2015. december 31., csütörtök

Pár nap, az év végéből

Először is -- Egészségben, bölcsességben és türelemben gazdag, boldog új esztendőt kívánok!

Történések, karácsonytól máig

Csirkisztán -- Teljesen beilleszkedett a pesti kisudvar zajos, büdös és nemszeretem légkörébe. Most kezdtek el vedleni, mintha megtépték volna őket. Tojnak ezerrel. Sőőőőt!
Történt ugyanis, hogy egyszercsak észrevettük, hogy Mese (a pöttyös tyúk) nincs meg. Nincs az óljukban, nincs a kertben, megnéztem a borostyánok alját ..... nincs sehol. Irány az utca - két utca jobbról, majd balról átnézve = nincs sehol. Kutya nem vihette el, mert a kerítésen nem tud bejönni. A macskák rettegnek Bélánktól. Nincs, nincs; ez van.
Mindig délutánra megjelenik, hogy honnan jön elő, az rejtély. Mígnem a mai hideg, fagyos délelőttön, a kiskapu felé menvén! felfigyeltem, hogy valami fehérlik a szennyvízelvezető tisztítócsöve mellett, a gödörben. Eredmény a képen.

 16 darab tojás került a kukába.
(Szerintem, ha tavasz lett volna, kikelti őket.)

Ő Mese (épp vedlés alatt) és a sötét, eldugott lyuk, ahová tojott. 
Gyorsan betemettük, most keresi az új helyet, mi pedig lessük az eredményt :)
/nagyon hideg van kinn/


Kert -- Nem bírtam magammal és tegnap megvennem a fejtő- és szárazbabnak valókat, valamint a kelkáposztát, sóskát, metélőpetrezselymet.

Macskahelyzet -- Bobó a nyáron még csak ideiglenes maccs, a hidegre és a durrogtatásra való tekintettel benntlakóvá vállt. Nem panaszkodik miatta. Apu ágyát el is foglalta. Bandika és Mamusz pedig a másik szobában. Már eltűrik egymást, de nem szívlelik az új (még tökös) benntlakót. /továbbra sem hallgat a nevére, de jól elvagyunk/


És most én -- Karácsonyra, pontosabban már előtte, hogy ki tudja próbálni; kaptam egy igazi, kézzel készített, őrségi fazekat. Vége a teflon-korszaknak a konyhába. Megkezdődött a köcsög-korszak :)
Ízre nem érzünk különbséget, a kétfajta edény főzési eredményei között; viszont most nem úszkálnak benne fekete izébigyók! Még tanulom a technikáját a főzésnek, mert nagyon lassan forr fel az edényben a főzendő; de ha már felforrt, utána hamar készre fő (a bab és a borsó héja nagyon puha lett). Jöhetnek a többi méretű és alakú fazekasedények!


Egészség -- Ezzel a témával nem igen foglalkoztam eddig; úgy gondoltam (nagyjából) egészségesen élünk, táplálkozunk, mozgunk (esetleg még gondolkodunk is). Az élet azonban megcáfolta ezt.
Apu beteg lett. Már hónapok óta fájt a nyaka/vála/jobbkeze. Azt hittük, hogy megerőltette, megfázott, stb. Mígnem, Karácsony előtti héten már elkezdett zsibbadni a jobb kezének több ujja is, majd egyre jobban fájt a nyakától végig a jobb keze. Ennek fele sem tréfa, irány a doki. Mivel nagy szerencsénk van a dokinkkal, gyorsan, sürgősségivel két nap alatt az alap vizsgálatokat el is intéztük. Kiderült hogy nyaki-gerinc sérve lett, ezért van a fájás és a zsibbadás. És a labor! Ekkor derült ki, hogy a vércukra rettentően magas, több mint 21. Irány a "déltepsi-kórház" (aki tudja, érti, aki nem az nem), mert oda tartozik Apu. Így, izgulva az eredmény miatt, és hogy mi lesz; az idei Karácsony sztornózva.
Szerencsére, azóta már a cukrát levitték, de még pár hétig ígyis bentartják. Majd csak az után kerülhet a sérve miatt másig osztályra.
Apu a "kenyeret kenyérrel" ette világ életében, imádta az édességeket, a kelt tésztákat; most ettől búcsút kell vennie. Én meg tanulom az új étrendet, hogy mire hazaengedik már egy pár újfajta ételt meg tudjam főzni. Annak ellenére, hogy tésztásak vagyunk, mégis változatos volt az étrendünk, soha nem szerettük a zsíros ételeket, sózni is diszkréten szoktunk, gyümölcs, zöldség szintén szerepelt az étrendünkben. Kólát, csipszet és társait már gyerek korunk óta nem szerettük, Apu meg pláne. Alkoholt, sör formájában, és nyáron, max. egy üveggel. Ami - ezek szerint - káros szenvedélyünk (esztán már csak múlt időben!), azok a sült érdességek, mint a kalácsok, pogácsát, lángosok, szóval a kelt tészták, mézesek, stb. És a finom fehér kenyerek. Mert, azért azt senki sem vitathatja, hogy isteni ízük van. Persze, már többször is próbálkoztam teljes kiőrlésűvel, tönkölyliszttel, rozsliszttel, de ezt a minőséget sem ízbn sem (mindig) formában nem tudtam hozni.
Így viszlát eddigi kenyerek, bagettek, pogácsák és kalácsok, méteres- és mézessütik. Mégsem értek annyit, hogy titeket válasszunk az élet helyet.

Azért megkönnyezve búcsúzunk --

 Az első kenyerem, még jénaiban sütve.

 A gyors és istenifinom szódás kenyér.

 A briós-rózsák reggelihez kakajóval .....!!!!

 Gyors-kroaszon hasonlóképpen reggelihez

 A perecek hiányoznak majd a legjobban

 Ezzel a vajaskiflivel még próbálkozom másfajta liszttel.

 A sajt egy kicsit sok lett rajta, én készítettem.
(kemény sajtot többet sem, nagyon rizikós tudatlanul ilyet készíteni)

 Itt már próbálkoztam a kétfajta liszttel.

 A sütőzacsiban kelesztett és sült bagettek, kissé összenőve.
Végül is bagettpárnát még nem láttam a neten:)

 És a megunhatatlan kakaóskalács

Vagy a kakaó nélküli

 És az A. Fné Terike által tökélyre fejlesztett díszes kalácsok béna utánzása.

 Imádott mézessütik. Nagyon szerettem készíteni is.

 Na és a szörpök, vagy jelen esetben a bodzapezsgő!

VISZLÁT!

2015. december 7., hétfő

Kézimunkák képekben, némi Csirkisztánnal

Kb. 10 napja, felköltöztünk újra Pestre (de még nem véglegesen). Itt azért sokkal kényelmesebb, hisz nem kell mindig rakni a kályhát, közelebb vannak a boltok. Nem kell 12 km-t bicajozni tejért, kenyérért a hidegben stb.
Annak ellenére, hogy így télen több előnye van a fővárosnak, mégis -- már alig várom, hogy újra visszamehessek.
Szóval, amióta egyre több időt töltök a házba (itt és ott), előkerült a varrógép és a horgolótű is.

 Az ágytakarót már csak össze kell varrni.
 Ez az alvó Rudolf igazán rémronda lett; netről szedtem a mintát, ott jobban tetszett.
 Éjtündér (a szárnya nem látszik)
 Bandika és Mamusz :)
 Elfogott a szivecskézés.
Régebben nem nagyon szerettem a szív mintákat, most viszont teljesen rákattantam.
 
 
 
 Próba, a végleges helyen - még itt/ott lógnak a cérnák.
 Egy kis téli/karácsonyi hangulat.
Újra Miki és Rudik.

Csirkisztán maradék lakói is visszaköltöztek, ill. a gyári-tyúkokból egyet meghagytunk, az is jött velünk. Most heten vannak (Bélánkkal együtt, aki az utat nem nagyon bírta és egy kis agyvérzést kapott, így most a nyakát tekergeti - de különben minden oké vele). Egy-két nap alatt felzabáltak minden zöldet a kertből. És már unatkoznak. Béla állandóan kukorékol, a lányok pedig unalmukban mindig tojnak. Beálltak a következőképpen: 4-4-5-0-4-4-5-0 tojással már a fülünkön jönnek ki a tojásos ételek.
(Ja, természetesen Karácsony előtt kell a sütőnek kinyiffannia!!!, így sütés az idén nem várható. Még jó, hogy van egy jóságos nagynénink, aki már átvállalta a mákos és dióskalács megsütését.)
 Fürdés
 
Most van a "nagy-csatorna-bekötések" időszaka;
így természetesen csak ott tudnak kapirgálni.


És egy kis kert (utólag):
 
 November közepén szedtem le a futóbabról az utolsókat.
Utána való nap jött egy éjjszakai fagy, és az egész tönkrement.
Ha védett helyen vagy fólia alatt lett volna, talán még most is szedhetnénk róla.
Az idei diótermésünkre igazán nem lehet panasz.
Senki nem gondolta volna, hogy egyáltalán marad termés a fán -
hisz a fagy és a sok eső megtépázta a fát.

2015. október 23., péntek

Szeretnék színszívó lenni -- csikenek a kertből

Kertünkben, az érett tompa zöld és a barna szín megannyi árnyalata található. Azonban a szomszédba már megérkezett az őszi színek kavalkádja. A sárga, a piros és bordó - azaz az igazi őszi színvilág. Ahogy nézegettem a leveleket, az pattant ki a fejemből, hogy milyen jó lenne színszívónak lenni! A színszívó úgy működne, mint a régi rakétaporszívó, csak nem a koszt, hanem az ősz színeit szívja magába; és a bánatos időjárás, a szürke napok alatt lassan vissza tudnám engedni a színeket. Azonban - mivel még ezt a fajta embert nem találták fel (vagy legalább is a Sas utcában még nincs ilyen), így maradnak a fényképek és azok nézegetése a fent említett napokon.
 Az egész nyírfa olyan, mint egy vízesés. Ilyenkor még szebb, mint nyáron.
 Az hiszem, a színek magukért beszélnek.


Sajnos, a nyáron termést nem hozó fejtőbab most szeretné behozni lemaradását; azonban az éjjszakai fagy benne is kárt okozott. A rengeteg hüvely csak úgy lóg, a sötétbarna, fonnyadt levelek között.
Itt még virulva, üdén teper fel a cseresznyefára.

Az állatállomány ideje nagy részét szabadon tölti. Már nem igazán lehet azt mondani, hogy a kertben; mert amit csak lehet, mindent felzabáltak, és kikapartak. Egyszerűen borzalamas a terület. Azért valamit valamiért = még mindig folyamatosan tojnak, a napi 6-8 tojás (a 10 tyúktól és Bélától :) ) mindig megvan.
Most az eper közé vetették be magukat. Ott még találtak levelet. Pozitív szemlélettel nézve a dolgot: az eperlevél is gyógyító növényrész, így a csikenek is egészségesek maradnak és a tojásuk is szuper!

Bélánk egyre szebb faroktollal rendelkezik. És már látszik a kis sarkantyúja is.
 Az eper felfedezése, és felzabálása. A cukkini leveleit már eltüntették.
 Banyamanyi mögött lévő kenyeresláda védi a tépőzöldséget, mert különben már az sem lenne.
Itt már felástam a területet, de nem látszik - úgy lejárták.

2015. szeptember 29., kedd

Egy kis kert - egy kis Csirkisztán

A betakaríás megtörtént. Nem úgy, ahogy elképzeltem; hisz sem minőségben, sem mennyiségben nem volt megfelelő. Azért ez nem teljesen igaz, hisz az eper, alma, a körte, valamint a cukkini és részben a dió, fűszernövények (a többi növényhez képest) kitettek magukért.
Az eper igazi meglepetés lett a nyár elején. Mint mennyiségben, mint ízben -- hmmmm; öröm visszagondolni.
A cukkini (sárga, csíkos és sötétzöld) egész évben ontotta a termést, a fagyó is tele lett velük.
Körtefánk három is van, azonban egy nagyjából még sosem hozott termést, egy 5-10 szemnél megáll, a harmadik viszont már három éve folyamatosan megemberelte magát (kb. 10 évig egy szem sem volt rajta).
Szintén háromféle almafánk volt. A starkingtól meg kellett vállnunk az idén, így az ő termése, az a fincsi alma igazán hiányozni fog a téli napokon. A jonatan csak jövőre fog termőre fordulni (elméletileg). Így maradt a golden. Rá igazán nem panaszkodhattunk soha. Mindig bőtermő volt. Hatalmas, egészséges gyümölcsökkel. Azonban rá sem száníthatunk már sokáig :(  Megjelent rajta is az az ágszáradás, mint a starkingon. Így valószínűsíthető még 2-3 termő év.
A paradicsomokon ugyan rengeteg volt a virág és a termés is, de a nagy melegben lepotyogtak (megfőtek) éretlenül. Az eddigi 100 üvegen túli parilé-eltétel az idén nem érte el a 30 üveget. HOGYAN FOGYJUK EZT BEOSZTANI!?!?!?!
Paprika - egész szezon alatt egy darabot sem tudott a család enni. Mire észhez tértek a növények és kezdtek virágozni, majd termést hozni -- addigra vége lett a szezonnak, nem értek be rendesen.
Zöldbab - szintén kismillió virág, majd termés, de egyik napról a másikra beöregedtek. Így kénytelen voltam tovább tartani őket, és amelyikből csak lehetett, fejteni való, ill. szárazbabok szerkeszteni.
A fejtenivaló bab egész évben csak volt, most kezd észhez térni és termést hozni. Remélem hosszú és fagymentes őszünk lesz, hogy a most félúton lévő hüvelyekben a szemek megnőjenek és beérjenek!
A hagyma - vörös/lila - kicsi maradt, de annál édesebb - fincsi! (volt).
A szőlőről ne is beszéljünk. Egy kisrekesznyi és sörétnagyságú szemekkel. Igaz, mézédes lett - már amit meg tudtunk menteni a darazsak elől.
Cseresznye még virágjában lehullott - egyetlen szem sem lett.
A levél-zeller nem volt hajlandó megnőni, bokrosodni. A metélőpetrezselyem sem. A répa nagysága egyszerűen felülmúlhatatlan. Egyes esetekben már el is érte a 3 cm-t.
Mogyoróbokor még mindig nem termett.
A birs virágaiból nem lettek termések.
A torma ugyan egészséges, de alig nőtt a gyökere valamit.
A fűszernövények viszont hozták a formájukat. Borsikafű, oregano, kakukkfű, bazsalikonok, citromfű és a menta. Rájuk - úgy látszik - mindig lehet számítani. (A tárkonyt a csikenek sajnos kinyiffantották.) Töménytelen mennyiségben sikerült szárítani őket. Mint teának, mint fürdővízben alkalmazva. És az idén nem is kellett kerülgetni őket a lakásban, hisz a bugyicsillár/ok jó szolgálatot tettek. Radikálisan csökkentve a szárításra szánt területet.
Ó, a dió! Az idén, is elérte a tavaszi fagy. Azonban most csak az alsó részét. (szerencsére) A felső részen viszont hemzseg a dió. Kb. fele albérlőtől zsizseg, de még így is bőven marad nekünk az egészségesből. (A zsizsegősökből a fakopáncsok lakmároznak. Már - szinte - oda is költöztek, mert alig tudnak repülni, a tele pocakjukkal.)
A krumpli íze főve és sütve is finom, azonban mennyisége kívánnivalót von maga után. Némi túlzással annyi lett, amennyit elvetettem. Egy hálóval vettem (50 szem) és két kisrekesznyi lett belőle. Igaz, mind egészséges!

Azonban, a növények kétes kimenetelét pótolták Csirkisztán lakói. Igazán nem lehet rájuk panasz. Az öreglányokból egyet ugyan le kellett vágni - tojásprobléma miatt (túl nagyok voltak a tojások). De a többi; a májusi megvásárlásuk óta talán összesen egy hetet nem tojtak. Az állatok is egészségesek maradtak. Ugyan sokat veszítettek súlyukból, és egyeseknek a tolla nem nőtt ki, de táp nélküli etetéssel ilyen erdményt elérni = ÉLJEN!
A csikenek felnőttek. Szép ifiasszonyokká válltak. A két kakasból (Béla és Géza), végül is a nagyobb és házastársi kötelezettségét jobban teljesítő Béla maradt meg. Géza távozott Csirkisztánból (élve).
A kertet már teljesen (6,30-tól sötétedésig) magukévá tették. Azaz - mindent letaroltak. De nem bánjuk, hisz olyan szépek. Nagy kerek popóval, 2,5 - 3 kg-os sullyal. És nem utolsó sorban elképesztően finom tojásaikkal pótolják a tarravágott kertet.
A csikenek is tojnak már rendszeresen. Sőt! Sütike a féleszemű nyamvi tyukica (nincs fél kiló) is tojott már egyet. Mint egy nagyobbacska fürjtojás, akkorára sikerült az eddig egyetlen tojása. Alfi, (akiről kiderült, hogy hölgyike, így utólag Fifi/Süsü lett) is tojott már egyet. Az ő súlya nem éri el az egy kilót, de tolla rengeteg van. Szerintem háromszor annyi, mint egy "normális" tyúkon. Röhelyes, ahogy a pillangókat hajkurássza a kertben. Ezért lett a másik neve Süsü :)
Süti levágása gondolatunk tárgya volt egy ideig, hisz nem várható tőle sok minden az életben. Azonban, a kés árnyéka sem vetül rá azóta, amióta azokat az undok pirosbogarakat (bodobácsokat) töménytelen mennyiségben pusztítja. Rászokott a vadászatukra, nincs a teraszon, a ház körül egy sem. Képes napjában százszor is körbejárni a házat utánuk kutatva.
Néhány kép az őszeleji kertből, előtérben az állatokkal.

Nem tudom, hogy alapból minden baromfi szereti-e a csilikaprikát; de a csirkisztáni polgárok nagyon. A teraszról le kellett venni, mert állandóan ott zabálták.

Béla és a két Lenke (meztelenke). Azok a csonkok kelkáposzták, karalábék és körömvirágok voltak.

Mamusz hempereg a krumpli helyén - természetesen a csirkeaknák között. Háttérben a fejtőbab, most hüvelyesedik.

 Fifike/Süsü hátulról és előlről. A popóján már kezd hullámosodni a toll.

A bóbicáló tyukocska mostanság bárhol szunnyad egy kicsit. Nem is csoda, több mint 3 kg. Egy zabagép.
Süti, a kertben is bogarászik, nem igazán vega.

Apunak egy szava sem lehet - segítséggel veszi ki a fát.

Béla inkább az öreglányokkal van. A régi öreglánylak (kutyaól) ki lett téve a diófa alá, ha valamenyiknek sürgős tojhatnékja támad legyen hely. Így nem kell keresgélni a tojásokat, nem tojnak el. A kert elején és végé is van tojóhely.

A tarra csipkedett paprikák. Igaz, így nem kell keresni a lombok között a parikákat :)