2015. február 1., vasárnap

Metszés III. -- Talajmegmunkálástól az ültetésen keresztül a trágyázásig (+ képek)

Gyümölcstermesztés a házikertben

Sűrűn lakott városrészekben, ahol a szomszédos házak a kertet erősen beárnyékolják, kevés a levegő és a napfény – ilyen helyeken az árnyékot tűrő bogyósgyümölcsűek, mint a szamóca, ribizli, köszméte, málna ültethetők. A meggy és szilva is hasznos lehet. Egy-egy gyümölcsnemből több fajtát ültessünk. És mivel télen van a legnagyobb hiány, így a téli fajtákból érdemes többet ültetni. (márhatudjuktárolniőket)
Házikerjeink egyik nagy hibája, hogy hegyén-hátán van minden,a gyümölcsfákat minden rendszer nélkül, keverten ültetjük, sokszor olyanokat egymás mellé és alá, amelyek egymás szomszédságát nem tűrik.
A gyümölcsfákat a szomszédos határtól a fa fél fejlődési távolságára kell ültetni, hogy a szomszédnak ne okozzunk kárt. Terjedelmes koromájú cseresznye- és diófát ne ültessünk telkünk szélére. Ezek helye mindig a ház közelében legyen.
A házikertben minden probléma nélkül ültethetünk alacsonytörzsű szilvát, kajszit, meggyet és ha az éghajlati viszonyok megengedik, őszibarackot is. Az almából bokorfákat, a körtéből gúlafákat ültessünk.
A házikertben elsősorban törpefák valók, főként azért, mert ezek termik a legjobb minőségű gyümölcsöt, kis tértávolságot igényelnek, többet és több fajtát ültethetünk belőlük. Adjunk helyet a könnyen nevelhető alakfáknak is, mint amilyen a függőleges füzér, a vízszintes füzér és az U-alak. A függőleges füzérek igen alkalmasak csúnya, kopár falak, kerítések betakarására, a vízszintes füzérek pedig utak szegélyezésére. Igaz, hogy utóbbiak neveléséhez több szakértelem kell, mint a vadra oltott, közepes- vagy magastörzsű fákéhoz, metszésük azonban könnyen elsajátítható. Ezeket a faalakokat azonban csak az ültesse, aki a szükséges ismereteket el is akarja sajátítani, mert a metszetlen, magárahagyott füzér és más alakfa elrettentő csúfsága a kertnek és nem terem.
A ribiszkének, köszmétének, málnának és szamócának nagy előnye, hogy a gyümölcsfáktól kissé árnyékolt helyen is termeszthetők.
Ha a házikertekben konyhakerti növényeket állandóan termeszteni akarunk, ezeknek ne a gyümölcsösben, hanem azon kívül jelöljünk ki megfelelő területet.
Nagyon kedvelt gyümölcs a málna. Azonban irgalmatlan talajzsaroló. Burjánzó sarjai évről évre szaporodnak, terjeszkednek és útjukban mindent kipusztítanak. Külön helyet adjunk neki, a sarjakat pedig ritkítsuk. Semmi esetre se ültessük a gyümölcsfák közé.
A gyümölcsös elrendezésekor vegyük figyelembe, hogy vannak olyan gyümölcseink, amelyek önmagukban rosszul, nagyon hiányosan vagy egyáltalán nem termékenyülnek, virágaik meddők maradnak, ha idegen fajtájú virágport nem kapnak. Pl. a Pándy-meggy. De minden más gyümölcsünk is, az alma, körte stb. biztosabban terem idegen, másfajta virágporral megtermékenyítve. (Véleményem szerint, mielőtt nekikezdenénk az egyféle gyümölcsfák, de más-más fajták ültetéséhez, azonban helyünk nincs elég – nézzünk körül. A szomszédnak milyen fái vannak! Hisz az a méhecske, vagy a szél, nem áll meg a kerítésünk határán; és már meg is van a többféle virágport!)
A vadalanyú fák között nagyobb távolságot kell hagynunk, mint a törpefák között. Ne feledjük: minél alacsonyabb a gyümölcsfa törzse, annál szebb és értékesebb gyümölcsöt fog teremni.

A házikert berendezése
A kert létesítéséhez megfontoltan és tervszerűen kell hozáfogni, helyesebben: pontos tervet kell készíteni. A kertet a szükségleteknek, a helyi adottságoknak, ízlésünknek megfelelően kell elkészíteni.
Zöldségeskert – mindaddig, míg a gyümölcsfák a nekik juttatott teret nem igénylik, konyhakerti növényeket és bogyós gyümölcsűeket is termeszthetünk közöttük, de célszerű ezeknek külön és állandó területet is biztosítani.
A házikert területének nagyobbik részét gyümölcsfákkal kell beültetni. A házikertbe az almából bokorfát, körtéből gúlafát, szilvából, meggyből, kajsziból alacsonytörzsűt ültessünk. Kerítések, falak takarására hasznosak a függőleges füzérek, a főút mellékére pedig a vízszintes füzérek kerüljenek.
Az egész évben virágzó, színes virágok, rózsák, cserjék helye a ház közelében legyen. /Kivéve nálunk:)/
Tervkészítés – a gyümölcsösben minden gyümölcsnemből több fajtát ültessünk. A beosztást, tervet papíron készítjük. Kijelöljük az utakat, a gyümölcsnemeket, faalakokat, a gyümölcsfák tértávolságát stb. Az ültetést valamilyen mértani alakban jelöljük ki.
Az oltványokat legkésőbb november közepéig meg kell venni és a helyére ültetni.

A talaj előkészítése az ültetéshez
A fa jó fejlődését mindenféleképpen a talajforgatás biztosítja (rigolozás).
A bogyósgyümölcsűeknek 40-50 cm, a törpefáknak mintegy 60 cm, a vadra oltott fáknak a 70 cm mélyen forgatott talaj nagyon jól megfelel. Kicsiny területen a sűrűn ültetett gyümölcsfák az ilyen jól megmunkált talajt nagyon meghálálják.
Csak az a fa fog jól fejlődni és teremni, mely gyökereit széles körzetben tudja szétbocsátai, ahol gyökerei elegendő levegőt, nedvességet találnak. Ha a gyümölcsös talaját valamilyen ok miatt nem tudjuk megforgatni, akkor a fának gödröt ásunk. Forgatott talajon nem ásunk gödröt, hanem a fa helyén néhány lapátnyi földet kiemelünk, és a fát ebbe elültetjük.
A gödrök méreténél a talaj minősége, annak lazasága, kötöttsége az irányadó. Minél keményebb, silányabb a talaj, annál nagyobb méretű gödrökre lez szükség, de itt is figyelembe véve a gyökerek terjeszkedését, inkább a gödör szélességét, mint mélységét tágítjuk. Jó minőségű talajban elegendő, ha a gödröket 70 cm mélyre és 120 cm szélesre ássuk ki. A gödröket hetekig, a tavaszi ültetéshez pedig egész télen át hagyjuk nyitva, hogy a levegő, eső, hólé, fagy lazítsa, javítsa. Az ásásnál a felső réteget a gödör egyik oldalára, az alsót a gödör másik oldalára rakjuk. A nagyobb göröngyöket, kavicsokat, bogarakat, gyökereket stb. összegyűjtjük, kukázzuk. Ha az altalaj nagyon kavicsos, murvás, akkor ültetéskor nem használjuk fel, a hiányzó földet pedig pótoljuk.

Az oltvány ültetése
Ültetés előtt az oltványok gyökérzetét meg kell metszeni. Az oltvány megeredése, de még inkább egészséges fejlődése, a fa kifogástalan növekedése a gyökérzet kifogástalan élettevékenységétől függ. Nem metszett, vagy hanyagul metszett gyökérzet a fa fejlődését megakasztja, még abban az esetben is, ha az megeredt.
A faiskolából gyakran olyan kurtára szabott gyökérzetű oltványokat kapunk, hogy azok hosszából már nincs mit levenni. Minden egészséges gyökeret megmerszünk, de nem ollóval, hanem éles késsel; a mintegy 40 cm-nél hoszabb gyökereket visszametsszük, a vastag és vékonyabb mellékgyökereket egyaránt. Ha azonban a gyökerek sérültek, horzsolási sebek vannak rajtuk, töröttek, akkor a sérülés felett kell azokat visszametszeni.
A gödörbe helyezve a gyökéren vágott metszlapok lefelé irányuljanak. A metszési seb kissé hosszúkás (ne kerek) legyen. A megmetszett gyökérzetet – különösen tavasszal ültetéskor – sűrű agyaghabarcsba mártogatjuk. A gyökereket a beborító agyagréteg némileg megóvja a száradástól.
Az ültetés menete – a gödörből kisásott alsó és felső talajt – csakis, ha az alsó talaj is jó minőségű! - összekeverjük, és az ültetés előtt 2-3 héttel visszarakjuk, hogy kissé megülepedjék. Ültetésnél a gödörből annyi földet veszünk ki, hogy az oltvány gyökérzetét abban kényelmesen elhelyezhessük. Az oltványt olyan mélyen állítjuk be, hogy a gyökérnyak a gödör szintjével egymagasságban legyen. Ezután a gyökerek közeit porható földdel töltjük ki; úgy, hogy ne maradjon hézag közöttük. Közben kissé megemelgetjük, megrázogatjuk, majd betakarjuk földdel. A fa tövét köröskörül lábbal lenyomkodjuk. Ha tavasszal ültetünk, akkor az oltványokat 20-30 liter vízzel beöntözzük, és ha a víz beszivárgott, a nedves földet szárazzal takarjuk be, de most már nem szabad körültaposni. Őszi ültetéskor elmarad az öntözés. (Szerintem nem maradhat el akkor sem.) Mind a tavaszi, mind az őszi ültetéskor a fák tövét földdel mintegy 25-30 cm magasan feltöltjük, felkupacoljuk, de semmi esetre se csináljunk tányérokat. Ez a kupac véd a fagytól, ill. a szárazságtól.
Helytelen az ültetés, ha a felső gyökerek kilátszanak. Úgy javíthatjuk meg, ha a gyökereket 15-20 cm vastagon újból betakarjuk földdel. Még nagyobb hiba, ha a fát mélyen ültettük, amikor a gyökerek, sőt a törzsnek is egy része mélyen a földbe került. Az ilyen fa sínylődik és hamar elhal. Ha a bajt a fa fiatal korában észrevesszük, akkor kiemeljük és újból ültetjük a megfelelő mélységbe. (Magról ültetett fa esetében más lehet a helyzet, ott a törzset mélyen is lehet ültetni – tapasztalatom szerint. A diófánt madárpottyantotta volt. Évekig nevelgettük, majd a helyére átültetve, kb. 90 cm mélyre lett ültetve. A szomszéd bácsi mondta, hogy addig ássunk míg barna földet nem találunk, - futóhomok volt az egész területünk - és csak oda kerüljön a gyökér. Megtettük és a fának semmi problémája nincs, immáron 25-30 éve. A másik ilyen próbálkozásunk a nyírfákkal volt. Azok pedig azért lettek leásva szintén ilyen mélyre, mert olyan felnyúltak és girbegurbák voltak, hogy rémes volt rájuk nézni. Most nézze meg valaki, milyenek. Azonban hangsúlyozom, hogy nem oltványok voltak!) Helyes ültetés, mikor a gyökérnyak a gödörbe visszahányt föld szintjével egymagasságban van. Az említett méretű gödörnél 15-20 cm süppedésre számíthatunk.
Előfordulhat, hogy az oltvány még júniusban sem hajt ki, de életben van, héja alatt zölden maradt, tehát egészséges. Ez esetben emeljük ki, és 1-2 napig tegyük állott vízbe, gyökereit újból metszük simára. Majd elültetjük, beöntözzük, a talajt pedig töve körül apró trágyával takarjuk be. Így még fejlődésnek indulhat. (Van egy nagyon fiatal meggyfánk. Az eredeti helyén ugyan megfakadt, de nem nőt az év folyamán semmit. Ősszel kiszedtük a földből, visszametszettük a gyökerét és az ágakat is és máshová ültettük. Azóta már kétszer termett. Valószínű, soha nem lesz belőle egy fajtaremek, de már terem és finomat. Ja, és megfenyegettük, hogy ha nem terem, tűzre kerül!)
Trágyára egyébként mindaddig nincsen szükség, míg a fa teremni nem kezd. Természetesen kivétel ez alól az az eset, ha a fiatal fa nem fejlődik kielégítően. Vagy, ha a talaj nagyon sovány, kiélt, célszerű lesz a gödör földjét érett, apró istállótrágyával vagy komposzttal – gödrönként egy egész talicska – megkeverni. Különösen a komposztnak van jó hatása. Kevésbé alkalmas a friss istállótrágya. (A gyökérhez közvetlenül soha ne tegyünk trágyát; akár istállótrágya, akár műtrágya. Még a gyökérnövesztő tablettát is törjük össze és a földbe keverve szórjuk szét a gödörbe.)
Ha a kertünkben kiszáradt, vagy kivénhedt fa van, szedjük ki és helyére csak 2-3 év múlva ültessünk újat.

Az ültetett oltványok gondozása
Az oltványok fejlődésében az első két év a kritikus időszak. Az ültetés évében az oltványokat szükség szerint megöntözzük; egy öntözés alkalmával 20-30 liter vizet adunk nekik. A gyökerek állandóan kissé nyirkos (de nem nedves, sáros) talajban legyenek. A naponkénti, általában a gyakori permetezésszerű öntözésnek semmi értelme nincs. Inkább két-három hetenként, de akkor nagyobb mennyiségű vizet juttassunk a gyökereknek. (Nálunk bevált, hogy az ültetett fa tövét még aznap 2-3-szor egy-egy vödör vízzel megöntjük, majd másnap szintén és csak akkor takarjuk be rendesen földdel. Majd egyre kevesebb vizet kap, de többször.) A szárazság ellen jó védelmet ad az is, ha a talajt betakarjuk a fa töve körül 1,5-2 méter átmérőjű körben apró trágyával, komposzttal és hetenként-kéthetenként megkapáljuk, lazítjuk, gyomtalanítjuk. Az ültetés második évében az oltványokat ugyanúgy gondozzuk, mint az első évben.

Talajművelés a házikert gyümölcsösében
A gyümölcsfa, az erősen kötött, hideg/rideg talajokat nem kedveli. A gyümölcsfák gyökérzetének legnagyobb része 40-100 cm mélység között fejlődik. Ennél magasabb talajvízálláson csak egyes gyümlcsök termeszthetők, mint a törpefák, a bogyós gyümölcsűek.
A talajművelés szerepe – melegre és levegőre van szükség a talajban. Lazított talajban a gyökerek erőteljesebben fejlődnek, és így a fák több erőt fordíthatnak egyéb részeik kifejlesztésére. A talajlazításnak igen fontos szerepe van a talaj nedvességtartalmának szabályozásában is. A talajnedvesség megőrzése szempontjából még nagyobb jelentőségű a lazítással együtt járó gyomirtás, hisz a talaj tápanyagkészletét feleslegesen emésztik.
(A következő leírás egy kissé cikcakkos és első olvasatra talán érthetetlen, de a képekből könnyen rájöhetünk miről is van szó.)
A talajforgatás – vízszintes, vagy közel vízszintes terepen a talajelőkészítésnek legtökéletesebb módja a kézzel végzett talajforgatás. Azonban, a talajt a rendes művelésnél mélyebben ássuk fel és forgassuk meg.
Általában elegendőnek tartják a kb. 50 cm mély (két ásónyomnyi) talajforgatást, azonban kívánatos a három ásonyomnyi (60-70 cm) mélyen végzett talajforgatás (rigolozás).
Kézi talajforgatásnál a megdolgozandó területet először két részre, majd mindkét részt további 80-100 cm széles fogásokra osztjuk. Ha a forgatás két ásónyomnyi mélyen történik, akkor az első fogásból kikerülő földet a forgatás alá nem kerülő részre kell dobni, a második rétegben a földet csak fel kell ásni, de az meglazítva helyben maradhat. A jó munka érdekében az első ásónyomnyi réteg kitermelése után az árok fenekén visszamaradt rögöket lapáttal aprítsuk szét, és csak ezután végezzük el a második réteg meglazítását és forgatását. A második fogás felső rétegét azután erre vagyis az első fogás helyben maradt, meglazított alsó rétegére terítjük el. A munka fogásról fogásra a számozás sorrendjében halad tovább. Befejezésül az első fogás félrerakott felső rétegét az utolsó fogás tetejére hordjuk. A terület két részre osztásának célja éppen az, hogy az utolsó fogás az elsőhöz közel kerüljön és így a betöltéshez szükséges földmennyiséget közelről hordhassuk oda.

Három ásónyom mélyen végzett forgatásnál az első fogás két felső rétegéből kikerülő földet kell a bolygatatlanul maradt területre félrerakni; ügyeljünk azonban arra, hogy a legfelső réteg lehetőleg külön maradjon, és hogy ez az utolsó fogás betöltésénél is lehetőleg legfelülre kerüljön. Három ásónyomnyira végzett forgatáskor, amikor tehát két réteget forgatunk át az előző forgatásba, nem lehet teljesen elérni azt, hogy a legfelső réteg újra felülre kerüljön. Ez a kedvező állapot azonban megközelíthető a következő módon. - A második és összes következő fogást két részre osztjuk, és először az egyik félből kikerülő felső talajréteget (1) terítjük az előző fogás helyben maradt, fellazított alsó talajrétegére. Az elterítést az árok egész terjedelmében végezzük, vagyis az így elterített föld ott ½ ásóyom vastag réteget képez (1'). Ezután a fogásnak ugyanarról a részéről, ahonnan előbb a legfelső réteget már eltávolítottuk, a második ásónyomnak megfelelő földmennyiséget termeljük ki (2) és terítjük el ugyanúgy, mint azt előbb tettük (2'). Ekkor kerül sor a fogás eddig bolygatatlanul hagyott másik felére; most onnan termeljük ki a felső réteget (3) és terítjük el az előző fogás árkában harmadik rétegként (3'); végül a fogás második feléről kikerülő második ásónyomnak megfelelő földmennyiséget (4) forgatjuk át és terítjük el (4'), vagyis ez fogja képezni az előző fogás betöltése után annak átforgatott legfelső rétegét. Ezzel a módszerrel, ha nem is sikerült teljesen elérni, hogy a felső réteg ismét felülre kerüljön, de az egyes átforgatott rétegek jó összekeverése mellett el lehet kerülni, hogy a felső „élő” réteg mélységbe jusson, ahol a talajbaktériumok már nem, vagy alig folytathatják életműködésüket. Ha ugynais egy ásonyomot 20-25 cm mélységűnek veszünk, az említett módszerrel a legfelső réteg átforgatása után nem 20-40, ill. 25-50 cm, hanem legalább felerészben csak 10-20, ill. 12-15 cm szintmélységek közé kerül. A legfelső talajrétegben tenyésző talajbaktériumok tehát így legalább felerészben továbbra is számukra kedvező életfeltételeket biztosító mélységben maradnak.

A kézi talajforgatásnak a legnagyobb előnye minden más módon végzett talajelőkészítéssel szemben az, hogy az átforgatásra kerülő talajból el lehet távolítani az ott élő cserebogár pajorokat és egyéb lárvákat, amelyek egyébként a fiatal fákban nagy károkat okoznak.
Egy ember egy nap alatt könnyű talajon 18-25 m2-t, nehéz talajon 10-18 m2-t tud 3 ásónyom mélyen feldolgozni.
Őszi ültetés esetén a talajforgatást már kora ősszel, de legkésőbb az ültetés előtt két-három héttel el kell végezni.
Ha a talajforgatást a fenti módon nem lehetne elvégezni az egész területen, legalább a telepítendő sorok irányában kb. 2 méternyi szélességben végezzük el.
Talajművelés az oltványok elültetése után – gyomok rendszeres irtása, talajlazítás. Az ásóvilla, villáskapa és a karomszerű fogakkal ellátott kézi kultivár segítségével. Kötött talajoknál 15 cm-es legnagyobb mélység elegendő. Az őszi ásást hantosan végezzük. A hantos talajfelszín jobban megfogja a havat, a hantokat pedig a fagy szétporlasztja.
A tavaszi munka a hantok elgereblyézésével kezdődik, ezt azonban csak akkor szabad elvégezni, ha már kellően felszikkadt a talaj. Sáros talajon végzett munka és járkálás a talaj állapotát hosszú időre tönkreteheti.
A tenyészidő alatt legfontosabb teendő a fejlődő gyomok állandó és rendszeres irtása, továbbá az esőtől megtömörödött talajfelszín felporhanyítása, megszikkadás után. Kézikapa csak olyan esetekben nem nélkülözhető, amikor a gyomok nagyon elharalmasodtak, vagy a talajfelszín túlságosan megkeményedett.

A házikert gyümölcsösének trágyázása
A gyümölcsfák és bokrok rendszertelen, egyik évben bőséges, a másikban gyenge, vagy esetleg két éven át is kihagyó, szakaszos termésének egyik fő oka a hiányos tápanyagellátás.
Ahhoz, hogy a fák rendszeresen, minden évben teremjenek, fontos az, hogy ne csak az éppen a fákon levő termés fejlődjön ki, hanem ugyanakkor a következő évi vagy kétévi termést jelentő virágrügyek, ill. átmeneti rügyek is kifejlődhessenek, valamint a rügyeket hordozó, e rügyeket jelentő hajtásfejlődés is meglegyen.
Az istállótrágya – a kert őszi felásása alkalmával forgassuk alá. Ilyenkor az sem olyan nagy baj, ha nem egészen érett, ha még némileg szalmás a trágya. Ha tavasztól őszig ásnánk be a trágyát, akkor feltétlenül csak egészen érett trágyát használjunk. Ami a mennyiséget illeti – ló-, marha- vagy sertéstrágyából évenként és m2-enként 2-5 kg-ot adjunk. A nagyobb adagot akkor, amikor a gyümölcsösben olyan zöldségféléket termesztünk köztesként, amelyek meghálálják az istállótrágyát – káposztafélék, paradicsom, paprika, uborka, dinnye, tök, burgonya, mák stb.
Komposzttrágya – felhasználható minden konyhai hulladék. (De nem szemetesgödör! Így figyeljünk, hogy mi kerül bele, hisz melegágya lehet a nemkívánt állatok megjelenésének is, mint az egér vagy a patkány!) Közéje keverhető fahamu és homoktalajok esetében szénhamu is, kötöttebb talajok esetében azonban utóbbit lehetőleg ne keverjük hozzá. Mehet még bele baromfitrágya – és abban az esetben, ha kertünk talaja nem meszes (ecetes teszt – a talajt leöntve nem pezseg), akkor szénsavas mészport vagy égetett mészport is célszerű hozzákeverni.
Ennek a sokféle anyagnak elkorhadásához, a komposzt megéréséhez az szükséges, hogy állandóan kellő nyirkosság legyen. Ennek biztosítására, ha szükséges, időnként meg is kell öntözni.
Fenti anyagokat időnként át is kell lapátolni, hogy a korhadás végbemenjen. Csak a következő évtől lehet felhasználni! A rostán át nem ment anyagot a friss rakáshoz lehet adni. Ily módon mindig két komposztrakásunk van; az egyikhez az azévi, friss szemetet rakjuk és ezt a másik évben már nem szaporítjuk tovább, hanem érni hagyjuk.
Komposztból egy m2-re legalább 10 liternyit kell ősszel szétteríteni és beásni.
A műtrágyák általában egyetlen növényi tápanyagot tartalmazó ásványi sók.
A nitrogéntartalmú műtrágyák közül jelenleg a pétisó és a kénsavas ammóniák a legtöbbet használtak. A pétisó olyan műtrágya, amely a nitrogént egy azonnal felvehető (nitrát), és egy, csak később felvehető (ammónia) formában tartalmazza. Ily módon a növények folyamatos nirogénellátását biztosítja. Elsősorban a mésztelen (ecet-teszt) talajon használják, míg a meszes (ecettel leöntve pezsegő) talajokon kénsavas ammóniákot is használnak. Ez lassúbb hatású, ezért korábban kell alkalmazni.
A kálitartalmú műtrágyák közül a 40 %-os kálisó és a kénsavas káli terjedt el. Gyümölcsösben általában az utóbbit használják, vagy legalább felváltva a kétfélét, de a ribiszkét és köszmétét mindenképpen csak kénsavas kálival trágyázzuk és ne adjunk ezek alá 40 %-os kálisót. A kálisó klórtartalma ugyanis árt ezeknek.
A foszfortartalmú műtrágyák közül a szuperfoszfát kapható. Ez savanyú hatású műtrágya, mely savanyú tapajokon eredményesen csak meszezés után használható, vagy legalábbis oly módon, hogy a savanyító hatás ellensúlyozására a műtrágya mellett szénsavas mészport is szórni kell a talajra.
A mész elsősorban mint talajjavító anyag jelentős. Meszezéssel javítjuk a savanyú talajokat. A mész elősegíti a talajmorzsák kialakulását, és kedvező a hatása a szervestrágyák, valamint a műtrágyák érvényesülésére.
Erős ecetet talajra cseppentve, nem pezsgő talajokon feltétlenül csak pétisót használjunk a nitrogéntartalmú műtrágyák közül, de érdemes lesz minden évben őszel, a kert felásása előtt, m2-enként 10 dkg cukorgyári mésziszapot, vagy 5 dkg szénsavas mészport kiszórni, a többi trágyával együtt, és beásni. Ha nem tudunk más meszet szerzni, mint égetett mészport, ez is jó, de ebből csak 3 dkg-ot használjunk m2-enként; a kert felásása után szórjuk a alajra, és hagyjuk a felszínen! Az őszi és téli csapadékvíz lassan bemossa a talajba.
Mikor – hogyan – mennyit – a szervestrágyákban levő tápanyag nagy része csak a szervesanyag teljes elbomlása után válik felvehetővé. A műtrágyákban levő tápanyag ellenben vízben, tehát a talajban levő nedvességben is azonnal feloldódik és a növények rögtön fel is vehetnek belőle.
Melyiket mikor – a szuperforfátot és kálisót vagy a kénsavas kálit ősszel, télen vagy kora tavasszal adjuk aszerint, hogy mikor ássuk fel a kertet. Ezeket ugyanis ásás előtt kell a talajra, a gyümölcsös egész területére, egyenletesen elszórni (alaptrágya). A fejtrágyázás mindig a tenyészeti időszak alatt történik, és többnyire oldat alakjában a leghatásosabb.
A pétisó egy részét szintén adhatjuk ősszel, azonban nem elég csak egyszer adni, mivel éppen nitrogénben legeltérőbb a növény szükséglete fejlődésének egye szakaszaiban. A különböző és megfeleő nitrogénfejtrágyázással szinte szabályozni tudjuk a növény fejlődését, a hajtás és lombképzédés, továbbá a termőrész, ill. termésképződés kedvező arányát, azaz a termőegyensúlyi állapotot.
Tehát pétisónak vagy kénsavas ammóniának egy részét ősszel is adhatjuk, de ebbenaz esetben még virágás előtt, valamint május végétől június végéig ismét kell adnunk. A nitrogéntrágyázást végezhetjük úgy is, hogy a pétisónak vagy kénsavas ammóniának az egyik felét koratavasszal, virágzás előtt, a másik felét május végén, június elején adjuk, vagy legkésőbb június hónap folyamán.
A bogyósgyümölcsűekre (ribiszke, köszméte, málna, szamóca) ez nem áll. A szamócát a leghelyesebb a gyümölcsszedés befejeződése után kapáláskor trágyázni, méghozzá mindhárom műtrágyával; míg a ribiszkét, köszmétét és málnát koratavasszal, és ugyancsak mindhárom műtrágyaféleségel. A foszfor és káliműtrágyákat mindhárom alaptrágyaként és beásva adjuk. A nitrogéntrágyákat a talaj felszínére is szórhatjuk, mivel hatóanyaguk, a nitrogén a csapadékvízzel lassan lejjebb mosódik, nem köti meg a feltalaj, mint a kálit és foszfort. Ha az egészet ősszel adnánk, akkor túl mélyre, a gyökerek alá is mosódhatna, amikor már a növények nem tudnák hasznosítani, a talajvizet is szennyezni így.
Házikertben mindig a kert egész területére adjuk a műtrágyákat és ne csak a törzskörüli tányérba.
Az alaptrágyákat mindig ássuk be, a fejtrágyának adott műtrágyákat pedig a talaj felszínére szórjuk, és utána kapáljuk be. A nitrogén-műtrágyát nem kell beásni vagy bekapálni.
Hatásosabbá tehető a fejtrágyázás, ha oldatalakban végezzük. Karóval vagy ásóval m2-enként egy vagy két lyukat, ill. nyílást készítünk és ebbe üntjük az előzetesen elkészített műtrágyaoldatot. Lyukanként 1 liter. Tenyészidő alatt 1 liter vízhet 2-5 dkg műtrágyát vagy műtrágyakeveréket adjunk. Lombhullástól rügyfakadásig pedig 5-10 dkg is lehet az adag. A lyukak mélysége kötött talajokon legalább 25, legfeljebb 60 cm; lazább, morzsás talajokon 15-25 cm között is lehet. Ezt a fejtrágyázást végezhetjük oly módon is, hogy a műtrágyasókat érett istállótrágyával, komposzttal vagy tőzegporral keverjük össze, és ebből szórjuk a megfelelő mennyiséget az elkészített lyukba, majd erre öntjük a vizet.
Napfényben szegény nyáron pétisó és kálisó is igen jó hatású szokott lenni. A teremni nem akaró, egyébként már termőkorban levő, de erősen hajtó, ún. növekedési túlsúlyban levő fák részére pl. foszfor- és némi kálisóoldatot locsoljunk a lyukakba. Sok termést hozó, de kevés, vagy rövid hajtást fejlesztő fák „megugratására” a pétisó oldattárgyázás alkalmas.
A kert létesítése előtt – talajforgatáskor – az árok aljába és az egyes forgatott rétegekre is szórjunk istálótrágyát, valamint szuperfoszfátot és kálisót is.
Műtrágyamennyiségekről – istállótrágyából évenként 1 m2-re 2-5 kg-ot adjunk. Ezenfelül évenként és m2-enként 5 dkg pétisót, 3 dkg szuperfoszfátot és 4 dkg kálisót is ajánlatos adni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése