2015. január 24., szombat

Emlékeztetőül, hogy jó lenne ha körülnéznék, mielőtt ábrándoznák valamiről


A minap olvastam Holdgyöngy egyik bejegyzésében a következőket:

"...mikor figyelünk fel a fejünk felett lévő felhőkre,  a kerítésen túli hegyekre?..."

Jelen életem utolsó pár évét leszámítva, mindig is a Dunántúlra vágytam, dombok-völgyek, erdők, romantika közé. Ott szerettem volna lakni, vagy inkább élni. Azonban az élet mindig más irányba sodort. A szó szoros értelmében is, hiszen a fővárosban születtem és itt is éltem/élek, ill. a fővárostól keleti irányba sikerült egy kis hobbitelket vennünk. Ami lapos. Odamentünk kocsival, majd élveztük a kertet /vagynem/ és jöttünk haza tanulni vagy melózni tovább. Egye-egy esetben a helyi termálban áztattuk meg fáradt tagjainkat. Sétára nem igazán volt időnk - bár azért is vettünk telket vidéken, hogy pihenhessünk - a kertimunka és kész.
Szóval, mióta - mondjuk úgy - megváltozott az életritmusom, és egyre több időt töltök ezen a "birtokon",  így vettem észre, hogy a környezetem sem olyan egyszerűen lapos, mint ahogy a kocsiból azt éreztem évtizedeken át. Bizony, bicajjal betekerni a faluba, nem is olyan egyszerű. Hosszanti emelkedők sora, nehezíti meg az utat. Na jó, nem egy somogyi dombság, pusztán a gödöllői, és annak is a legvége.
Én, ezeken a faluba való reggeli bicajozásokon figyeltem fel, a felettem lévő felhőkre, és a képzeletbeli kerítésen túli "hegyekre".
Hisz, míg kijutok a főútra, egy hatalmas nagy rét mellett megyek el, melyen a hajnali fény erőlködve birkózik a tündérfátyollal - itt a ködfátyolt így hívják. Majd kijutva a főútra, az erdő ontja csicsergő, ébredező neszeit. Át a hídon, és ott a pacsirta mintha csak rám várna köszöntésével. A két falurészt (új és régi) elválasztó réten a tündérfátyol ölelésében a birkák bégetése hallik. Visszafelé meg is szoktam állni a hídnál, és hallgatom a víz csobogását. Igaz nem sokáig, mert az a bizonyos ingerencia beindul és teperni kell hazáig.
Távolabb térben és időben szintén mesebeli táj és élmény vár. Térben a változatosság, hisz ha jobban szemléli az ember, akkor a dombok kisejlenek tájból. Ha Pestről jövök vissza, akkor egy helyen még a Mátra körvonala is látszik, pedig kb. 60 km-re van onnan. Időbeni élmény pedig mindig akad, hisz a nyári éjjszakákon a fülemüle hangját hallom. Igen a fülemüle! Mások még fizetnek is érte, hogy külön túrákon vegyenek részt e csodaszép ének élvezetéér. Most jutottam el a gyakorlatban odáig, hogy a Shakespearet is megigéző hangú fülemle és pacsirta mit is jelentett. A fülemüle kb. este 11-től hallatja magányos hangját, hajnal 2-3-ig. Kb. 20 perc szünet és a pacsirta zendít rá napfelkeltéig. Tavasszal, de méginkább ősszel a vonulómadarak tisztelnek meg bennünket, hogy útjukat felettünk szakítják meg és fordulnak északnak, vagy nyugatnak, illetve készülődnek délnek. Madarak ezreit lehet olyankor látni. Ha pedig rossz az idő és a látási viszonyok nem jók, akkor a szárnyak suhogása még misztikusabbá teszi az egészet. A gólyák gyűrűzése, vagy a békát mentése is egy igazi élmény.
A felhők! Azok pedig egy külön fejezetet igényelnek. Egy ideje fényképezem őket. Így vettem észre, hogy a rét közepén lévő tanya felett pont ellentétes a környezetével az árny és fényviszony. Ha a tanya felett elsötétül az ég, akkor a környezetében vakító fény van és fordítva. Azonban a felhők nemcsak esztétikai élményt tudnak nyújtani. Az időjárást is meg lehet tőlük tudakolni. Ha a falu vagy Káta felől jön az eső, vagy a vihar, akkor nyugodtan lehet a kertben matatni, egy csepp eső sem lesz. Ha Farmos felől jön, akkor abból lesz ugyan valami, de nem sok. Ha Cegléd felől, akkor műsoros lesz az időjárás, és ha Cegléd felől indul Farmos felé, majd onnan vissza és úgy jön felént, akkor mindent belead.
Persze, még van mit felfedezni, hisz a feketególya fészekhez már évek óta ki szeretnék menni, de eddig még nem sikerült. A borztanyát is fel kellene fedezni. Legalább tudjam, honnan jönnek a kis (barominagy) szemétládák (minden állatot kinyiffantanak, legyen az baromfi, vagy pl. kismacska). Veszélyesek, de elképesztően gyönyörűek, és ahogy a nagy popójukat tudják sétálás közben riszálni!
Fontos, hogy mielőtt ábrándoznák vagy kívánnák, körül kell nézzek! A környezetemben és magamban is.
Néhány kép, az -- Érthetetlen, hogy miért nem vettem eddig észre, ill. elfelejtetem "mappából":
(Ajánlom mindenkinek, hogy készítsen egyet -legalább gondolatban!)

 
 
 Azért érzékelhető a dimbidombi!?!

A tanya setétben, a környéke világosban.


Vörösvércse
Az erdőben elütötte az egyik szomszéd - kvadozás közben.
Mire állatorvoshoz került - J.berényi Állatkertben - már nem lehetett rajta segíteni.
Meseszép madár közelről is.
 
 
 
 
 
 Azok a csodás felhők, a tündérfátyol és a napfelkelte.
Naplementék
 Legalább valakinek jó ez a reng villanyoszlop.

 Ilyen helnyót még sosem láttam.
 Téli vendégeink.
 Rozsdafarkú barátaink évek óta ide körlenek, most egy kakukkfióka is belekerült a fészekbe.
Szerencsére nem kilökte a rozsdagyerekeket, hanem csak odébblökte őket,
így azok a fészken kívül, de mégis életben maradtak.
Szegény szülők, pedig gályázhattak.
 Mire nem jó egy cseréptető - hideg reggeleken radiátorként működik a sok kis utazónak.
Készülődnek a déli Nagy Útra.
Évek óta a szomszéd háztetője az egyik gyülekezőhelyük.
 Na és persze a villanyvezetékek.
Sajnos, minden évben egyre kevesebben vannak.
 Ez az izébigyó mi lehet?
Elfelejtettem a nevéd, de nagyon - valami barát... - nagyon közvetlen, ha a kertben voltunk, követett, egyik paradicsomkarótól a másikra.
Hetekig tette, majd egyszer csak eltűnt.
 
 
 Csupa energia mindegyik, gyönyörűek és egyben félelmetesek is.
 Mint utóbb megtudtam, ez a Dunai-gőte.
Védett, és pont a mi vízaknánkba költözött.
Sajnos csak két telet volt a vendégünk, utána nem láttuk többet.
Érdekesség - először azt hittem valami gyík és beleesett az aknába, így felvettem.
A tenyeremben, a lábait fel-fel emelgette - túlságosan forró volt neki.
A nyirkos, hűvös helyeket szereti.
(Remélem még ott van, csak elbújt!)
 A barázdabillegető mindennapos a tavaszi kertünkben.
 
 Gólya az utcánkban és a szomszéd kertben.
 Na, ez a gyík :) - a madáritatónál. Ott a zsákmány is!

 Talán zöldike, vagy csíz - nem tudom pontosan.
 Rusnya egy állat - de egyben lenyűgöző is.
Szerencsére csak egy volt a kertben, Őt nem bántottuk.

Gólyák, a természetes környezetükben.
A csemeték már nagyok, anyuésapu esze pedig már megint a szexen jár!

2 megjegyzés:

  1. Tényleg érdemes megállni időnként, és megnézni a körülöttünk lévő hegyeket és felnézni a felhőkre is. Sokszor csak rohanunk, és elmegyünk az ilyen mindennapi csodák mellett.
    Csodaszép képeket mutattál! Igazán szép környezetben élsz. Micsoda élővilág vesz körül!
    Nekem a sok csodás felhős kép közül talán a 10-es tetszett a legjobban, olyan mintha egy fej nézne le ránk a felhőkből.
    Persze az összes közül a napkeltés kép ragadott magával.
    Nekem is volt ilyen időszakom, amikor szívesen fotóztam felhős képeket.
    http://kertelgetes.blogspot.hu/2012/05/az-egbolt-felettunk.html
    Egy kis naplemente is: http://kertelgetes.blogspot.hu/2012/05/naplemente-kertunkben.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg szépek a felhőid! És az a megfoghatatlan tiszta égkék. Mindig is szerettem ezt a színt. Képes vagyok - gazolás közben - olykor-olykor felfelé bámulni és csak nézni, olyan mint a tenger, magával ragad. Majd elfárad a nyakam és folytköv a gazolás.
      A természet tényleg gazdag körülöttem, jó ezt felidézni - pláne ilyen bánatos, havasesős napon. Azért gondoskodni is kell róla, hisz ilyenkor télen mindig kell etetni/itatni a madarakat. Sőt, az őziknek, nyusziknak heti kétszer punnyadt almát (már nem esszük meg) is szoktam vinni. Azért csak ennyiszer, mert különben rászoknak és már várják, nem keresik a természetben lévőt.
      Nyáron pedig a víz pótlása szükséges, minden mennyiségben. Erre sokan nem is gondolnak, csak etetik őket. Van egy edény a rét egyik szegtetébe, oda szoktam vinni vizet. Egy ideig kinevettek a környékbeliek - most már nem(annyira). 30-40 fokban hol tudnak vizet találni? A folyóhoz nem minden állat tud eljutni. Ott vannak a gyíkok, rovarok, nyulak, vagy a siklók. Ők is oda tartoznak, szükségük van a vízre.
      Tényleg kisejlik egy fejszerűség!

      Törlés