes kép, mert azóta állandóan kelleti magát és nem áll meg egyhelyben.)

2 megjegyzés:

  1. Nekünk azért nem annyira! Tudod milyen büdi a macskaakna zárt helyen?!?!
    Persze, Mamuszi ezek zután megbecsült tagja lett családunknak!

    VálaszTörlés