2015. január 20., kedd

Metszés I. -- A gyümölcsfák életműködése

Ahhoz, hogy necsak "hűbelebalázs" módjára kezdjük el az idei évi metszését, egy kis mindenféle a gyümölcsfákról, bogyósokról. Akinek ez a tudása már megvan, illetve nem kíváncsi rájuk - kérem várjon türelemmel :)
Nekem szükségem volt ezekre az információkra, hisz már nem is emléxem mkor voltam biológiaórán. Az ott oktatott tananyagra sem voltam igazán fogékony - pedig most milyen jól jött volna.
Szóval, belevágtam a lecsóba - a választott könyvön keresztül: Mohácsy Mátyás - A házikert gyümölcsöse.

A gyümölcsfák életműködése
A gyümölcsfák tápanyag-, víz- stb. igénye különböző. Azonban mindenkor érvényes – ha több tápanyagot adunk a fáknak, akkor több fényt és vizet is kell biztosítani, hogy azt a fa megfelelőképpen hasznosíthassa.

A víz szerepe
A fának nemcsak a vízhiány, hanem a vízfölösleg is árthat. A túl nedves talajok levegőtlenek, savanyúak. A tápanyagokat feltáró talajbaktériumok levegő hiányában és savanyú közegben nem tudnak megélni. A talajban hiába van bőven ápanyag, ha az baktériumok hiányában nem tud feltáródni, a fa „éhenhal”.
Lazítással, kapálással bizonyos fokig megőrizhetjük a talaj víztartalmát. Gyep ne legyen a fák alatt, mert levegőtlenné teszi a talajt, és amellett a víz nagy részét elszívja a fától; így a gyümölcsfa csak sínylődik, és nem terem megfelelően. (Megjegyzésem: huszonegynehány éve van a két almafánk és a nagy diófánk alatt fű, nincs vele semmi probléma. Igaz, egy kis földtányér van körülöttük, de az meg állandóan tele van virággal.)
 Upsz - a képen pont nincs tele virággal a fák alja!

Vízigényesek a bogyósok, különösen a szamóca, az alma, körte, dió. (Megjegyzésem: olvastam, hogy egy kifejlett diófa napi 300 liter vizet vesz fel a talajból!!! Milyen jó ez talajvízelvezetésre, nálunk nincs is a ház körül, hisz a ház egyik végében a nagy diófa áll, a másik végében pedig két nyírfa, ami köztudott, hogy szintén vízmániás.)
 A szivacsként működő két nyírfa - minden évszakban mesebeli (számomra)
A tavasszal szedett levelei pedig gyógyhatásúak - vizelethajtó és vértisztító, gyulladáscsökkentő
Kora tavasszal, amikor beindul a nedvkeringése, zuhanyozni lehet alatta, úgy csöpög belőle a nedve, ezzel mosakodni, egy igazi élmény az arcbőrnek

Szárazságtűrőbbek a csonthéjasok, különösen a mandula. De a vízigény nagymértékben változik fajták szerint is. Pl. szárazságtűrőbb az almák közül a Starking.

A gyümölcstermő növények táplálkozása
A nitrogén a fehérjék fő alkotóelemek; hiánya esetén a fák növekedése gyenge. Túl bő nitrogéntrágyázás esetén a fa túl erősen fog növekedni, és kevesebb gyümölcsöt terem, vagy a termés el is maradhat. A késői nitrogéntrágyázás a fák fagyérzékenységét fokozza, amellett az ilyen fán fejlődött gyümölcsök színtelenek maradnak, és télen csak rövidebb ideig tárolhatók.
A foszfor ugyancsak fehérjealkotó elem. Nagy szerepe van a gyümölcsfejlődésben, a terméskötésben és a hajtások, valamint a gyümölcs kellő időben való beérésében. Talajaink rendszerint foszforszegények. Foszfor hiányában a fák lombjukat ősszel korán lehullatják.
A kálium nagy mennyiségben található fiatal levelekben, rügyekben. Hiánya esetén a hajtásvégekről a levelek lehullanak és az őszi lombhullás felülről kezdődik. Szerepe van a cukorképzésben, továbbá a betegségekkel és faggyal szembeni ellenállóképesség növelésében.
Kálcium vagy mészre nemcsak közvetlenül van szüksége a gyümölcsfáknak, hanem közvetve is: a talaj jó szerkezetének biztosításához.
Kis mennyiségben, de igen fontos a vas, magnézium (klorofillképződéshez). Hiányuk a fa sárgulását idézi elő, ill. nem tud cukrot előállítani (asszimilálni).
És fény nélkül sincs asszimiláció. Megfelelő metszéssel, koronaritkítással elérhetjük, hogy a korona minden része kellő fényt kapjon. A túl sűrű koronát pedig idejében ritkítanunk kell.

A gyümölcsfák növekedését befolyásoló tényezők
A növekedés a hőmérséklet emelkedésével egy bizonyos fokig emelkedik, nagy melegben ismét csökken.
A növekedésre a fény is hatással van. Az árnyékban növő fák felnyurgulnak és felkopaszodnak. Napfényes helyen zömökebbek és erőteljesebbek lesznek.
Igen jelentősen befolyásolják egymást a növekedésben a növényi együttéléseknél (alany és menes) az egyes együtt élő társak, főleg az alanyok a ráoltott nemest. Általában az alanyok növekedési erélyüket átviszik a nemesre, és azok növekedését korlátozzák (törpealanyok) vagy fokozzák (vadalany).
A gyümölcsfák növekedését bizonyos mértékig irányítani tudjuk. Legfontosabb az ásványi sóval és vízzel való befolyásolás (pl. trágyázás, öntözés). Azonban a metszésnek van a legerősebb hatása.
Különösen a tavaszi metszés következtében a növekedés sokkal fokozottabb lesz. Általában minél rövidebbre metszünk, a növekedés annál erőteljesebb.

Gyümölcsképződés, fejlődés, érés
A gyümölcsképződés feltétele a legtöbb gyümölcsfajnál és fajtánál a megtermékenyítés. Gyakori eset több gyümölcsfajnál és fajtánál, hogy önmagukat nem képesek megtermékenyíteni, önmeddők. Továbbá vannak olyan fajtacsoportok, amelyeken belül az egyes fajták nemcsak önmagukat, hanem a másik fajtát sem tudják beporozni, ezek az ún. „intersteril” fajták. Kisebb számban, de vannak olyanok is, melyek megtermékenyítés nélkül is képesek gyümölcsöt hozni. Azon fejtákat, amelyek önmeddők vagy intersterilek, más, jól termékenyítő fajtákkal keverten kell ültetni, a jó termés érdekében.
Megtermékenyülés után megindul a gyümölcs kifejlődése, majd az érése. Kezdetben nagy mennyiségű keményítő halmozódik fel a gyümölcsben. Az érés folyamán ez fokozatosan cukorrá alakul át.
A gyümölcsben lévő savak az érés előrehaladtával állandóan fogynak, mivel oxidálódnak. A cseranyagok ugyancsak fogynak az éréssel, ezzel a gyümölcs fanyar íze is csökken. A gyümölcsben lévő pektinanyagok szintén változáson mennek át. A sejtfalakban levő pektinanyagok feloldódnak az érés idején, a vékonyhéjú és puhahúsú gyümölcsök ezért puhulnak.
Általában magas cukortartalom magas savtartalommal jár, míg alacsony cukortartalom alacsony savtartalommal – főképp az almáknál. Általában emelkedő cukor- és savtartalommal a gyümölcs élvezeti értéke is emelkedik.
A gyümölcsök nagysága gyakran a termésmennyiséggel van összefüggésben. Túl nagy termések rontják a minőséget. (Megjegyzésem: a túl sok is.) Egy közepes nagyságú almagyümölcs kifejlődéséhez 20-30 ép levél szükséges, míg a cseresznye gyümölcséhez két levél is elég. Ha gyümölcsönként az átlagos levélszám kisebb, úgy az gyengén fejlődik ki, a fa nem képes a következő évi termések biztosítására elegendő termőrügyet nevelni, sem a kihajtáshoz elegendő tápanyagot raktározni.
A gyümölcsök fejlődését befolyásolják az alanyok is. Általában törpealanyokon jobb minőségű és szebben fejlődött gyümölcsöket kapunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése