2015. február 12., csütörtök

Baromfi -- Milyen fajtákat ajánlanak -- gondozás

Amikor döntöttem, baromfit szeretnék tartani – úgy gondoltam, az első évben tesztelem a baromfifajtákat. Melyik lesz jó húsként, és melyik tojástermelésben. Veszek a kiválasztott fajtákból ötöt-ötöt, és várom a végeredményt.

Majd szembesültem a valósággal. Azaz – legalábbis számomra – horror áron kínálják a felnőtt egyedeket. (3-5-6 ezer/darab a szép, fajtájához hasonlító egyed még több is lehet.)
Hát, akkor vegyünk előnevelt, pár heteseket. (3-4-5-6száz/darab.) Pozitív, hogy be vannak itatva, és elméletileg nem lesznek betegek. Azonban kiszámolva, mikor térül meg legalábbis hosszútávon az egész – rájöttem, hogy így is csak ráfizetés lesz a vége. Mivel a takarmányt meg kell venni, ezeknek – állítólag – kell a táp egy ideig, hogy ne legyenek betegek; és csak a zöldet tudom a kertből „ingyen” beszerezni számukra. A napos csibe sem megoldást, hisz abból sok elhullhat, ill. a legtöbb helyen nemek szerint nem válogatják őket. Mivan akkor, ha többségükben kakasokat nyertem a vásárláskor; ja, és szintén kell tápot adni nekik.
Akkor mi a manót csináljak. Háztól tojást, csibét venni rizikós, hisz ahogy ezidáig elnéztem a környék baromfiállományát, vegyes, mint a csalamádé. Nincs két egyforma közöttük. Ki tudja, hogy mit kapok. Etetem, gondozom, majd egy nyamvi, keveset tojó állatot kapok a végén. És mivel nem kedvtelésből szeretném tartani őket; megint a nullán (vagy inkább minuszon) vagyok.
Vegyek kitojatottakat? Itt is ott van a táp-probléma, ill. ahogy olvastam a blogokon – lutri az egész.
Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy lemondok a tesztelésről. Lesz ami lesz alapon – 5-7 darab kitojatott tyúkot veszek „azonnali” tojónak; A környékről beszerzek három bármilyen tyúkot, ami elég nagy testű és nehéz, ezeket rövid időn belül elültetem. Kakas-problémám már nincs, hisz azt a múlt évben már kinéztem magamnak – egy itáliai (ami állítólag jó tojófajta), szép nemes tartása van, és hasonlít a régi kakasformákhoz.

Házkörüli tartásra alkalmasak például a őshonosak, a Plymouth, a Rhode Island, a New Hampshire, a Bábolna Tetra H. Ezek a fajtáknak nincs tojás- vagy húshozamuk, de szívósabbak. Próbálok ilyeneket – vagy hasonlóakat – beszerezni majd, fokozatosan. (Képek az internetről - köszönet a feltöltőknek!)
 
 sárga
 
 kendermagos
 
 fogolyszínű
 
 fehér
 
 új fajta - kendermagos kopasznyakú
 
 erdélyi kopasznyakú
 
 új fajta - fehér kopasznyakú
 
Plymouth -- a legelterjedtebb színváltozata
 
 Rhode Island
 New Hampshire
 Tetra-H

Előtte azonban meg kell találni a helyet, ahol lesznek; és el kell készíteni az óljukat.

(A neten annyi rémes körülmények között lévő állatot látni. Nem vagyok egy tisztaságmániás, de rémes, hogy akna-hegyekben élnek azok az állatok. Nem igaz, hogy heti egyszer legalább nem lehetne kitisztítani a helyüket. Legalább tisztelnék meg magukat azzal, hogy nem egy ilyen helyről választják ki a saját asztalukra az ételnek-valót. Dróthalmok, üvegek, deszkadarabok, és szemét mindenhol. Ritka az olyan baromfiudvar, amelyik szeméttől mentes. )

Visszatéve – a baromfi ól szélvédett, napos helyen legyen, emellett legyenek természetes vagy mesterséges árnyékot adó tereptárgyak. Az ól készülhet téglából vagy fahulladékból; a lényeg, hogy ne legyen huzatos és a falak simák legyenek, hogy a repedésekben, résekben ne telepedjenek meg az élősködők, ki tudjuk fertőtleníteni időnként. Hagyjunk rajta akkora nyílást, amin mi is beférünk almozáskor. Jól zárható legyen, hogy a vadállatok ne tudjanak beférni sehol. A görény és a menyét, a sikló a legkisebb lyukat is meg fogja találni és kárt okozhat az állatok és a tojások, csibék között.
25-30 tyúk elhelyezésére 2,5 x 3,0 x 2,0 méter az ajánlatos ólméret; (szélesség x hosszúság x magasság)

Az almozás megkönnyítése érdekében alakítsuk ki úgy a bejáratot, hogy könnyen kihúzható legyen a trágya. Az alom lehet száraz avarból, fűrészporból, vagy szalmából. A „használt” alom mehet a komposztra.

Szükséges ülőrúd elhelyezése az ólban. A rudakat úgy kell kialakítani, hogy egy állatnak kb. 30 cm helyre van szüksége. A rudakat nem kell magasra rakni. Annál fontosabb, hogy a rudak egy szinten legyenek egymáshoz képest, így elkerülhető lesz a lökdösődés, a hierarchiából adódó sérülések.

A baromfiudvarban legyen kapirgálási lehetőség, száraz porfürdőt is biztosítsunk nekik, hisz akkor természetes úton megszabadulhatnak az élősködőktől. Egy állatnak minimum 1-2 négyzetmétert biztosítsunk a baromfiudvarban.

A magvak, ill. a táp etetésére legalkalmasabb az önetető, így kevesebbet pazarolnak. (A neten lehet találni ötletes házibarkács önetetőket.) A gabona és a táp, zöld mellett adhatunk nekik konyhai maradékot. Azonban fontos, hogy az udvaron legyen apró szemű kavics is, hogy azt felcsipegetve könnyebb legyen az emésztésük.

Az itató legyen olyan magasan, hogy abba ne tudjanak földet vagy almot kaparni, és ne tudják azt ürülékükkel beszennyezni. Legegyszerűbb, ha téglát rakunk alá. Szükséges a napi vízcsere, nagy melegben akár többször is. Ne legyen hideg a víz, mert betegek lehetnek tőle.

A tojásokat napi rendszerességgel szedjük ki, így elejét vehetjük a törött tojásoknak, ill. az összekoszolásnak.

A tojásrakás általában hat-nyolc hónapos korukban kezdik el. A termelés innentől kezdve az első évben a legmagasabb, majd évről évre csökken. A három évesnél idősebb tyúkok tojástermelése egyre kevesebb, kotlósnak azonban még kiválóak lehetnek. A tojásszám évszaktól függően ingadozik. A legkevesebb tojásra télen, ill. a legnagyobb hőségben számíthatunk; átmenetileg akár teljesen le is állhatnak.

A tyúk zárt, félhomályos, biztonságos helyre szeret tojást rakni. A tojóládát fából készítsük, hogy könnyű legyen esetleg mozgatni. De alkalmasak a kisebb műanyag zöldségesládát is. A tyúkok közötti veszekedések elkerülése érdekében érdemes egyszerre több, egyforma tojóládát készíteni, szalmával kibélelve.

Egyes tyúkok nagyobb hajlamosságot mutatnak a kotlásra. Ezt kihasználva frissíthetjük a saját állományunkat. Érdemes a kotlóst éjszakára elkülöníteni a többitől, hogy a keléskor, illetve a csibék nevelése alatt ne háborgassa a többi tyúk.

Egy domináns kakas 8-12 tyúkkal bír el. Ha kiscsibéket akarunk, ezt az ivararányt mindenképpen tartsuk meg. A beltenyésztés elkerülése érdekében az ivarérett, nem kívánatos kakasokat vágjuk le.

Az egészséges baromfi mozgékony, gyakran táplálkozik. Tolla fényes, taraja és nyaklebenye élénk színű. Az ettől eltérő állat valószínűleg beteg és az állomány érdekében el kell különíteni. Ha az állapota nem javul, le kell vágni.

Leggyakrabban a különböző belső vagy külső élősködők okozhatnak gondot. Az ól tisztántartásával, változatos takarmányozással és a természeteshez közeli tartással elejét vehetjük az állomány legyengülésének. A tollcsipkedés, a tojásevés rossz szokás. Az ilyen állatot mihamarabb vágjuk le, vagy végeztessünk rajta csőrkurtítást.

A baromfival, és tartásukkal kapcsolatos tárhely:

https://www.omlet.co.uk/breeds/chickens/

Az elsők -- 2015. február 12.

Az elmúlt hét péntekén vetettem el az idei szezon növényeinek magjait.
A mai napon reggel végignéztem a mag-kuckókat, de nem találtam rajtuk semmi változást. Azonban 11 órakor, amikor locsolni szoktam őket -- meglepetés ért. 5 kis cserépben és 1 nagyobban már ott voltak az elsők!
A kicsikben százszorszépek, a nagyobban izsóp(ok) látták meg először a napvilágot.

2015. február 11., szerda

Idei nagy projekt: -- baromfitartás -- (tyúkok a múltból)

A bejegyzés igazi címe inkább az lehetne: Tyúkok a múltból

Talán tíz év is eltelt azóta, hogy tyúkokat tartottunk utoljára; pusztán kedvtelésből. A tojásukat elfogyasztottuk különböző formában, azonban a felesleges állatokat inkább elajándékoztuk. Ezek kistestű, köznyelven szólva jampi/japi/japán tyúkok és kakasok voltak.
Ott kezdődött az egész, hogy a testvérem kapott egy gyönyörű fekete, pár hetes kutyust. Sülve-főve együtt voltak; azonban amikor menni kellett neki az oviba (mármint a tesómnak), a kutyus utánaszökött, és – mivel főútvonalon laktunk – egy mentőautó elütötte a blökit, a tesóm szeme láttára. Szerencsére külsérelmi nyomok nem lettek a kis jószágon, de mind a tesómat, mind pedig a mentőst nagyon megrázta az eset.
Persze, Anyu mondta, hogy csak elaludt a Gömbike, azért a bánat megmaradt. Kb. egy hét múlva, csengetnek, és egy idegen áll a kapunkban. A mentős volt – hogy ugyan neki nincs kutyája, de vannak jampijai, és ha elfogadnánk tőle, akkor ő is egy kicsit megnyugodna. Szelídek, kedvesek, biztos fogja a tesóm szeretni ezeket is. Így került Picur – egy fekete tyúk – és Robi – egy fogolyszínű kakas – hozzánk. Persze, se szállásuk, se ennivalójuk. Apu készített valami tákolmányt gyorsan, és be a kocsiba, irány kaját szerezni. Végül is nagyon sokáig megmaradtak ketten – mert Robi nem volt a helyzet magaslatán. Picur lába nagyon sokszor elfagyott, mert nem volt hajlandó bemenni az óljába télen napközben. Az elszarusodott lábacskáját nivea-krémmel kenegettük. Tavaszra így mindig meggyógyult. Hogy mi lett velük, már nem emlékszem rá.
Akkor volt egy pár év kihagyás, majd jött Amália, egy nagytestű sárga tyúk. Rokonlátogatóban voltunk vidéken. Jólesszapestinek alapon, megkaptuk a fent említett tyúkot levesalapanyag céljából, 'úgyse tojik mán'. Elköszönve; a kapuba meg is tudtuk, hogy ez még a nagyanyámé volt. Az úton volt időnk elméláz rajta – akkor hány éves lehet ez a jószág? (11)-nokomment!
Pesten vettünk neki kukoricát, búzát és majd a következő hét végén levágjuk. Igen ám, de a levegőváltozás – vagy ki tudja mi – miatt, ingerenciája lett a tyúknak tojni. A hét nap alatt 5 tojást tojott. Ó, akkor nem vágjuk le, így elkezdtük szeretni. Végül is egy évet volt még szeretetben, békességben nálunk. Szabadon volt, akkor ment be a házába, amikor akart. Várt a kapuba, amikor már idő volt, hogy hazaérjünk a suliból. Bejöhetett a konyhába is, mert nem pottyantott össze semmit. Nagyon szerette, ha ölbevesszük és simogatjuk, mint egy macskát. Akkor behunyta a szemét, és kotyogott csendesen. És akkor jött a következő kutyagyerek a családba. Apu találta egy pékség udvarán. Csupa kovász volt, mert a hülye pékek azzal szórakoztak, hogy leszórták liszttel, majd vízzel. A kiskutya, csupa szeretetből és játékból rá-ráugrott az öreg tyúkra, aki már nem bírta a strapát és megsérült. Sajnos le kellett vágni. Anyu húslevesnek elkészítette, majd feltálalva a levesét – mert a hús már ehetetlenül rágós lett volna – ott ültünk felette és mindannyiunk sírtunk. Annyira megszerettük. Sajnos – röviddel ezek után – Gömbi2-t elvitte valami kutyagyerek-betegség, hiába volt beoltva.
Hosszú ideig nem volt tyúkunk. Majd a sors úgy hozta, hogy megint találkoztunk azzal a mentőssel, és ő megint adott nekünk jampikat. Most többet. Három tyúk és egy kakas. A kiegyensúlyozott házaséletüknek köszönhetően rengeteg tollas pingponglabdát eredményezetek. Imádtuk őket. Szintén szabadon lehettek az egész kertben. Nem féltek a buszok, nagyautók stb. zajától. És nem mentek ki az utcára sem. A közeli ovisok tanulmányi útra jöttek hozzánk, ha voltak csibék. Megsimogathatták őket, megismerhették, hogy mit esznek, hogyan viselkedik a kotlós, ha veszélyt érez stb. Nagyon élvezték. És akkor jött, hogy vettünk egy hobbitelket. Felmerül a kérdés, hogy akkor mi legyen a tyúkokkal. Nem sokáig teketóriáztunk – jönnek velünk. Akár hiszitek, akár nem; a tyúkok megtanulták, hogy nem is olyan rossz, ha rekeszbe teszik őket és egy órát zötyög a fenekük. Tudták, hogy mit lehet fenn Pesten, és mit vidéken. Azt mondják: buta, mint a tyúk. Ez nem igaz! Csak foglalkozni kell velük. Nálunk nem ismerték a pi-pi-pi hívást. A 'ki volt jó?' mondattal hívtuk őket és a kert legtávolabbi helyéről is száguldottak felénk egy kis nasiért.
Közben, Apu nyugger lett és egyre több időt töltött vidéken. Majd egész nyáron lenn is maradt. Így a jampik is költöztek. Már csak télire jöttek fel, és nem felejtették el, itt hogyan kell viselkedni. Majd tavasszal megint le; és ott, az ott megszokottak szerint viselkedtek. Egy gond akadt közben – miszerint az egerészölyv odaszokott és napi rendszerességgel vitt el egyet-egyet. Végül is az lett az eredménye az egésznek, hogy a maradékot egy falubelinek odaajándékozta Apu, mert már nagyon sajnálta őket.
És azóta nem volt tyúkunk.
Most viszont – már nem kedvtelésből –, lesz. Ez az év lesz a teszté. Ugyanis több fajtát szeretnék kipróbálni hús és tojástermelés céljából. Majd, amelyik a legjobban ízlik, a leggazdaságosabb stb. olyan fajta lesz a következő évtől.
Mivel a jampikkal nem volt soha gond, így eszembe sem jutott szakirodalmat elővenni és tanulmányozni a tartásmódokat. Azonban a nagytestű fajtákkal már macera az élet – állítólag. Több szakkönyvet olvastam/olvasok a témában, ezt szeretném megosztani veletek is. A már tapasztaltakkal kiegészítve. Persze, a Ti tapasztalataitokat is örömmel veszem.

Most néhány kép a régi gárdáról:
 A szépség és a pökhendiség egyben.

 
 
 
 Az a fehér - nem gyönyörű!

 Barnabás fél szemére vak volt.

 És az ifjú nemzedék kakaskodása.
(Volt, hogy három tyúk 28 tojásból 28 kakast teltett ki - simerült összeválogatnunk pont a fiúkat.
Azt a vircsaftot, amit azok rendeztek egymás között, amikor már serdültek!
Viszont elképesztően finom leves lett belőlük.)

 
 
 És a nagy kedvenc: Pihe.
Ő mindig kiszökött, ha Apu hangját meghallotta.
A képen is együtt "olvasnak" újságot.
 Ők - állítólag - fajtatiszta "törpék" voltak.

Metszés XI. -- Növényvédelem II. - Téli/nyári hígítás -- Hiánybetegségek -- Gyümölcsös munkanaptár

Téli, nyári hígítás

Téli hígítású mészkénlé
A mostani neve – Tioszol.
10-15 %-os hígításban használható.
Erősen lúgos kémhatása a lisztharmat mellett más veszélyes gombák áttelelő szaporító képletet is elpusztítja. Hatékony a nagyon gyakori lisztharmat ellen alkalmazott lemosó permetezés. A lisztharmat minden útjába eső növényen megtelepszik. Alkalmazhatjuk továbbá tafrina, levéllyukacsosodás, szilvalevél vörösfoltosság ellen, valamint pajzstetű, levéltetű, levéltetű tojások, körtelevélbolha és atkák gyérítésére.

Nyári hígítású mészkénlé
Rügypattanás idején csak 3-5% az ajánlott dózis. Biotermesztésben a teljes vegetációban alkalmazzák 1-2%-os töménységben. A töményebb oldat ugyanis lombsárguláshoz, esetenként lombvesztéshez vezethet. Lassan, egyenletesen oldódó mésztartalma a növények kalciumigényét is kielégíti. A magyar talajok jellemzően meszesek, tehát ez az előnye leginkább kilúgzott talajokon élő növények számára célravezető kalciumpótló. Almatermésűeknél lisztharmat ellen, valamint pajzstetű, levéltetű tojások, körtelevélbolha és atkák gyérítésére, csonthéjasok esetében lisztharmat, tafrina, levéllyukacsosodás, szilvalevél vörösfoltosság ellen, valamint pajzstetű, levéltetű tojások és atkák gyérítésére, szőlő, köszméte, ribiszke esetében lisztharmat ellen, valamint atkák gyérítésére hatásos.

Bordóilé
Alkalmazható 2 %-os lemosó permetezésre (ősz/tavasz), és 1-1,5 %-os állománykezelésre (nyáron).



Hiánybetegségek

Nitrogénhiány
Hiánya esetén az egész növény gyengébben fejlődik és kevesebbet terem. A levelek sárgászöldekké válnak. Jellemző a csökkent és merevebb növekedés. Hosszantartó és erősebb hiány esetén a levelek megbarnulnak és száradnak. A szárrészek megpirosodhatnak. A levelek korán lehullhatnak a gyümölcsfákon; gyér termőrügyképzés szintén jellemző, ill. a gyümölcsök színe elváltozik. Az idő előtti gyümölcshullás is megtörténhet.

Kálihiány
A hajtások növekedése vékonyabb, a levelek kisebbek, és a hajtásvégekről hamar lehullanak. Az őszi lombhullás felülről lefelé történik (mármint a korona tetejétől indul a hullás és nem az alsó szintektől). Az alsóbb levelek általában halványabb színűek, sárgulók; mivel a kálium a felső, fiatalabb, növekvő levelekbe vándorol. A levelek széle gyakran rozsdabarna, száradó.

Foszforhiány
Jellemző a visszamaradt fejlődés. Ennek ellenére a hajtások és a levelek színe sötétzöld, gyakran erősen piros. A hajtások általában vékonyabbak, és a rajtuk levő bőrnemű levél felfelé álló. Gyakori az idő előtti gyümölcshullás is.

Vashiány
A vashiány gyakran nem közvetlen, hanem közvetett, mert az erősen meszes talajokban felvétele akadályozott.
A sárgaság (klorózis) gyakran a lúgos, kötött és nehéz talajokban észlelhető. Vashiányban szenvedő növények klorótikusak, sárga színeződést mutatnak. A hiányzó vasat mesterséges adagolással pótolhatjuk. Pl. az 1-2 %-os vasgálicoldattal való permetezés, de ez csak rövid ideig tartó eredményt bizotsít. Jobb, a megtört vasgálicnak talajba való juttatása kapálással. (Mindenféleképpen kesztyűt használjunk a vasgálic kiszórásakor is, mert a szer a bőrfelszínt teljesen „kiszárítja”, kézkrémek használata sem segít majd rajta.) A vashiány megszüntetésének legegyszerűbb módja a gyakori istállótrágyázás, mivel az istállótrágyában levő szerves vasvegyületeket a gyümölcsfa még erősen meszes talajban is fel tudja venni. Gyakran a talaj túlbő víztartalma a sárgulás oka. Ilyen esetben a talajt víztelenítenünk kell.

Nyomelem-hiány
A gyümölcsfáknál a nyomelemek közül a cinkhiány a leggyakoribb, mely almafáinkon az ún. törpeszártagúságot eredményezi. A levelek kisebbek, világosabb foltokkal tarkítottak, általában keskenyebbek. Erősebb fokú cinkhiány esetén az ízközök rövidek. A törpe szártagúság száraz és sovány talajokon, ott, ahol a talajvíz alacsonyan van és a humuszkészlet szegény, szokott gyakran fellépni. Még fokozottabb mértékben jelentkezik a lúgos talajokban. A bajt gyakran a túl gyors koronanevelés is előidézi. Orvoslására ajánlatos a fák 2 %-os cinkgálicoldattal való permetezése rügyfakadás után, majd még 2-3 alkalommal cinkgálic kiszórásával a talajon keresztül is a fába juttathatjuk a hiányzó cinket. A károsodott növekedést ifjítással nem tudjuk tartósan orvosolni.
A nyomelemek közül a bór, a mangán és a réz okozhat – de csak ritkán – hiánybetegségeket.



Gyümölcsös munkanaptár

Február – Március
Ha a gyümölcsfák ültetése ősszel elmaradt, most azt minél hamarabb el kell végezni.
A metszési munkákat még a rügyfakadás előtt el kell végezni, úgymint a koronaalakítást, a törpefák, az őszibarack metszését, a koronaritkítást, ifjítást, átoltást. A gondos faápolást, kéregkaparást, a sebek kezelését ebben a hónapban feltétlenül végre kell hajtani.
Ha az őszi talajlazítás, trágyázás nem történt meg, akkor most végezzük el.
A rovarkártevők és gombabetegségek ellen a megelőző lemosópermetezés rügyfakadás előtt történjen meg.

Április
Ebben a hónapban gyümölcsfát ültetni sokszor eredménytelen fáradozás. Ha mégis szükséges, akkor az oltványok gyökérzetét agyaghabarcsban jól megmártogatjuk, és ha a korona vesszőin fonnyadást észlelünk, abban az esetben az oltványokat ültetés előtt egy napra tegyük vízbe. Ültetés után az oltványokat jól meg kell öntözni és beiszapolni.
Ebben a hónapban van a gyomtalanítás, és az első kapálás ideje. A betegségek és rovarkártevők elleni védekezés folytatódik. A levéltetű már mutatkozik, az almamoly és fusicladium ellen is most kell először permezetni.

Május
Ha márciusban és áprilisban kevés volt a csapadék, akkor az ősszel vagy tavasszal ültetett fákat meg kell öntözni. A gyomtalanítás folytatódik. A házikertek talaját kéthetenként (augusztus végéig) meg kell kapálni.
Őszibarackon és a törpefákon hajtásválogatás szükséges. Ettől az időtől őszig a gyümölcsfákat hetenként legalább egyszer át kell vizsgálni, és a korona fejlődésében zavart okozó hajtásokat, vesszőket (a sűrűeket, befelé növőket) kimetszeni. A vezérhajtásokat biztosítjuk, kikötözzük. Kártevő ellen most is védekezzünk.
Az alma, körte, őszibarack, kajszi túlsok kötődött gyümölcsét ritkítani.

Június
Ha szükséges, a sűrűn álló hajtásokat ritkítjuk, válogatjuk – pincírozás.
Száraz időben a termőfákat is bőségesen megöntözzük.
A lehullott, beteg, kukacos gyümölcsöket naponként összeszedjük, megsemmisítjük. Gyomtalanítás, permetezés szükséges. A permetezésnél figyelemmel kell lenni a korai nyári gyümölcsök szedési idejére is!

Július
A fejlődő gyümölcsök különösen sok vizet igényelnek.
A gyümölccsel megrakódott, lehajlott ágakat támasszuk alá. Most van a szemszés és a szamóca-szaporítás ideje.
Idejében szedjükle a korai őszibarackot. Gyomtalanítás és kapálás folyamatosan.

Augusztus
Az őszi és téli gyümölcsök erős fejlődésben vannak, így szükséges a bőséges öntözésük. A kéthetenkénti kapálás, fejtrágyázás augusztus végén abbahagyható.
A levéltetű kártétele augusztus végén már szűnőben van, de a lisztharmat, monilia, fusicladium, almamoly ellen továbbra is fokozottan védekezni kell.
A nyári alma, körte érési ideje – fokozatos szedés! Az őszibarack letermett vesszőit lemetsszük. Szemzés ideje, szamócaültetés ideje.

Szeptember
A gyümölcsfák ültetésének ideje októberben van, de az ültetéshez a talajt már ebben a hónapban elő kell készíeni.
A lehullott, beteg faleveleket összegyűjtei, elégetni. Téli araszolók ellen fel kell rakni a hernyófogó öveket a fa törzsére. A téli gyümölcs betakarításának ideje szeptember végén van.

Október
A gyümölcsfák ültetésének ideje. Ilyenkor ültetni jobb, mint novemberben, de novemberben jobb, mint decemberben.

November
Ebben a hónapban az ültetéseket befejezzük. Lombhullás után a levelek összeszedése, égetése. Trágyázás és faápolás ideje (mésszel való lemeszelés, előtte a törzs és a nagyobb ágak tisztítása).
Őszi lemosópermetezés ideje.

December
Fagymentes időben folytathatjuk az elmaradt metszést, faápolást, trágyázás, ásást. Ha december eleje még enyhe, fagyok nincsenek, inkább most ültessünk, mint tavasszal.
Hosszú téli esték alkalmasak a továbbképzésre, sokat olvassunk. Tervezzük meg a következő évi mukálatokat, ültetést.

Január
Mint decemberben.



Ezzel kiokosodtunk, a metszéssel kapcsolatban. Kezdetnek nem is olyan rossz -- remélem nemcsak a saját épülésemre sikerült összeszedni ezt a tudástárat, hanem mások is megértik, ill. tudják majd alkalmazni.
Bevallom, amikor még tanultam a metszést, az átolvasás után egyszerűen fogtam magam és kinyomtattattam a megfelelő ábrákat; kimentem a kertbe, majd beazonosítottam őket és úgy kezdtem el metszeni. Ennek ellenére a golden-almafánkat még most sem tudom rendesen termőre metszeni. Valahogy mindig sikerül a termő ágakat is eltüntetni a fáról. Azt hiszem ezt meghagyom Apunak az idén is.

2015. február 10., kedd

Metszés X. -- Növényvédelem II. - gyakori károsító rovarok (képekkel)

(A képeket az internetről vettem - köszönet a feltöltőknek!)

Pajzstetvek
Közülük a kaliforniai pajzstetű a legveszélyesebb. Pajzsa szürkés színű és körkörös alakú. A hajtásokat, vesszőket, lombot károsítja, de a gyümölcsön is megtelepszik, és ott is szívogat. Szívása következtében a zöldrészeken, meg a gyümölcsön is pajzsa körül élénkpiros gyűrű keletkezik. Ezek az ún. lázfoltok. Az idősebb részeken szürkés pajzsaikkal, vagy erős fertőzés esetén szürkés bevonatot alkotva tünnek szembe. Fokozzák az elfagyás veszélyét. Erős fertőzés esetén a fa növekedését nagymértékben korlátozzák, sőt a fa el is pusztulhat.
A piros körte-pajzstetű szívása nyomán a körteágakon behorpadások keletkeznek. Továbbá van még szilvapajzstetű a szilván, az őszibarackpajzstetű az őszibarackon, kommapajzstetű, akácpajzstetű stb.
A pajzstetvek szélvédett, párás helyen, sűrű, elhanyagolt koronában szaporodnak el a legnagyobb mértékben. A korona rendszeres ritkításával megelőzhető. Permetezés előtt a fa hámló kérgét kaparjuk le. Az erősen fertőzött fákat meg kell ifjítani.
A védekezéshez elengedhetetlen a megfelelő időben végzett, kellő számú permetezés. A legeredményesebb és egyben legradikálisabb a téli mészkénleves permetezés. Téli hígítású mészkénlével permetezhetünk ősszel és tavasszal is. Erős fertőzés esetén tanácsos ősszel téli hígítású mészkénkével, majd tavasszal ismét mészkénlével permetezni, még rügyfakadás előtt. Nyári védekezéskor szappanos nikotin-oldattal, nyári hígítású mészkélével permetezzük.
 


Almamoly
Nemcsak az almát, hanem a körtét, sőt a diót is megtámadja és a gyümölcsök férgesedését okozza. Tojásait a gyümölcsökre, levelekre, hajtásokra rakja. A kikelő kis hernyók a gyümölcsbe rágják magukat. A kis hernyó élete során több gyümölcsöt is megfúr. A kifejlődött hernyók rendszerint a kéregrepedések alatt bábozódnak be. A bábokból még azévben új lepke rajzik elő, mely tovább károsít.
A férges gyümölcsök kényszerérettek lesznek, és idő előtt lehullanak. Az érés előtt megfúrt gyümölcs is értéktelen, hosszabb ideig nem tárolható. A szúrás helyén hatol be a monilia és egyéb penészgombák.
Első teendő a kéregkaparás. Fontos a hullott gyümölcsök állandó szedése is. Igen sok bábot semmisíthetünk meg hernyófogó övek alkalmazásával. Ezeket június elején rakjuk fel a fa törzsére, majd 10 naponként átvizsgáljuk és a bennük lévő bábokat megsemmisítjük.
Virágzás után permeteznünk is kell erősebb permetezőszekkel. Először gyümölcskötés után peremetezünk, majd utána kéthetenként augusztus közepéig. A rovarölő szert mészkénlébe vagy bordóilébe is keverhetjük.


Szilvamoly
A szilva férgesedését okozza. Évente két nemzedéke van. Az első rajzás elvirágzás után 3-4 héttel szokott bekövetkezni, míg a második nemzedék július közepén jelenik meg.
 
 

Bimbólikasztó bogár
Főképpen az almafa kártevője ez a fél cm-nél nem nagyobb kis ormányos bogár. A kéregrepedésekben, avarban áttelelt bogarak rügyfakadáskor átfúrják a bimbókat és azokba rakják tojásaikat. A kikelő lárvák a porzókat, a bibéket, gyakran a magházat is elpusztítja. A bimbók ülve maradnak, nem nyílnak ki, megbarnulnak, majd elszáradnak. A bimbólikaszó nem pirosbimbós állapotban károsít, hanem a rügyek feslésekor; ez előtt 3-4 nappal kell ellenük védekezni, mert később a munkánk már eredménytelen lesz. A rajzó bogarakat még tojáslerakás előtt rovarölővel kell permetezni.
 
 

Rügyfúró bogár
Apró, aranyos-barna szinű kis kártevő. Tojásait szeptemberben a virágrügyekbe rakja. A tojásokból kikelő lárva a rügyek belsejét rágja ki, mire azok tavasszal ülve maradnak, nem tudnak kihajtani. Ha a fertőzés nagyobb mértékű, ősszel – bogarak rajzásakor – rovarölővel permetezzük.
Nagyon hasonlít a bimbólikasztóhoz.

Levéltetvek
Különböző színűek – zöld, fekete, sárga. A levelek fonákján a fa nedvét szívongatják. A levelek vörös színeződését, eltorzulását, összesodrását okozzák. A fertőzött, torzult részek visszamaradnak fejlődésükben, őszig nem tudnak beérni, fagyérzékennyé válnak. Nagymérvű elszaporodás esetén a fát annyira legyöngítheti, hogy a gyümölcs ki sem tud fejlődni. A tetvek ún. mézharmatot választanak ki, melyen igen gyakran megtelepszik a korompenész és ez a kórokozó is gátolja a növényt az asszimilálásban. A levéltetveknek sok természetes ellenségük van, melyek a tetveket pusztítják, velük táplálkoznak. Pl. a katicabogár. Nyugalmi állapotban mészkénleves permetezés nagymértékben gyéríti a tetvek áttelelő tojásait. Hatásosan tudunk védekezni nyáron a kikelt és a leveleken megtelepedett tetvek ellen szapanos nikotinlével. Különösen a fekete tetű ellen kell azonnal védekezni, mert e kártevők szívására a levelek hamar besodródnak, és ilyenkor már permetlével nehezen tudjuk a tetveket pusztítani, mivel a besodródott levél alatt védelmet találnak. A fekete színű tetű kevésbé érzékeny a nikotinra, ezért töményebben kell alkalmazni. A besodródott levelű, torzult hajtásokat tanácsos eltávolítani.
(A fekete színű tetű nagyon szereti a zöldbabot. De a körömvirágot még jobban. Így a zöldbab bokrok közé körömvirágot ültettem. A körömvirágon megtelepedett tetveket egyszerűen növényrészestől eltávolítottam; így megmentettem a zöldbabot a tetvektől. Nem is kellett permezetni.)
Őket aztán mindenki ismeri.

Poloskaszagú körte- és szilvadarázs
Más és más kártevő, de a kártételük és az ellenük való védekezés hasonló. Virágzáskor a csészelevelek mögé rakott tojásokból kikelő álhernyók berágnak a kis gyümölcsbe, azt kiodvasítják, majd a gyümölcs lehullását okozzák. Erős fertőzés esetén szinte az összes gyümölcs lehullhat. Közvetlen virágzás után, sziromhulláskor bordóilével kevert valamilyen idegméreggel permetezzünk. A permetezéssel nem szabad elkésnünk, mert az elvirágzás után 1-2 nappal a védekezés már hiábavaló, mivel a kis álhernyók ekkor már a gyümölcsökben vannak.
 

Bundás bogár
Feketeszínű, fehér foltokkal tarkított, 1 cm nagyságú bogár. Kerekded testét mindenütt finom, szürkés szőrzet borítja. Virágzás idején a virágra repülve, porzókat, bibéket rágja, néha a kis fejletlen magházba is belerág, így semmisíti meg a leendő temrést. Csak napos időben, délelőtt és kora délutáni melegebb órákban látható a fákon, míg éjjelre a földbe húzódik. Védekezni ellene igen nehéz, mert virágba permetezni nem lehet olyan szerrel, ami a bogarakat irtaná; tekintve, hogy az a virágot látogató méheket is pusztítja. A bogarak lerázása és összegyűjtése sem teljesen célravezető, mert a lehulló bogarak hamar szárnyra kapva elrepülnek. Egyetlen védekezési lehetőség hogy a bogarakat a virágokból összeszedjük és megsemmisítjük.

Téli hernyófészkek
A galagonya- és sárgafarkú lepke hernyói készítik az ún. kis, ill. nagy hernyófészkeket. A hernyók a leveleket támadják, pusztítják. Nyár vége felé a galagonyalepke hernyói 2-3 levelet elrágva, azokat finom szállal egymáshoz szövik, és a fához kötik. A sárgafarkú lepke hernyói ennél jóval több levélből készítik téli fészküket. A száraz levelekből álló hernyófészkeket a legnagyobb szél sem fújja le és a bennük levő hernyók a legnagyobb hidegben is áttelelnek. Tavasszal a hernyók előbújva, a zsenge levelet rágják, majd bábbá, abból pedig lepkévé alakulnak. A fészkeket még kitavaszodás előtt eltávolítjuk a fákról és elégetjük.
galagonyalepke
 
 
sárgafarkú lepke

Amerikai fehér szövőlepke
Lepkéje fehér színű, áprilisban rajzik és ekkor rakja le tojásait, több százával a levelek fonákján. A kikelő hernyók szürkészöld színűek, szőrösek, teljesen kifejlődve 3-5 cm nagyságúra is megnőnek; a lombozatban igen nagy kárt tesznek. A lombot rágó hernyók közül ez a legveszedelmesebb kártevő. A fejlődő hernyók a hajtások végén több levelet összeszőve, hálószerű szövedékkel veszik körül magukat. Ilyenkor a védekezés már nehézkesebb. Tavasszal az első nemzedék hernyófészkeit semmisítsük meg, így csökkentjük a veszedelmesebb nyári második, esetleg harmadik nemzedék kártételét. Jó eredményt ad a kikelő fiatal hernyók ellen nikotinos permetezés.
 
 

Pókhálós almamoly
Hasonlít az amerikai fehér szövőlepkéhez. A kis hernyók a fiatal hajtásokon hasonlóképpen szövedéket szőnek maguk köré és rágják a leveleket. A hernyók megjelenésekor rovarölővel, vagy szappanos nikotinlével permetezzük.
 

Gyapjas pille
A lepke tojásait augusztus-szeptemberben rakja a fákra és azokat sűrű, nemezes, vörösesbarna szőrözettel fedi. A tojáscsomókból a hernyók lombfakadás után kelnek ki, és a lombot rágva pusztítanak. Tél folyamán a fa tisztogatásakor a gyapjas tojáscsomókat kaparjuk le, és égessük el. Erős fertőzés esetén tavasszal rovarölővel a rágó hernyók ellen védekezhetünk.
 

Gyűrűs pille
Tojáscsomóit egymáshoz ragasztva gyűrűalakban helyezi el a vesszőkön. Ugyanúgy károsít, mint a gyapjas pille. A tojáscsomókat eltávolítjuk, majd elégetjük; esetleg, ha szükséges, a hernyó megjelenésekor rovarölővel permetezzük.

Téli kis araszoló
A lepkék késő ősszel rakják le tojásaikat a rügyek közelében. Kora tavasszal a kikelő kis hernyók már a duzzadó rügyekbe rágnak be, és azokat pusztítják. Legnagyobb kártételt mégis a fiatal, kötődött gyümölcsökben teszik. Gyakran tömeges gyümölcshullás okozói. A levelekben is nagy kárt tehetnek. Főleg a szilvát és cseresznyét károsítják. A hernyók zöldszínűek, sárga hasi résszel, és csak a testük két végén van lábuk; ezért felpúposodva, araszolva haladnak tova. Mivel a nősténylepke nem tud repülni, hernyóenyves övek alkalmazva lehet megakadályozni, hogy fára másszék. Az enyvbe ragadt lepkék elpusztulnak. Az öveket október elején, közepén, rajzás idején helyezzük fel a fa törzsére és december végén szedjük csak le. A kikelt hernyókat, ha nagymérvű az elszaporodásuk, nikotinos vagy rovarölős permetezéssel pusztítjuk.
 

Cseresznyelégy
A cseresznye/meggy „kukacosodását” okozza. A légy a gyümölcs húsába rakja tojásait, és az azokból kikelő nyűvek a gyümölcs húsát fogyasztják. A gyümölcs színesedése idején rovarölővel történő permetezés rendszerint eledendő.
 

Farágó hernyók
Nagy és kis farágót különböztetnek meg; azonban életmódjuk és kártételük azonos. A hernyók két év alatt fejlődnek csak ki, így a fák ágaiban, gallyaiban ennyi ideig rágnak. Kártételük a fa alatt, gyakran a berágás helye alatt, a gallyhoz tapadt vöröses ürülékből vehető észre. A fában levő hernyókat hegyes dróttal kipiszkáljuk a járatból, vagy a járatba szénkéneggel, nikotinnak átitatott vattát tolunk be. A vatta betolása után a nyílást oltóviasszal lezárjuk. Az erősen fertőzött részeket gyakran le kell vágnunk.