2015. január 29., csütörtök

Elkészült a Pizsis Hóember

Azt hiszem még nem késő, hisz per-pillanat is esik a hó. Este kész lett a Pizsamás Hóemberem.
(A játékpacit nem én készíettem, az kulcstartóleffegő volt.)



2015 február havi - Holdálláshoz tartozó megjegyzések

Magyarázat:
A hónap napja / a nap milyensége GY=gyökér; V=virág; L=levél; T=termés / mit ajánlott és nem ajánlott tenni azon a napon; piros számok jelzik azt, hogy kedvező időszak vetésre, ültetésre, metszésre. Ebben az időszakban a növényi nedvek a gyökerek felé vándorolnak.



2015 február hó
01. - L / fodrászat/hajmosás ne; locsolás; gyapjúmosás;
02. - L / fodrászat/hajmosás ne; locsolás, gyapjúmosás;
03. - T / fodrászat ne; gyógynövénygyűjtés;
04. - T / fodrászat ne; gyógynövénygyűjtés;
05. - T / hajvágás; hajfestés;
06. - GY / hajvágás; hajfestés; körömápolás; szőrtelenítés;
07. - GY / hajvágás; hajfestés; szőrtelenítés;
08. - V / kenyérsütés; nagytakarítás; szellőztetés; pihenés;
09. - V / kenyérsütés; nagytakarítás; szellőztetés; pihenés;
10. - V / lábápolás; fodrászat ne; pihenés; nagytakarítás; nagymosás;
11. - L/ lábápolás; fodrászat/hajmosás ne; nagymosás; locsolás; kert ne;
12. - L / lábápolás; fodrászat/hajmosás ne; nagymosás; locsolás;
13. - T / körömápolás; kenyérsütés; szellőztetés; befőzés/tartósítás/raktározás;
14. - T / kenyérsütés; szellőztetés;
15. - GY / fogászat ne; szőrtelenítés;
16. - GY / fogászat ne; szőrtelenítés;
17. - V / körömápolás; nagytakarítás;
18. - V / kenyérsütés; nagytakarítás;
19. - L / lábápolás; fodrászat/hajmosás ne;
20. - L / lábápolás; körömápolás; fodrászat/hajmosás ne; locsolás;
21. - T / lábápolás; fogászat ne; fodrászat ne;
22. - T / fogászat ne; kenyésrütés; savanyítás; befőzés/tartósítás/raktározás; szellőztetés;
23. - GY / fogászat ne; költségvetés készítése; pihenés;
24. - GY / fogászat ne; költségvetés készítése; pihenés;
25. - GY / fogászat ne; pihenés;
26. - V / tejelválasztás; kenyérsütés; szellőztetés;
27. - V / fodrászat/hajmosás ne; körömápolás; pihenés;
28. - L / fodrászat/hajmosás ne; gyapjúmosás;

Megjegyzés - mintha a kertészkedéshez való infók lemaradtak volna az oldalon. Így még hozzá kell okosítani a következőkben leírtakat.

A holdnaptár alkalmazása a mindennapi életben VIII. - Állatövi jegyek a kertben és a szántóföldön


2015. január 26., hétfő

Hétköznapi bosszantások

Január 06-án Mamusz töketlenítve lett - sokkal nyugisabb már most. Bandival történő bajuszösszeakasztás kb. 20 %-ra csökkent. Természetesen nem ment a nap zökkenőmentesen, mert estefelé csak kiszökött, pedig még kómás volt egy kicsit. Másnap át kellett menni a szomszédba, megkérdezni becsukták-e valahová. Pont nagyon hideg volt éjjszaka, így aggódtunk, hogy megfázik. Másnap délután - mint akivel nem is történt semmi - lemászik a mandulafán. A tetőn aludt a "fészkében". Megjegyzés: azóta viszont ki sem lehet robbantani a lakásból, igazi szobacica lett.

Január 16-án is sütöttem kenyeret. Már rutinom van kenyérsütés terén (kézi dagasztás, miegymás), azonban ilyen szörnyen még nem sikerült. Nagyon nehéz és sűrű lett. Le-is-tagadtam-volna-,-hogy-én-sütöttem-- ha lehetett volna.

Január 26-án kikukáztam megint egy teflonedényt. Ez már  a harmadik a tél folyamán. Nem régiek, kb. 2 éve használom használtam (semmi fémmel való kavargatás, kiszedés vagy ilyenmi). A teflon bevonat ragyaként feljön és úszik az ételben. Nem valami kínaiakármit vettem, hanem magyar-magyar-magyart!!! A bonyhádi edénygyár remekművét. Nem elég, hogy - szerintem - drágák, még használni sem lehet őket. Soha többet nem veszek teflont (sem ottani terméket), még az állatoknál sem lehet riszájtlingolni (itató/etetőedényként). De felmerül a kérdés, hogy akkor mi a csudába főzzek. A sima zománcozott edények olyan vékonyak, hogy még a hidegvíz is leég bennük. Körbetúrtam a házat - szó szerint -, végre találtam a pinyóba jól becsomagolva - még az átkosból visszamaradt - régi jénaikat. Nagyon nagyok voltak, szép sááárgák - a CCCP jeles termékei. Még az egyik nagynéném hozta őket, amikor oda jártak bevásárolni Munkácsra vagy Ungvárra - nemtudom.
Szóval most ezekben kezdtem el főzni. Nem rossz, csak vigyázni kell, mert nyílt lángra nem szabad tenni. Még jó, hogy megvan a szintén akkoriban beszerzett öntöttvas alátét. Na azért mosogatni sem egy öröm. Nade ez van.

Metszés II. -- A gyümölcstermő növények hajtásrendszere (+ képek)

A gyümölcstermő növények hajtásrendszere

A hajtás
A gyümölcstermő fás növények hajtásrendszerének hajtásait, alakulásukat tekintve, két nagy csoportra osztjuk:
  1. leveles hajtások;
  2. levéltelen hajtások;
A leveles hajtások a tenyészeti idő nagy részében lágy állományú szárból és levelekből állnak. Ezek a zöldhajtások. A zöldhajtások a tenyészeti időszak végére lehullajtják leveleiket és levéltelen hajtásokká alakulnak. Ezidőre száruk meg is fásodik. A levéltelen hajtásokat vesszőnek, gallynak, ágnak stb. nevezzük.
(A következőkben a zöldhajtást hajtásnak, a levéltelen hajtást vesszőnek, a lombkoronáák pedig koronának nevezi az író.)

A gyümölcstermesztés szempontjából a következő hajtásalakulásokat lehet megkülönböztetni:
Vezérhajtás – azok a végálló zöldhajtások, melyek hivatva vannak a hajtásrendszer hosszanti növekedését folytatni. A vezérhajtás természetes módon a végálló vessző csúcsrügyéből fejlődik, de a vessző visszametszése után a megmaradt legfelső fejlett oldalrügy hajt ki és átveszi az elveszett csúcsrügy szerepét.

A vezérhajtás a hajtásrendszer melyik részén és milyen rendeltetéssel fejlődik, többféle típusát különböztetik meg:
a.) A fővezérhajtás – mindig a fa középső, illetve sudárvesszőjéből indul ki, és a fa sudarának (középponti tengelyének) hosszanti növekedését folytassa. A fővezérhajtásnak általában a fiatal gyümölcsfák növekedésekor van nagy fontossága a korona teljes kialakulásáig.

b.) Az oldalvezérhajtások – a koronát alakító oldalelágazások végálló vesszőjéből hajtanak ki, és az ágrendszer hosszanti, valamint szélességi növekedését biztosítják. A folytatólagos elágazások következtében egy oldalágon több oldalvezérhajtás is fejlődhet.
  1. A mellékvezérhajtás – gyakran előfordul, hogy ugyanannak a végálló vesszőnek nemcsak a csúcsrügye, vagy a visszametszés után megmaradt legfelső fejlett oldalrügye hajt ki, fő- vagy oldalvezérhajtást fejlesztve, hanem az alatta levő egy/több fejlett oldalrügyből is a végálló vezérhajtáshoz hasonló erőteljes és szintén a hosszanti növekedést szolgáló hajtások fejlődnek. Ezek nem ritkán a végálló (fő-/oldal-) vezérhajtást túl is növik, ennek elvesztése után pedig alkalmasak az pótolni. Pl. körtefán, őszibarackfán.
  1. Az ikervezérhajtás – egyes gyümölcsfákon a fő-/oldalvezérhajtást fejlesztő csúcsrügy, vagy a megmaradt legfelső oldalrügy mellett a tövében ülő egy/két mellékrügy is kihajt. Ezért egy csomóról nem egy, hanem két/három vezérhajtás is fejlődhet. Az összetett rügyből vagy rügycsoportból többesével kifejlődő vezérhajtásokat nevezik ikervezérhajtásoknak. Ha az ikervezérhajtások mellékrügyekből hajtanak ki, akkor rendszerint gyengébben fejlődnek, mint a főrügyből származók. Ikerhajtások előfordulnak a buja növésű körtefán, őszibarackon.

Oldalhajtás – az előbbiektől eltérően, a vesszők egész hosszában található oldalrügyekből törnek elő, tehát nem a hosszanti és szélességi növekedést, hanem az elágazódást szolgálják. A gyümlcsfákon a termőrészek képződésében van fontos szerepük.
A tavasszal kihajtott első hajtást elsőrendű, az ennek rügyeiből nyár elején kihajtott oldalhajtást másodrendű, és esetleg még a nyár végén ennek rügyeiből előtörő oldalhajtást harmadrendű oldalhajtásnak nevezik.

Víz- vagy fattyúhajtás – előfordulhat, hogy a hajtásrendszer idősebb részein erőteljes, gyakran igen buja és hosszú, laza állományú hajtást fejleszt a fa. Legtöbbnyire elvénült, erősen megsérült, visszametszett korona belső idősebb részéből, valamint a törzséből törnek elő. Megjelenésük a korona megifjodásának, a kimerült, elvénült, sérült ágak pótlásának törekvését mutatja.

A rügy
A gyümölcstermő növény hajtásrendszerének évenkénti gyarapodását a rügyek teszik lehetővé. A rügyek élettartama változó.
A rügyek minősége szerint 3-féle rügyet különböztethetünk meg: 1. hajtórügy; 2. termőrügy; 3. virágrügy;
A hajtórügy a gyümölcstermő növényeken jellegzetesen megnyúlt, karcsú tojásalakú és hegyes csúcsú rügy. Helyzetét tekintve lehet csúcsrügy, ha a hajtás csúcsán van; hónaljrügy/oldalrügy, ha a hajtás oldalán, a lomblevelek hónaljában fejlődik; végállórügy, ha a gyümölcsfa metszése során valamelyik hónaljrügy, a metszés helyének szomszédságában lévén, a megmaradt hajtáscsonk csúcsára került. Ha a hónaljrügy a csomón csak egymaga van, magános hajtórügynek nevezik, azonban ez csomón többesével is elhelyezkedhetnek. Ha a csomón csak két hajtórügy van, akkor azokat iker- vagy kettős hajtórügynek nevezik, ha pedig kettőnél többet találunk belőlük, akkor csoportos hajtórügynek. A többesével elhelyezkedő rügyek közül a középső a főrügy, ez fejlettebb szokott lenni; a szélsők (mellékrügyek) a fejletlenebbek. A hajtórügyek bizonyos esetekben akár több éven keresztül sem hajtanak ki, nyugalmi állapotban maradnak, ezek az alvórügyek/rejtettrügyek. Az alvórügyek gyakran csak szükség esetén, pl. ifjításkor hajtanak ki.
Termőrügyből keletkezik a virág/virágzat. Általában zömök, duzzadt kinézete van. Különböző elhelyezkedésűek lehetnek: csúcsrügy, hónaljrügy, magánnyos és csoportos rügy.
A csoportos termőrügynek a következő típusai vannak:
- iker vagy kettős terműrügynek az egy csomón elhelyezkedő két termőrügyet, bokrétás termőnyársnak pedig egy rövidszárú tengelyen elhelyezkedő több termőrügyet nevezik, melyen termőrügyek nem közös csomón vannak, hanem különböző, de egymáshoz nagyon közel eső csomókon. A bokrétás termőnyárs csúcsán általában találhatunk egy hajtórügyet is.
A termőrügyek általában ún. vegyes rügycsoportokat alakítanak ki. Ezeknek két típusa a leggyakoribb, a hármas vegyes rügycsoport (a középső többnyire hajtórügy a két szélső termő) és a tömeges vegyes rügycsoport (nem egy, hanem több hajtórügy vanm és körülöttük kb. 3-6 termőrügy).
A váltivarú virágú gyümlcsfáknak azokat a rügyeit, amelyekből porzós – tehát termést nem hozó – virágok keletkeznek, a termőrügyektől való megkülöböztetésül virágrügynek nevezik. Pl. mogyorónál, diónál.
Vanak rügyek, melyekből nem csupán hajtás, hanem virág, sőt virágzat is fejlődik. Ez a vegyes rügy, pl. dió.
Különleges formájú rügy az almagyümölcsű növényeken megfigyelhető átmeneti rügy. Ezek a rügyek több éven át fejlődnek. Az első évben csak rövid szártagú hajtást és leveleket fejlesztenek. A csoportban álló levelek a rügyet erősítik. A rügy csak a második vagy harmadik évben alakul át termőrüggyé.
Az alma és a körte június közepétől augusztus elejéig, a birs és naspolya június elejétől július közepéig, a cseresznye június közepétől augusztus elejéig, a meggy és a szilva június végétől augustus elejéig, a barack június végén, a kajszi augusztus elején, a mandula augusztus közepétől szeptember elejéig, a köszéte július végétől augusztus elejéig, a ribiszke június közeptől augusztus elejéig, a málna június közepétől szeptemberig, a szeder augusztus végén alakítja ki rügyét belső alaktanilag. Csak ezután lehet felismerni, hogy hajtórügy-e, vagy pedig termőrügy lesz a következő évben.

Az egyes gyümölcstermő növényeken található rügyalakulások
  1. Almafán: magános hajtórügy, átmeneti rügy, termőrügy;
  2. Körtefán: un., mint az előző;
  3. Őszibarackfán: magános hajtórügy, gyakran iker-, sőt csoportos hajtórügy, a gyenge vesszőkön magános, ritkábban iker-termőrügy, az erős vesszőkön általában hármas vegyes rügy;
  4. Kajszifán: magános hajtórügy, gyakran iker-, sőt csoportos hajtórügy, a gyenge vesszőkön magános termőrügy, erősebbeken hármas, vagy négyes rügycsoport;
  5. Mandulafán: magános, iker- és gyakran csoportos hajtórügy, magános termőrügy, hármas vegyes rügycsoport, tömeges vegyes rügycsoport, elvétve bokrétás nyárs;
  6. Szilvafán: az oldalvesszők felső részén magános hajtórügy, tövük felé pedig sűrűn elhelyezve sok magános termőrügy, egyes fajtáknál ikerrügy, és megnyúlt bokrétás nyárs;
  7. Cseresznyefán: vesszőkön magános hajtórügy, magános termőrügy, a gallak egészhosszában bikrétás nyárs;
  8. Meggyfán: un., mint az előzőn;
  9. Diófán: a vesszőkön magános hajtórügy, rövid oldalvesszők végén termős virágokat fejlesztő magános termőrügy és oldalán porzós barákt hajtó magános virágrügy;
  10. Mogyoróbokron: erős vesszőkön magános hajtórügyek, gyenge, rövid oldalvesszők csúcsi részén virág-, ill. termőrügyek, gyenge, rövid oldalvesszők csúcsi részén virág-, ill termőrügyek, az előbbiből a porzós barka, az utóbbiból a termős virágzat fejlődik;
  11. Ribiszkebokron: a vezér- és oldalvesszők egész hosszában magános hajtórügyek sorakoznak, a vesszők tövén sűrű állásban sok magános termőrügyet találunk;
  12. Köszmétebokron: az erős vezér- és gynge oldalvesszőkön egyaránt hosszában, vegyesen elhelyezve, egymástól alig különböző magános hajtó- és termőrügyek vannak;
  13. Málna- és szederbokron: az éves szesszők egész hosszában magános hajtórügyek vannak elhelyezve, ezekből tavasszal rövid leveles hajtások törnek elő, amelyek csúcsukon virágzatot fejlesztenek. A termés megérése után az egész gally elpusztul, tehát nem fejlődik tovább ággá.
A fatörzs
A fatörzs a magcsemete- vagy az oltványsudárból fejlődik.
A fatörzs hossza tekintetében a gyümölcstermesztésben általában háromféle típust különböztetnek meg:
  1. alacsony törzs: 20-70 cm hosszú;
  2. közepes törzs: 120-150 cm hosszú;
  3. magas törzs: 180-250 cm hosszú;
A fatörzs folytatását, amely a lombkorona uralkodó jellegű tengelye lesz, sudárnak hívják. A sudár a fatörzsnek közvetlen, szerves folytatása. A sudárág a korona tartóágai között a középső. Pl. a cseresznyefán, körtén, dión.
Az ún. terebélyes fák, amilyen pl. az alma, naspolya, kajszi, őszibarack, mandula – ezeknek fatörzsa erőteljes, elágazó tartóágakban folytatódik tovább, de sudaruk nem fejlődik.
A teljesen kialakult fatörzsnek három fontos része van:
  1. a fatő; (a talaj szintjén levő, többnyire vaskos része; ehhez csatlakoznak a gyökerek gyökérjeiei;)
  2. a faderék; (a fatörzs tulajdonképpeni teste;)
  3. a törzscsúcs; (az a rész, ahol a korona ágai jelennek meg, vagy ahonnan a sudár kiindul;)
A fatörzs hosszában általában nem ágazik el. Azonban kisebb-nagyobb számban ún. fattyúhatások törnek elő belőle.
A gyümölcstermő növények egy csoportjának hajtásrendszerében fatörzs nem alakul ki (bokor). A bokor középponti tengelye a zömök, rövid cserjetözs. Ez vaskos képletéből bőséges számban ágaznak el a mellékágak. Pl. mogyoró, köszméte, ribiszke.

A korona
Keletkezése szerint két típust különböztetnek meg:
  1. természetes korona (beavatkozás nélkül jön létre, mely nem előnyös a termesztés szempontjából. Kivétel a dió, gesztenye, eperfa stb.);
  2. mesterséges vagy alakított korona (a gyümölcstermő növények túlnyomó része mesterséges koronával adja a legjobb termést);
    Kétféle mesterséges koronát különböztetnek meg:
    1. természetesnek megfelelően alakított (figyelembe veszik a gyümölcstermőfaj természetes koronaalakulását); 
    2. műkorona (tetszés szerint alakítják);
A korona alakja és nagysága függ a kifejlődés környezetének körülményeitől, a termesztés módjától, fajtától. Legnayobb koronája alakul a diónak, cseresznyének – átmérője átlagos értékben 10-12-15 méter; Kisebb, kb. 8-10 méter átmérőjű az almának, körtének; A többi fás gyümölcstermő növény áltagos koronaátmérője kb. 4-8 méter.
A korona fejlődésében három állapotot különböztetnek meg:
  1. fiatal vagy fejlődő állapot (a koronának főképp hosszú hajtásai alakulnak, és ezek felálló, befelé hajló ágak lesznek);
  2. termőállapot (nemcsak hosszú, hanem rövid hajtásokat is nevel, és a hosszú hajtások általában kifelé hajolnak);
  3. idős állapot (a fejlődés nagymértékbenn lecsökken, a termés is megcsappan, és nagyobb számban fattyúhajtások törnek elő);
A korona szerkezetét megvizsgálva, nagyjából két részt különböztetnek meg: ágrendszer és levélzet (lombozat).
A korona ágrendszere az elágazódás mindősége szerint két fő típust mutathat. Ha az ágrendszer a törzscsúcsból szerteszét elágazó, számos, erőteljes ún. vázág alapjából ágazik el, akkor terebélyes koronáról beszélhetünk. Az ágrendszer azonban kibontakozhat a törzscsúcs folytatólagos növekedése folytán előállott erőteljes sudárból. Ekkor alakul ki a sudaras korona. Ami lehet egytengelyes (valódi sudár – fenyőfélék). Többtengelyes sudara, ún. álsudara fejlődik pl. a körtének, diónak.
Az oldalágakból vagy az álsudárból az elsőrendű oldalágak ágaznak el. Ezek ismét elágaznak másodrendű ágakra … stb. Az utolsó rendből elágazó fás elágazást gallynak nevezik. A gally viseli a hajtást, ill. a vesszőt. A tenyészidő végén a hajtás elveszti leveleit és vesszővé alakul. A szár erre az időre már megfásodott. A következő évben a rügyek kihajtanak rajta, a vesszőből gally lesz.

A vessző
Rendeltetése szerint kétféle lehet:
  1. Növekedési vagy hajtóvessző. A fő-, oldal- és mellékvezérhajtásból alakultak. Célja, hogy elágazásával a koronát fejlessze, nagyobbítsa. Ezek metszéssel termőrészekké alakíthatók át.
  2. Termővessző. Arra való, hogy termés képződjék rajta. Egyes esetekben melékvezérhajtás is fejlődhet rajta, mint pl. az őszibarackon, mandulán.
    A termővesszőnek – növekedése szerint – két főtípusa van:
    a.) Hosszúszártagú termővessző. Rajta a különböző típusú termőrügyek/rügycsoportok egymástól nagyobb távolságra vannak (mandula, őszibarack).
    aa.) A termővessző fejlettsége szerint kétféle lehet:
    Teljes vagy vegyestermővessző. Mellyen majdnem végig, kivétel nélkül hármas vegyes rügycsoportok, hajtó- és termőrügyek vannak. Az őszibaracktermesztésben ennek van legnagyobb értéke.
    Fogyatékos termővessző. Vékony, gyakran nagyon rövid termővessző. Csak magános vagy legfejlebb kettős (iker) rügyek fejlődnek rajta. Gyengeségük miatt legtöbbször nem tudják megfelelően kifejleszteni a gyümölcsöt.
    b.) Rövidszártagú termővessző. A hajtó- és termőrügyek nagyon közel esnek egymáshoz. Csak termés fejlődik rajtuk. Négy típusa van:
    ba.) Sima termőnyárs. Kb. 8-10 cm hosszú, fejletlen, többnyire apró oldalrügyekkel borított termővessző, csúcsán átmeneti rüggyel. Pl. alma, körte.
    bb.) Dárda. Szintén átmeneti csúcsrüggyel ellátot, igen rövid szártagú termővessző, mely a sima termőnyárstól abban különbözik, hogy 2-5 cm-nál nem hosszabb. Főleg alma és körtefán szokott előfordulni. Értékes termőrész.
    bc.) Tövises termőnyárs. Nem csúcsi, átmeneti vagy termőrügyben, hanem mindig egy hosszab vagy rövidebb tövisben végződik. Pl. szilva, kajszibarack. Itt a tövis alatt a vesszőt hosszant-, sűrűnálló termőrügyek szokták üvezni. Egyes körtefákon is megtalálható. Ezeken azonban termőrügyek nem fordulnak elő; gyenge, apró oldalrügyeik a tövises termőnyárs visszametszésével termőrügyekké fejleszthetők.
    bd.) Bokrétás termőnyárs. Pl. cseresznye, meggy.
  1. Fattyúvessző a víz- vagy fattyúhajtásokból lakul.
  2. Törpevessző főképp az őszibarack, kajszi, meggy, cseresznye gallyain alakul ki, rövidszártagú hajtásból. Csúcsi részén gyakran 1, néha azonban 2 virág fejlődik és ebből termés is lesz. A törpevesszőn őszibaracknál é kajszinál általában egy virág alakul ki, a meggynél és cseresznyénél pedig kettő. A törpevessző levelei lehullnak.
A termőgally
A termővesső a következő évben termőgallyá alakul át. A fejlődés módja szerint lehet:
  1. Egyszerű termőgally (gyűrűs termőnyárs). A dárdából keletkezik. Minden oldalsó elágazás nélküli csúcsi rügy termőrüggyé alakul át. Az előző évben rajta sűrűn elhelyezkedett levelek lehullása után azok ripacsa gyűrűszerű ráncokban marad vissza.
  2. Dárdás termőgally. Oldalrügyei sokszor oldalelágazássá hajtanak ki. Csúcsa felé dárdák fejlődnek.
  3. Hajtógally. A hosszúszártagú termővessző a következő években elágazva hajtógallyá alakul át.
  4. Termőbog (termőkalács). A végálló rügyből fejlődött termés lekerülése után az azt hordozó törpeszártagú hajtás szövetburjánzás következtében feltűnően megvasztagszik. A duzzanatnak (termőbognak) nagy hajlama van termőrügyek és nyársak fejlesztésére, gyakran többesével is. p. almánál, körténél.
  5. A termőág – a felsorolt gallytípusok több éven át és többszörösen elágazódnak, és termőág válik belőlük. Ezek azok a termőrészek, melyek előregedésük miatt már nem képesek hajtani, így ifjításra szorulnak.
     
     






2015. január 24., szombat

Emlékeztetőül, hogy jó lenne ha körülnéznék, mielőtt ábrándoznák valamiről


A minap olvastam Holdgyöngy egyik bejegyzésében a következőket:

"...mikor figyelünk fel a fejünk felett lévő felhőkre,  a kerítésen túli hegyekre?..."

Jelen életem utolsó pár évét leszámítva, mindig is a Dunántúlra vágytam, dombok-völgyek, erdők, romantika közé. Ott szerettem volna lakni, vagy inkább élni. Azonban az élet mindig más irányba sodort. A szó szoros értelmében is, hiszen a fővárosban születtem és itt is éltem/élek, ill. a fővárostól keleti irányba sikerült egy kis hobbitelket vennünk. Ami lapos. Odamentünk kocsival, majd élveztük a kertet /vagynem/ és jöttünk haza tanulni vagy melózni tovább. Egye-egy esetben a helyi termálban áztattuk meg fáradt tagjainkat. Sétára nem igazán volt időnk - bár azért is vettünk telket vidéken, hogy pihenhessünk - a kertimunka és kész.
Szóval, mióta - mondjuk úgy - megváltozott az életritmusom, és egyre több időt töltök ezen a "birtokon",  így vettem észre, hogy a környezetem sem olyan egyszerűen lapos, mint ahogy a kocsiból azt éreztem évtizedeken át. Bizony, bicajjal betekerni a faluba, nem is olyan egyszerű. Hosszanti emelkedők sora, nehezíti meg az utat. Na jó, nem egy somogyi dombság, pusztán a gödöllői, és annak is a legvége.
Én, ezeken a faluba való reggeli bicajozásokon figyeltem fel, a felettem lévő felhőkre, és a képzeletbeli kerítésen túli "hegyekre".
Hisz, míg kijutok a főútra, egy hatalmas nagy rét mellett megyek el, melyen a hajnali fény erőlködve birkózik a tündérfátyollal - itt a ködfátyolt így hívják. Majd kijutva a főútra, az erdő ontja csicsergő, ébredező neszeit. Át a hídon, és ott a pacsirta mintha csak rám várna köszöntésével. A két falurészt (új és régi) elválasztó réten a tündérfátyol ölelésében a birkák bégetése hallik. Visszafelé meg is szoktam állni a hídnál, és hallgatom a víz csobogását. Igaz nem sokáig, mert az a bizonyos ingerencia beindul és teperni kell hazáig.
Távolabb térben és időben szintén mesebeli táj és élmény vár. Térben a változatosság, hisz ha jobban szemléli az ember, akkor a dombok kisejlenek tájból. Ha Pestről jövök vissza, akkor egy helyen még a Mátra körvonala is látszik, pedig kb. 60 km-re van onnan. Időbeni élmény pedig mindig akad, hisz a nyári éjjszakákon a fülemüle hangját hallom. Igen a fülemüle! Mások még fizetnek is érte, hogy külön túrákon vegyenek részt e csodaszép ének élvezetéér. Most jutottam el a gyakorlatban odáig, hogy a Shakespearet is megigéző hangú fülemle és pacsirta mit is jelentett. A fülemüle kb. este 11-től hallatja magányos hangját, hajnal 2-3-ig. Kb. 20 perc szünet és a pacsirta zendít rá napfelkeltéig. Tavasszal, de méginkább ősszel a vonulómadarak tisztelnek meg bennünket, hogy útjukat felettünk szakítják meg és fordulnak északnak, vagy nyugatnak, illetve készülődnek délnek. Madarak ezreit lehet olyankor látni. Ha pedig rossz az idő és a látási viszonyok nem jók, akkor a szárnyak suhogása még misztikusabbá teszi az egészet. A gólyák gyűrűzése, vagy a békát mentése is egy igazi élmény.
A felhők! Azok pedig egy külön fejezetet igényelnek. Egy ideje fényképezem őket. Így vettem észre, hogy a rét közepén lévő tanya felett pont ellentétes a környezetével az árny és fényviszony. Ha a tanya felett elsötétül az ég, akkor a környezetében vakító fény van és fordítva. Azonban a felhők nemcsak esztétikai élményt tudnak nyújtani. Az időjárást is meg lehet tőlük tudakolni. Ha a falu vagy Káta felől jön az eső, vagy a vihar, akkor nyugodtan lehet a kertben matatni, egy csepp eső sem lesz. Ha Farmos felől jön, akkor abból lesz ugyan valami, de nem sok. Ha Cegléd felől, akkor műsoros lesz az időjárás, és ha Cegléd felől indul Farmos felé, majd onnan vissza és úgy jön felént, akkor mindent belead.
Persze, még van mit felfedezni, hisz a feketególya fészekhez már évek óta ki szeretnék menni, de eddig még nem sikerült. A borztanyát is fel kellene fedezni. Legalább tudjam, honnan jönnek a kis (barominagy) szemétládák (minden állatot kinyiffantanak, legyen az baromfi, vagy pl. kismacska). Veszélyesek, de elképesztően gyönyörűek, és ahogy a nagy popójukat tudják sétálás közben riszálni!
Fontos, hogy mielőtt ábrándoznák vagy kívánnák, körül kell nézzek! A környezetemben és magamban is.
Néhány kép, az -- Érthetetlen, hogy miért nem vettem eddig észre, ill. elfelejtetem "mappából":
(Ajánlom mindenkinek, hogy készítsen egyet -legalább gondolatban!)

 
 
 Azért érzékelhető a dimbidombi!?!

A tanya setétben, a környéke világosban.


Vörösvércse
Az erdőben elütötte az egyik szomszéd - kvadozás közben.
Mire állatorvoshoz került - J.berényi Állatkertben - már nem lehetett rajta segíteni.
Meseszép madár közelről is.
 
 
 
 
 
 Azok a csodás felhők, a tündérfátyol és a napfelkelte.
Naplementék
 Legalább valakinek jó ez a reng villanyoszlop.

 Ilyen helnyót még sosem láttam.
 Téli vendégeink.
 Rozsdafarkú barátaink évek óta ide körlenek, most egy kakukkfióka is belekerült a fészekbe.
Szerencsére nem kilökte a rozsdagyerekeket, hanem csak odébblökte őket,
így azok a fészken kívül, de mégis életben maradtak.
Szegény szülők, pedig gályázhattak.
 Mire nem jó egy cseréptető - hideg reggeleken radiátorként működik a sok kis utazónak.
Készülődnek a déli Nagy Útra.
Évek óta a szomszéd háztetője az egyik gyülekezőhelyük.
 Na és persze a villanyvezetékek.
Sajnos, minden évben egyre kevesebben vannak.
 Ez az izébigyó mi lehet?
Elfelejtettem a nevéd, de nagyon - valami barát... - nagyon közvetlen, ha a kertben voltunk, követett, egyik paradicsomkarótól a másikra.
Hetekig tette, majd egyszer csak eltűnt.
 
 
 Csupa energia mindegyik, gyönyörűek és egyben félelmetesek is.
 Mint utóbb megtudtam, ez a Dunai-gőte.
Védett, és pont a mi vízaknánkba költözött.
Sajnos csak két telet volt a vendégünk, utána nem láttuk többet.
Érdekesség - először azt hittem valami gyík és beleesett az aknába, így felvettem.
A tenyeremben, a lábait fel-fel emelgette - túlságosan forró volt neki.
A nyirkos, hűvös helyeket szereti.
(Remélem még ott van, csak elbújt!)
 A barázdabillegető mindennapos a tavaszi kertünkben.
 
 Gólya az utcánkban és a szomszéd kertben.
 Na, ez a gyík :) - a madáritatónál. Ott a zsákmány is!

 Talán zöldike, vagy csíz - nem tudom pontosan.
 Rusnya egy állat - de egyben lenyűgöző is.
Szerencsére csak egy volt a kertben, Őt nem bántottuk.

Gólyák, a természetes környezetükben.
A csemeték már nagyok, anyuésapu esze pedig már megint a szexen jár!

2015. január 22., csütörtök

Hogyan ellenőrizzük a naposcsibék nemét

Most akadtam rá, jól fog ez még jönni, naposcsibe nemének ellenőrzésénél

http://www.youtube.com/watch?v=Y4E0ngRUkPc

Próbálom majd elfelejteni, mi történik a picurokkal.
De a film mégis hasznos - a végefelé van a lényeg!

2015. január 20., kedd

Metszés I. -- A gyümölcsfák életműködése

Ahhoz, hogy necsak "hűbelebalázs" módjára kezdjük el az idei évi metszését, egy kis mindenféle a gyümölcsfákról, bogyósokról. Akinek ez a tudása már megvan, illetve nem kíváncsi rájuk - kérem várjon türelemmel :)
Nekem szükségem volt ezekre az információkra, hisz már nem is emléxem mkor voltam biológiaórán. Az ott oktatott tananyagra sem voltam igazán fogékony - pedig most milyen jól jött volna.
Szóval, belevágtam a lecsóba - a választott könyvön keresztül: Mohácsy Mátyás - A házikert gyümölcsöse.

A gyümölcsfák életműködése
A gyümölcsfák tápanyag-, víz- stb. igénye különböző. Azonban mindenkor érvényes – ha több tápanyagot adunk a fáknak, akkor több fényt és vizet is kell biztosítani, hogy azt a fa megfelelőképpen hasznosíthassa.

A víz szerepe
A fának nemcsak a vízhiány, hanem a vízfölösleg is árthat. A túl nedves talajok levegőtlenek, savanyúak. A tápanyagokat feltáró talajbaktériumok levegő hiányában és savanyú közegben nem tudnak megélni. A talajban hiába van bőven ápanyag, ha az baktériumok hiányában nem tud feltáródni, a fa „éhenhal”.
Lazítással, kapálással bizonyos fokig megőrizhetjük a talaj víztartalmát. Gyep ne legyen a fák alatt, mert levegőtlenné teszi a talajt, és amellett a víz nagy részét elszívja a fától; így a gyümölcsfa csak sínylődik, és nem terem megfelelően. (Megjegyzésem: huszonegynehány éve van a két almafánk és a nagy diófánk alatt fű, nincs vele semmi probléma. Igaz, egy kis földtányér van körülöttük, de az meg állandóan tele van virággal.)
 Upsz - a képen pont nincs tele virággal a fák alja!

Vízigényesek a bogyósok, különösen a szamóca, az alma, körte, dió. (Megjegyzésem: olvastam, hogy egy kifejlett diófa napi 300 liter vizet vesz fel a talajból!!! Milyen jó ez talajvízelvezetésre, nálunk nincs is a ház körül, hisz a ház egyik végében a nagy diófa áll, a másik végében pedig két nyírfa, ami köztudott, hogy szintén vízmániás.)
 A szivacsként működő két nyírfa - minden évszakban mesebeli (számomra)
A tavasszal szedett levelei pedig gyógyhatásúak - vizelethajtó és vértisztító, gyulladáscsökkentő
Kora tavasszal, amikor beindul a nedvkeringése, zuhanyozni lehet alatta, úgy csöpög belőle a nedve, ezzel mosakodni, egy igazi élmény az arcbőrnek

Szárazságtűrőbbek a csonthéjasok, különösen a mandula. De a vízigény nagymértékben változik fajták szerint is. Pl. szárazságtűrőbb az almák közül a Starking.

A gyümölcstermő növények táplálkozása
A nitrogén a fehérjék fő alkotóelemek; hiánya esetén a fák növekedése gyenge. Túl bő nitrogéntrágyázás esetén a fa túl erősen fog növekedni, és kevesebb gyümölcsöt terem, vagy a termés el is maradhat. A késői nitrogéntrágyázás a fák fagyérzékenységét fokozza, amellett az ilyen fán fejlődött gyümölcsök színtelenek maradnak, és télen csak rövidebb ideig tárolhatók.
A foszfor ugyancsak fehérjealkotó elem. Nagy szerepe van a gyümölcsfejlődésben, a terméskötésben és a hajtások, valamint a gyümölcs kellő időben való beérésében. Talajaink rendszerint foszforszegények. Foszfor hiányában a fák lombjukat ősszel korán lehullatják.
A kálium nagy mennyiségben található fiatal levelekben, rügyekben. Hiánya esetén a hajtásvégekről a levelek lehullanak és az őszi lombhullás felülről kezdődik. Szerepe van a cukorképzésben, továbbá a betegségekkel és faggyal szembeni ellenállóképesség növelésében.
Kálcium vagy mészre nemcsak közvetlenül van szüksége a gyümölcsfáknak, hanem közvetve is: a talaj jó szerkezetének biztosításához.
Kis mennyiségben, de igen fontos a vas, magnézium (klorofillképződéshez). Hiányuk a fa sárgulását idézi elő, ill. nem tud cukrot előállítani (asszimilálni).
És fény nélkül sincs asszimiláció. Megfelelő metszéssel, koronaritkítással elérhetjük, hogy a korona minden része kellő fényt kapjon. A túl sűrű koronát pedig idejében ritkítanunk kell.

A gyümölcsfák növekedését befolyásoló tényezők
A növekedés a hőmérséklet emelkedésével egy bizonyos fokig emelkedik, nagy melegben ismét csökken.
A növekedésre a fény is hatással van. Az árnyékban növő fák felnyurgulnak és felkopaszodnak. Napfényes helyen zömökebbek és erőteljesebbek lesznek.
Igen jelentősen befolyásolják egymást a növekedésben a növényi együttéléseknél (alany és menes) az egyes együtt élő társak, főleg az alanyok a ráoltott nemest. Általában az alanyok növekedési erélyüket átviszik a nemesre, és azok növekedését korlátozzák (törpealanyok) vagy fokozzák (vadalany).
A gyümölcsfák növekedését bizonyos mértékig irányítani tudjuk. Legfontosabb az ásványi sóval és vízzel való befolyásolás (pl. trágyázás, öntözés). Azonban a metszésnek van a legerősebb hatása.
Különösen a tavaszi metszés következtében a növekedés sokkal fokozottabb lesz. Általában minél rövidebbre metszünk, a növekedés annál erőteljesebb.

Gyümölcsképződés, fejlődés, érés
A gyümölcsképződés feltétele a legtöbb gyümölcsfajnál és fajtánál a megtermékenyítés. Gyakori eset több gyümölcsfajnál és fajtánál, hogy önmagukat nem képesek megtermékenyíteni, önmeddők. Továbbá vannak olyan fajtacsoportok, amelyeken belül az egyes fajták nemcsak önmagukat, hanem a másik fajtát sem tudják beporozni, ezek az ún. „intersteril” fajták. Kisebb számban, de vannak olyanok is, melyek megtermékenyítés nélkül is képesek gyümölcsöt hozni. Azon fejtákat, amelyek önmeddők vagy intersterilek, más, jól termékenyítő fajtákkal keverten kell ültetni, a jó termés érdekében.
Megtermékenyülés után megindul a gyümölcs kifejlődése, majd az érése. Kezdetben nagy mennyiségű keményítő halmozódik fel a gyümölcsben. Az érés folyamán ez fokozatosan cukorrá alakul át.
A gyümölcsben lévő savak az érés előrehaladtával állandóan fogynak, mivel oxidálódnak. A cseranyagok ugyancsak fogynak az éréssel, ezzel a gyümölcs fanyar íze is csökken. A gyümölcsben lévő pektinanyagok szintén változáson mennek át. A sejtfalakban levő pektinanyagok feloldódnak az érés idején, a vékonyhéjú és puhahúsú gyümölcsök ezért puhulnak.
Általában magas cukortartalom magas savtartalommal jár, míg alacsony cukortartalom alacsony savtartalommal – főképp az almáknál. Általában emelkedő cukor- és savtartalommal a gyümölcs élvezeti értéke is emelkedik.
A gyümölcsök nagysága gyakran a termésmennyiséggel van összefüggésben. Túl nagy termések rontják a minőséget. (Megjegyzésem: a túl sok is.) Egy közepes nagyságú almagyümölcs kifejlődéséhez 20-30 ép levél szükséges, míg a cseresznye gyümölcséhez két levél is elég. Ha gyümölcsönként az átlagos levélszám kisebb, úgy az gyengén fejlődik ki, a fa nem képes a következő évi termések biztosítására elegendő termőrügyet nevelni, sem a kihajtáshoz elegendő tápanyagot raktározni.
A gyümölcsök fejlődését befolyásolják az alanyok is. Általában törpealanyokon jobb minőségű és szebben fejlődött gyümölcsöket kapunk.

2015. január 18., vasárnap

A holdnaptár alkalmazása a mindennapi életben XI. - Háztartás - hétköznapok

A Hold mint "segítőtárs" a háztartásban és a hétköznapokban

A Hold ritmusaival összhangban végzett házimunka könnyebb és kellemesebb, és így csökkenti a már amúgy is túl nagy stresszt, ami sok embernek okoz kínokat.
(Gyakran éppen a háztartásban lehet nagyon gyorsan megfigyelni és ellenőrizni a szabályok érvényességét.)

Szinte minden házimunka – amelyekben gyakran kell valamit kitisztítani, eltávolítani vagy kiöblíteni – sokkal nagyobb sikerrel és kevesebb fáradsággal végezhető el fogyóholdnál.

Próba: helyezzen fogyóhold idején erősen szennyezett ruhadarabot a teletöltött mosdókagylóba, és tegyen hozzá mosószert vagy mosószappant.
Tegye ugyanezt akkor is, amikor a hold növőben van, ugyanolyan feltételek mellett, és hasonlítsa össze a történteket. Meg fog lepődni az eredményen: növőholdnál az áztatóvíz tiszta, a szennyes pedig jó piszkos marad. Fogyóholdnál feloldódik a piszok; már az áztatóvízen is látszik, hogy hová lett.
Megfigyelhetjük azt is, hogy a megfelelő időben való mosáskor sokkal kevesebb mosószert kell használni – ami manapság nem is olyan nagy probléma :) Természtesen a nagymosást lehet a legjobban beütemezni ezekre a napokra.

Mosónap
A fogyóholdnál mosott szennyes tisztább lesz, főleg, ha víznapokon (leginkább a halak vagy a skorpió és a rák napjain) mossuk ki.
Növőholdnál jobban habzik a mosóvíz, a makacs foltok az anyagban maradnak.
Az olajfoltokkal kapcsolatban (főleg, ha autóról vagy biciklitől származnak): fogyóholdnál, víznapon dörzsöljük be egy kis zsírral. Utána "rendesen" mossuk ki.

Vegytisztítás
Csak fogyóholdnál adjuk be kényesebb ruháinkat (bőrök, selymek stb.) a tisztítóba. Mellőzzük a Bak jegyét, mert akkor a ruhadarab kifényesedik.
Főleg az idényruhákat ajánlatos fogyóholdnál kimosni, tisztítani, mielőtt egy fél évre a szekrénybe eltesszük.

Fapadló és parketta
A fapadlót csak fogyóholdnál érdemes alaposan felsikálni. Növőholdnál csak fel kell söpörni vagy valamilyen levegőjegyben nedves ruhával fel kell mosni.
Ha valamilyen vízjegyben mos fel, akkor a nedvesség beszivároghat a repedésekbe, a fa megvetemedhet, vagy hosszabb idő után el is korhadhat.

Ablakok és üvegek
Fogyóhold, és levegő- vagy melegnap = tiszta, csíkmentes kilátás és kevesebb tisztítószer.
Az erősen szennyezett ablakkeretet víznapon érdemes igazán megtisztítani.

Porcelán
Fogyóholdnál egy nedves ruha, rá egy ki só, és ezzel kell tisztítani a szennyezett porcelánfelületet. Nem lesz karcos, ill. nem jön le a „színe, mintája”.
Fogyóholdnál minden enyhe háziszer segít, míg növőholdnál gyakran még a riasztóan agresszív szerek sem hozzák meg a kívánt eredményt.

Fémek
Sárgaréz: fogyóholdnál keverjen krémszerűre azonos rész lisztet és sót egy kis ecettel, és kenje az edényre. Rövid hatóidő után mossa le, és törölje szárazra.
Ezüst: fogyóholdnál, valamilyen levegőnapon tisztítsa hígított szalmiákszesszel, azután egy kis krétával polírozza.
Vörösréz: fogyóholdnál keverjen össze forró ecetet egy kis sóval, és ezzel tisztítsa. Utána alaposan dörgölje szárazra.

Cipők
Minden, fogyóholdnál kipucolt cipő hosszabb ideig marad tiszta, a bőr tartósabb marad. A makacs szennyeződéseket ilyenkor távolítsuk el a cipőnkről. Főleg a téli csizmákat ajánlatos fogyóholdnál kitisztítani és bekenni, mielőtt tavasszal eltesszük őket a szekrénybe.
Ha a vadonatúj cipőt legelőször fogyóholdnál impregnáljuk, akkor a cipő szinte élete végéig vízhatlan marad.

Penészedés
A modern, légmentesen záródó ablakoknak a rosszul hőszigetelt falakkal együtt van egy hátrányuk: a falfelületek, főleg a huzatos sarkokban, a penész táptalajává válhatnak, ha magas a levegő nedvességtartalma. Fogyóholdnál sokkal eredményesebben lehet felvenni a harcot a penész ellen, mint amikor a Hold növőben van, és a munka hosszabban kitart. Beérhetjük enyhe szerekkel, például gyökérkefével felvitt ecetes vízzel.

Nagytakarítás
A takarításhoz, szellőztetéshez és tisztogatáshoz válasszon levegőnapot leszálló holdban. Mivel a levegőnapokat mindig víznapok követik, a makacs szennyeződések eltávolításához és az alapos tisztogatáshoz a "szellősebb" munkák után, azaz a víznapokon lásson hozzá.
A vízöntő, ami levegőjegy, tavasszal mindig fogyóholdban áll. Ezek a legjobb napok, mert a rögtön utánuk következő vízjegy, a halak, támogat mindenféle alapos tisztítást.

Szellőztetés
Szobák - levegő- és melegnapokon kiadósán, föld- és víznapokon csak röviden és gyorsan szellőztessünk.
Ágyneműk - az ágyneműt fogyóholdnál, valamilyen levegő- vagy tűzjegyben ajánlatos alaposan kiszellőztetni. Növőholdnál csak rövid ideig szellőztessük, mert különben túl nedves marad a pehely. Kerülni kell az erős napsugárzást, mert a tömőanyagok megsérülhetnek. Minden "R" nélküli hónapban lehet hosszasabban szellőztetni.
Matracok - ajánlatos fogyóholdnál kitisztítani és kiszellőztetni, leginkább valamilyen levegő- vagy melegnapon. Ez véd a férgektől és a nedvességtől (reumások és allergiások számára fontos). Semmiképp se szellőztessünk növőholdnál vagy vízjegyben! Ez vonzza a nedvességet, ami a reumásoknak méreg. A földnapok sem a legalkalmasabbak.

Nyári és téli ruhák elrakása
Akassza a szekrénybe nyári vagy téli ruháit tavasszal, illetve ősszel valamelyik levegőnapon (ikrek, rák, vízöntő), fogyóholdnál. Akkor nincs szükség molyirtó szerekre.
Ha a ruhát földnapon rakja el, akkor néhány hónap alatt "erős" szaga lehet, sőt meg is dohosodhat. Ha víznapokon teszi el, akkor nedves lesz.

Festés és lakkozás
Minden festési és lakkozási munkálatra nagyon alkalmas a fogyóhold ideje; a festés és az alap jól kiszárad, és szép felületek jönnek létre. A festék jól megtapad az alapon, az ecset szinte magától siklik. A mész engedi levegőzni az alapot. A víznapok inkább alkalmatlanok, mert a festék rosszul szárad. Az oroszlán-napok is kedvezőtlenek, mert túlságosan kiszárad a fal, és a festék esetleg megrepedezhet.

A lakás őszi felfűtése
Ősszel először valamelyik melegnapon (kos, oroszlán, nyilas) ajánlatos befűteni.
Ez a tanács főleg új épületek esetében fontos, amelyeket mindenképpen a fenti időpontban érdemes először felfűteni. Ez a maradék nedvességet is kiűzi a falakból.

Az ablakok téli behelyezése
Olyan kivehető dupla ablakok, amelyeknek egyik felét nyáron a pincében vagy a raktárban tartják, és csak ősszel alkalmazzák ismét hőszigetelő feladatuk betöltésére. A visszahelyezés időpontjától függ, hogy később állandóan bepárásodnak-e. Aki jobban szereti az átlátható ablakot a párásnál, az jegyezze meg:
A megfelelő időpont: a téli vagy külső ablakokat ajánlatos felszállóholdnál, valamilyen levegőjegyben (vízöntő, ikrek) behelyezni.
Én ugyan még nem láttami ilyen tevékenységet, de úgy gondolom, a téli ablakszigetelésnek is kiváló időpontja lehet (ablakpárnák behelyezése a két ablakkeret közé).

Szobanövények ápolása
Az erkély- és szobanövényeket legjobb szűz-napokon be- és átültetni. A növények gyorsan gyökeret eresztenek.
Locsolni, ha lehet, csak levélnapokon (rák, skorpió, halak) és feltétlenül esővízzel vagy állott vízzel ajánlatos. Kárt tehet a növényekben, ha kivisszük őket a szabadba, hogy kitegyük az esőre, mert a levelek nem szoktak hozzá, hogy közvetlenül érje őket a nedvesség.
Trágyázni fogyóholdnál, elsősorban levélnapokon ajánlatos. Rossz gyökérképző növényeket időközben esetleg gyökérnapokon vagy virágnapokon, ha olyan virágos növényekről van szó, amelyek túl szokatlan ideig fukarkodnak a színekkel.
Nem szabad túl sokat locsolni virágnapon, mert tetves lesz a növény!

Tartósítás, befőzés és raktározás
A lekvár és a szörpök befőzésére a felszállóhold alkalmas. A gyümölcs sokkal lédúsabb, és az aromája is sokkal jobb. Sokkal tartósabb is lesz, gyakran teljesen mellőzhetők a mesterséges kocsonyásító anyagok (ez más élelmiszerek befőzésére és eltevésére is vonatkozik).
A tartósítás legkedvezőbb időszaka a felszállóhold ideje (a nyilastól az ikrekig). A befőzés, az eltevés és a raktározás tehát kevésbé függ a holdfázisoktól, mint inkább attól a csillagjegytől, amin a Hold éppen átkel.
A gyümölcsöt legjobb kos napján (termésnap), a gyökérzöldségeket pedig bak és bika napján (gyökérnapok) leszedni és befőzni.
A gyümölcs és a zöldség lefagyasztását jobb termésnapra időzíteni, mint víznapra. Felengedés után jobb íze van, nem lesz olyan vizes, és nem esik szét.
A pincében a gyümölcsöknek fenntartott polcokat csak fogyóholdnál szabad tisztítani (levegő- vagy tűzjegyben). Akkor szárazak maradnak, és elkerülhető a gyakori dohos szag.

A napminőség és a kirándulások
Melegnapok uralkodnak, ha a Hold a kos, az oroszlán és a nyilas jegyében áll. Többnyire ezek a legjobb kirándulónapok, amelyeket akkor is melegnek érzékelünk, ha felhős az ég. Szárító hatásuk van, főleg az oroszlánnak, és ilyenkor talán valamivel szomjasabb lesz az ember, mint egyébként. Az oroszlán-napokon olyankor gyakrabban fenyeget a zivatar veszélye. Ez főleg hosszabb hőség után lehet rossz hatással, mert jégesővel és árvízzel is járhat (a föld nem képes a sok nedvességet befogadni).
Fény- vagy levegőnapok uralkodnak, ha a Hold az ikrek, a mérleg vagy a vízöntő jegyében áll. A föld és a növények ilyenkor több fényt szívnak magukba, mint egyébként, az emberre gyakorolt hatásuk általában nagyon kellemes. Az autóvezetők néha kellemetlenül érezhetik magukat: még felhős ég esetén is úgy érezzük néha, hogy napszemüveget kell feltenni, mert a fény nagyon "éles" -nek tűnik.
Hideg- vagy földnapok a bika, a szűz és a bak. Még ha a hőmérő meleget jelez, akkor is mindig ajánlatos valami melegebb ruhát vagy takarót magunkkal vinni arra az esetre, ha a nap a felhők mögé bújik. A földet hűvösnek érezzük, és néha már a napot beárnyékoló legkisebb bárányfelhőtől is libabőrösek leszünk. Az ilyen napokon valószínűleg benne marad a kosarunkban a magunkkal vitt ital fele.
Víznapok – rák, skorpió, halak – idején soha nem szárad fel egészen a föld. Nagyobb az esélye a csapadéknak is. Lehetőleg ne menjen el otthonról esőkabát vagy esernyő nélkül, ha pedig az a terve, hogy valahol letelepedjen piknikezni vagy fürdeni, akkor mindenképpen vigyen magával pokrócot.


Ötletek a testápoláshoz

Bőrápolás
Speciális arcpakolások vagy maszkok alkalmazását a legjobb fogyóholdnál végezni, főleg, ha közben egyenetlenségek, pattanások vagy hasonlók elleni kisebb "beavatkozásokra" van szükség: fogyóholdnál szinte soha nem keletkeznek sebek. A bőrgyógyászok sok bajt elkerülhetnének, ha a változtatható időpontokat ezekre a napokra iktatnák be.
Ha viszont be szeretnénk juttatni a bőrbe valamilyen anyagot, például bőrtápláló vagy hidratálókrém formájában, arra alkalmasabb a növőhold időszaka.
Aki emellett még az állatövi jegyre is figyelni akar, az nem halaszthatja el a bak napjait. Ezek mindenféle bőrápolásra alkalmasak.

Hajápolás
A megfelelő időpont: a hajnyírás napjai az oroszlán és a szűz napjai.
A halak és a rák napjain tartózkodjunk a hajvágástól.

Akinek valami baja van a hajával, például hullik, túl vékony vagy túl zsíros, annak itt egy „kúra”:
Vágassa le a haját vagy a hajvégeit február és augusztus között minden hónapban az oroszlán-napokon. Az oroszlán olyankor mindig a növőholdban áll, ami a jótékony hatást csak fokozza. Az oroszlán-minőség főleg a férfihormonokra hat, talán ez az oka az oroszlán "szőrös" hatásának, vagyis annak, hogy a haj és a szőr megerősödik.
Ebben az időszakban hetente egyszer-kétszer verjen fel két tojást (a sárgáját és a fehérjét), és mosás után masszírozza a hajába. Rövid ideig hagyja rajta, aztán öblítse le meleg vízzel.
Fontos, hogy az utolsó öblítés hideg vízzel történjék. Akkor jó a víz hőmérséklete, ha a fej hidegnek érzi. Ezt a tanácsot voltaképpen mindig be kellene tartani, még akkor is, ha az ember haja egészséges és erős.
Ilyenkor ne szárítsa meg a haját. Ha mégis muszáj, akkor várjon vele egy negyedórát. Soha ne szárítsa "szállal szemben" és túl forrón, mert ez hosszú távon minden hajat tönkretesz.
(Az, hogy kizárólag oroszlánkor vágatunk hajat, még nem biztos szer hajhullás ellen, mert hajunk gyakran a gyógyszerek hatása, testünk hormonháztartásának megváltozása és az ezzel járó lelki zavar miatt hullik.)
A szűz napján vágott haj tovább megőrzi formáját és szépségét. Főleg a tartóshullámhoz alkalmas a szűz, oroszlán-napokon a haj nagyon göndör lesz.
A halak napján történő hajvágás gyakran korpásodáshoz vezet.
Ha rák napján vágják le a hajat, akkor kócos és nehezen kezelhető lesz.

Szőrtelenítés
Eltávolításukhoz a fogyóhold eső bika-napja a leg ideálisabb, akkor sokáig nem nő vissza a szőr.
Végleges” szőrtelenítés napja: június 18. 12 óráig. Természtesen a végleges csak macskakörömben van, mivel a szőr nem egyszerre nő, így nem is tudjuk mindet egyszerre eltávolítani. De kb. három év ezen napján alkalmazott szőrtelenítés a területet eredményesé teszi. (A szemöldököm össze volt nőve egy kicsit. Mindig is zavart. Amikor először olvastam erről a napról, azonnal kipróbáltam és tényleg működik. Azonban a kb. három év tényleg kell, a már említettek miatt.)

Körömápolás
A láb és a kéz körmeinek ápolására, levágására és reszelésére a bak napja alkalmas.
A bak napján levágott köröm kemény, ellenálló marad, és nem olyan könnyen törik.
A benőtt körmöt nem ajánlatos fogyóholdnál kiigazítani vagy levágni, mert akkor mindig rosszul nő vissza. Kivétel a körömágy kiigazítása. Ezt a beavatkozást jobb fogyó holdra időzíteni (lehetőleg a halak napjainak kerülésével). Ugyanilyen hatásos egyébként a makacs láb- és körömgombásodás kezelése fogyóholdnál. Az elv vonatkozik a szemölcsökre is.
Feszültségcsökkentésre, méregtelenítésre használt talpmasszázs eredményesebb fogyóhold idején.
Erősítésre, regenerálásre használt talpmasszázs eremdényesebb növőhold idején.

Masszázs
Az ellazulást, görcsoldást és méregtelenítést szolgáló masszázsokra a fogyóhold ideje alkalmas.
Ha a masszázstól elsősorban regeneráló és erősítő hatást várunk, esetleg megfelelő olajok segítségével, akkor növőholdnál érhetjük el a legjobb eredményeket.
A gyulladások és sérülések utáni masszázsokkal, a nyirokelvezetéssel és hasonlókkal természetesen nem lehet és nem kell megvárni a "megfelelő" időpontot – ellenkezőleg: a várakozás nagyobb kárt okozhat, mint a holdritmus szerinti masszázs jó hatása. A javaslatok ezért elsősorban „egészséges” emberekre vonatkoznak.

Ezzel véget is ért a Hold-ritmussal járó okosságok kifejtése. Ezek után már csak hivatkozni szeretnék rá. Remélem nem riasztott el senkit a hosszadalmas, illetve első olvasásra bonyolult szöveg. A gyakorlatban már nem olyan macerás. Betartani a feledékenység miatt - "az már egy más tészta".

A holdnaptár alkalmazása a mindennapi életben X. - Fakivágással kapcsolatos időpontok

Az erdőgazdaság szabályai
(Itt nem mindig a Hold ritmusának alakulásával egyező időpontok jelennek meg.)

Természetesen sokan már nem ügyelnek a megfelelő időpontra, vagy szervezési okokból, mert ennek a munkának nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget, vagy egyszerűen csak azért, mert nincs birtokukban a tudás. Ráadásul a megfelelő időpont figyelembevétele első pillantásra talán körülményesnek és bonyolultnak tetszik, pedig egyáltalán nem az.

(Ausztriában és Németországban már újra működik, hogy a feldolgozásnak megfelelő fát ajánlják. A területi erdészetnek kell szólni, azok adnak tájékoztatást. Nálunk vajon miért nem működik ilyen?!?)

A fa eleven anyag. A fa kivágása után is tovább "él", "dolgozik". A fa fajtájának, az évszaknak, és a kivágás időpontjának megfelelően gyorsan vagy lassan szárad, puha marad vagy megkeményedik, nehéz marad vagy könnyűvé válik, megrepedezik vagy változatlan marad, meghajlik vagy egyenes marad, elrothad és elférgesedik, vagy megmenekül a kártevőktől és a korhadástól.
A pontos időpont a felhasználás mindenkori céljának megfelelően történhet (és a fafajtának természetesen).

A fa vagy egyenesen, vagy jobbra, vagy balra csavarodva nő (a kérgén lehet felismerni). A különbségre könnyű ráismerni: a jobbra csavarodó fa úgy kanyarodik fölfelé, mint egy függőlegesen feltartott dugóhúzó. Ezt a "forgási irányt" is figyelembe kell venni a fa mindenkori felhasználásánál.
A tetőzsindelyeknek például egyenesnek kell lenniük, vagy enyhén balra kell tartaniuk. Nedves időben a fa kinyújtózik, napos időben csak enyhén görbül meg, és beengedi a szárító levegőt a zsindelyek alá.
A fából készült ereszcsatornáknál, amelyeket néha még használnak, pont fordított a helyzet: az a jó, ha a fa rostjai egyenesen futnak vagy egy kicsit jobbra csavarodnak, mert a jobbra hajló fa kivágás után "megáll" – ez azt jelenti, hogy a csavarodás nem folytatódik. A balra csavarodó fa lassanként elhajlítaná az ereszcsatornát, és a víz kifolyna belőle.
Különös, hogy a balra csavarodó fa kivágás után erősebben dolgozik, mint a jobbra csavarodó vagy az egyenes szálú. Ráadásul a villámok kizárólag a balra csavarodó fákba csapnak bele – hasznos információ annak, akit az erdőben meglep a vihar: csak egyenes szálú vagy jobbra csavarodó fák alá álljon.

A favágás megfelelő időpontja

„Irtónapok” - irtás és ritkítás
Ritkítás, tisztítás az erdőn, ill. erdőszélen, valamint újratelepítés – április 03-ára, július 30-ára vagy június 22-ére essen. Még jobb lesz a munka eredménye, ha ezek a napok fogyóholdra vagy egy „asszonynapra” esnek. Az ilyenkor kiirtott fák és bokrok nem nőnek vissza. („Asszonynapok” - Mária-ünnepek, mint augusztus 15., szeptember 08.) Ezek a napok jók még görgetésre és rönkhúzásra is.

A következőket leírom ugyan, de nem mindent értek belőle, ha valaki igen, örülök neki :)
1. Irtási nap április 3., július 30. és akácnap, még jobb, ha ugyanez még fogyóholdban és asszonynapon van. Ezek a napok jók még görgetésre és rönkhúzásra is.
2. A favágás, hogy a fa kemény és enyves maradjon, jó decemberben az újhold utáni első nyolc napon, ha lágy jel (Mérleg, Oroszlán, Szűz) esik erre. Szálfa (szerszámok és munkaeszközök nyeleinek, kemény, jó fogású és könnyű), illetve csínfa (bútornak való fa), bükkfa stb., hogy enyves (a fa nem szárad szét, megőrzi térfogatát – padló, parketta) és kemény maradjon, újholdkor és skorpiókor vágassék.
3. A fa, hogy ne korhadjon, márciusban az utolsó két napon a fogyó Halban vágassék.
4. A favágásra, hogy ne égjen, csak egy nap van március havában, még jobb, ha napnyugta után, március elsején.
5. A fa, hogy ne zsugorodjon, a harmadik napon ősszel vágassék. Ősz kezdete szeptember 24-én, ha a Hold háromnapos, és asszonynapon, amikor arra rák esik.
6. Tűzifát termelni, hogy jól megnőjön, októberben kell, a növőhold első negyedében.
7. Fűrészfa a növő halban vágassék, akkor a deszkák nem lesznek férgesek, ugyanígy a faanyag.
8. Hidakhoz és bárkákhoz a fa leszálló Halban vagy Rákban vágassék.
9. A fa, hogy kicsiny legyen, skorpióban és augusztusban vágassék. Bikában vágott fa, ha a Hold augusztusban egy napot fogyott, nehéz marad.
10. A fa, hogy ne hasadjon vagy fakadjon, újhold előtt novemberben vágassék.
11. A fa, hogy ne szakadjon, június 24-én 11 és 12 óra között vágassék.
12. Szálfa vagy csínfa február 26-án, fogyóholdban vágassék, még jobb, ha arra esik a rák.
Ezek mind igazolt és kipróbált jegyek. -a szerző szerint.

Az irtáshoz a másik választási lehetőség február utolsó három napja, ha ezek fogyóholdra esnek. Az ilyenkor kivágott fa nem nő újra, sőt még a gyökere is elkorhad.
Ha az újhold skorpióra esik, tehát többnyire a novemberi újholdkor, akkor éri el a kivágott fa a kívánt tulajdonságokat. Mindenesetre azonnal le kell szedni a kérgét: a skorpiókor kivágott fa vagy az, amit a vihar megfosztott a gyökerétől, jelt ad a szúnak a támadásra. Jócskán elszaporodik, és egészséges fákat is megtámad.

Nem korhadó, kemény fa
A korhadásmentes fát március utolsó két napjában, fogyóholdnál, a halak jegyében kell kivágni. Ilyen napok nem fordulnak elő minden évben. Régebben ezért fokozottan figyeltek rájuk, vagy a fát más, alternatív napokon vágták ki.
Ezek: újév napja, január 7., január 25., január 31. és február 1. és 2. Az ezen a hat napon kivágott fa nem korhad, és nem férgesedik.
Az újévkor és január 31-étől február 2-áig kivágott fa ráadásul kőkeménnyé válik, ahogy öregszik.
(Velence úszó palotáinak alapjai)
Választhatók még a meleg nyári napok is, ha a Hold növőben van; a fa alkalmas víz alatti cölöpverésre, kikötő- és fürdőstégek építésére. Nagyn nedvdús, és ajánlatos azonnal beépíteni.

Meggyújthatatlan fa
Aki járt már falumúzeumban, ahol több száz éves épületek, csűrök, eszközök és szerszámok vannak, az biztosan látott kemencepadkákat, kemence- és üstfákat, kenyérlapátokat és fakéményeket is.
Furcsa, hogy szinte senki nem teszi fel a kérdést, vajon miért olyan hosszú életűek ezek a tárgyak, berendezések, tartozékok. Vagy miért van az, hogy a tűznek közvetlenül kitett fa (a fakémény és a kemencepadka) nem égett el? Megfeketedett ugyan, de se nem égett, se nem izzott.
Megoldás - a március elsején, főleg napnyugta után kivágott fa ellenáll a tűznek – függetlenül a hold állásától és attól a jegytől, amit a Hold éppen átszel.
A tűzálló fa kivágásához szóba jöhet az újhold napja is, de csak akkor, ha éppen a mérleg jegyére esik (évente csak egyszer-kétszer); ez a fa nem zsugorodik össze, és még zölden, szárítás nélkül fel lehet dolgozni. Majdnem ugyanilyen megfelelő a decemberi újholdat megelőző nap és a márciusi újhold előtti utolsó 48 óra.

Zsugorodásmentes fa
Az ilyen fát legjobb Szent Tamás napján (december 21.) 11 és 12 óra között kivágni. Egyébként is ez a legjobb nap a favágásra.
Ezután – néhány kivételtől eltekintve – egész télen már csak fogyóholdnál ajánlatos fát vágni.
A nem zsugorodó fa kivágásához választhatók még a fogyó holdra eső februári esték, naplemente után; szeptember 27., minden hónapban az újholdat követő három nap és a Mária-ünnepek (többek között augusztus 15. és szeptember 8.), ha rák napjára esnek. Az újholdkor a mérleg jegyében kivágott fa sem zsugorodik össze, és azonnal feldolgozható. A februárban, naplemente után kivágott fa ráadásul ahogy öregszik, kőkeménnyé is válik.

Tüzifa
Az ilyen fát legjobb októberben, a növőhold I. negyedében, tehát az októberi újholdat követő első hét napban kivágni.
Másik időpont lehet at éli napforduló utáni, fogyó hold. Ilyenkor nem ajánlatos a koronát azonnal letisztítani róla, hanem egy ideig a helyén kell hagyni, lejtőnek fordítva (síkvidéken támaszték kell alá!), mert akkor kiereszti maradék nedvét is.

Deszkának való fa, épületfa és fűrészáru
A deszkának való fához és a fűrészáruhoz alkalmas a növő Hold a halak jegyében, mert így a deszkát és a faanyagot nem támadják meg a kártevők. A halak jegye csak szeptembertől márciusig fordul elő növő Holdnál.

Híd- és csónakfa
Jól teszi az ember, ha erősen megkapaszkodik a híd korlátjában, amilyen csúszós és síkos tud lenni néha. A tutajozás is véget nem érő, időnként veszélyes csúszkálássá válhat, ha "rossz" napon vágták ki a tutajnak való fát. Egyes régi hidak azonban lépésbiztosak, nem korhadnak el.
A hídnak, csónaknak és tutajnak való fát fogyóholdnál, valamilyen vízjegyben (halak vagy rák) ajánlatos kivágni. Nem korhad és rothad, és lépésbiztos is.
Erre a szabályra régebben a mosdóasztaloknak való faanyag kiválasztásánál is ügyeltek, hiszen azok állandó nedvességnek voltak kitéve, és nem lehettek csúszósak.
A skorpió ugyan szintén vízjegy, favágásra azonban nem annyira alkalmas időszak, mert akkor a fa hasonló célokhoz túl könnyű lesz, és érzékenyebb a kártevők támadására is.

Padló- é szerszámanyagok
A seprűnyélnek és a hasonló szerszámok anyagának jól formálhatónak és kézreállónak kell lennie, nem lehet törékeny, de jó, ha hajlékony és főleg könnyű. Az ilyen fához a legjobban az augusztusi skorpió-napok felelnek meg, amelyek majdnem mindig röviddel megelőzik a holdtöltét. (Nekünk még van a nagyapámtól örökölt villanyél, rugalmas, könnyű és kézreálló tényleg – bodzafából készült egyébknét.)
Ha ugyanilyen tulajdonságokkal rendelkező, de nehéz fára van szükség (például erősen igénybe vett fapadlókhoz), akkor válasszuk a holdtöltét követő első napot, ha az a bika jegyére esik (nem minden évben fordul elő).

Hasadásbiztos fa
Bútornak vagy fafaradáshoz valót legjobb a novemberi újhold előtti napokban kivágni. Ezzel egyenértékű, ha március 25-ét, június 29-ét és december 31-ét választjuk.
Az ezeken a napokon kivágott fa nem pattogzik és repedezik fel, a koronának azonban a völgy felé kell fordulnia, illetve sík terepen kicsit hosszasabban kell a fán maradnia, hogy kifolyathassa maradék nedveit.
Az olyan fának, amit gyorsan be kell építeni – például tűz utáni gyors újjáépítéskor, semmiképp sem szabad később megrepedeznie. Ehhez a legjobb időpont június 24. 11 és 12 óra között (nyári időszámítás szerint 12 és 1 óra között!). Régen sajátos idő volt ez: a favágók csapatostul vágtak neki az erdőnek, és egy óra alatt kivágták, ami a fűrészüktől tellett. A fát nyomban felhasználták padlások és hasonlók építésére.
Ebből a fából lesz a legjobb hídnak való, ha egyúttal újhold áll a rák jegyében.

Karácsonyfák
Ha a jegenyefenyőt három nappal az év tizenegyedik újholdja előtt vágják ki (többnyire novemberben, néha azonban decemberben), akkor sokáig nem hullik. Régebben az ilyen fákat az erdészek "holdjeggyel" látták el, és egy kicsivel drágábban adták, mint a többi karácsonyfát. A lucfenyő sem hullatja tűleveleit, ha ilyenkor vágják ki, de karácsonyig hűvös helyen kell tartani. Mégis előbb lehullik, mint a jegenyefenyő.

(A száraz virágokból készült asztaldíszek is tovább tartanak, ha a szárításra szánt virágot fogyóholdnál szedjük.)