2015. február 1., vasárnap

Metszés IV. -- Koronaalakító metszés (+ képek)

Koronaalakító metszés

Az oltvány
A gyümölcsfa haszna nemcsak a termesztési lehetőségektől függ, hanem az oltvány minőségétől is.
A kifogástalan oltvány jellemzői:
  1. fajtájának megfelelő;
  2. legyen teljes és egészséges, ép gyökérzetű, mentes a törött és erősen horzsolt (lenyúzott) gyökerektől;
  3. egyenes növésű, sebektől, betegségektől mentes;
  4. a sudár vesszőjén kívül legalább három erőteljes koronavesszője legyen; még jobb, ha négy van belőle;
  5. az oltvány fajának, fajtájának megfelelően erőteljes, vastag legyen;
A korona alakítása/metszése
Célja, hogy a gyümölcsfákat a termesztésnek legmegfelelőbb alakjában neveljük fel. Ha a kiültetett fák koronáját nem metszenők meg, annak az lenne a következménye, hogy a vezérvesszők felnyúlnának, az ágak elvékonyodnának, és később már kisebb termés súlya alatt is lehajlanának, letöredeznének. Az tény, hogy az ilyen fák hamarabb teremnek, azonban hiányosan, és ki vannak téve a korai pusztulásnak.
Minden kiültetett gyümölcsfát néhány éven át metszeni, koronájukat alakítani kell. Azonban, a túl sok metszés következménye lehet, hogy a korona nagyon elsűrűsödik, igen sok vesszőt nevel, ez a fát terméketlenné tenné, és a fa így is idő előtt elpusztulna.
Ahol viszont a fa erősebben fejlődik, és a gyümölcskötés rovására több lombot fejleszt, első esetben rövidre metsszük, ami több hajtást fog eremdényezni; az utóbbi esetben hosszabbra, ami viszont a gyümölcskötést, a termőrügyek fejlődését mozdítja elő. Erre főként a törpefák termőrészeinek metszésekor kell figyelemmel lenni.
Sovány talajban a fa gyengén hajt. Itt erősebb visszametszésre lesz szükség. Tápanyagban gazdagabb talajban nagyobb a lombfejlesztés, ezért itt hosszabbra kell metszeni.
Hogy a kiültetett oltvány 20 kg, vagy 1 mázsa gyümölcsöt fog teremni, az nemcsak a jól megválasztott helytől, fajtától, alanytól, törzsmagasságtól függ, de éppen úgy a gyümölcsfa termőtestének, koronájának helyes vagy helytelen alakításától is. A koronaágakat a sudár körül egyenletesen, és egymástól megfelelő távolságban elosztva neveljük. A kelleténél ritkább korona termésveszteséget jelent, a sűrű pedig majdnem rosszabb, mert a tömött, nagyon sűrű korona gyümölcsöt nem terem, de a betegségeknek, kártevőknek lesz a fészke.
A koronaalakítás a magas-, közepes- és az alacsonytörzsű fáknál megegyezik.

Első évi alakító metszés
Az oltvány oldalvesszőit 5-6 fejlett rügyre, a sudarat (fővezérvessző) pedig 7-8 rügyre kell metszeni, felette pedig 8-10 cm hosszú ún. biztosítócsapot hagyni. A végső rügyből fejlődő erőteljes hajtást (ha már kis arasznyi hosszú) ehhez a csaphoz kötözzük, biztosítjuk a letörés ellen. Nyár folyamán a korona fejlődését figyeljük meg, és azokat az oldalvezérhajtásokat, amelyek a többiek hátrányára erősebben fejlődnek, csípjük vissza. A fővezérhajtást azonban zavartalanul engedjük fejlődni. Júliusban a biztosítócsapot lemetsszük. Most már a vezérhajtás helyes irányban fejlődik tovább, és a letörés ellen biztosítva van.




Második év
Kedvezőtlen időjárás, vagy egyéb okok miatt előfordul, hogy az oltványok, illetőleg koronavesszők gyengén fejlődnek, csak 30-40 cm-es vesszőket nevelnek. Gyengeségük miatt a második ágcsoport kinevelésére nem alkalmasak. Ebben az esetben az előző évi metszést megismételjük, a nevelést újból kezdjük. Ha azonban az első évi metszés 60-70 cm-es vesszőket eredményezett, akkor a második ágcsoport kinevelhető. Most az alsó koronavesszőket mintegy 50 cm-re, a felsőket pedig 30-40 cm-re kell visszametszeni, a fővezérvesszőt pedig a legfelső oldalvesszőtől számítva mintegy 50-70 cm-re. Az ágcsoportok közötti távolság függ a fajta erősebb-gyengébb növekedésétől, az alanytól, amelyre a fa oltva van, a talaj minőségétől, a helytől, ahol a fa áll. Pl. erősebb növekedésnél az ágcsoportok közötti távolság nagyobb lesz. A fővezérvessző felett biztosítócsapot hagyjunk. Most már megindul a korona erős és gyors fejlődése. Az első ágcsoport koronaágain, gallyain hajtások fejlődnek, közöttük lesznek igen erős növekedésűek is. Ezekből azokat, amelyek a korona egyenletes növését zavarják, a vezérhajtásokat elnyomnák, tőben kimetsszük, a többi hajtást pedig 4-5 levélre visszakurtítjuk. A vezérhajtásokat szabadon engedjük fejlődni és csak azokat kurtítjuk vissza, amelyek a többi rovására erősödnek és azokat túlnövik.

Harmadik év
A korona metszése a második évihez hasonlóan történik. A koronavesszőt ismét visszametsszük. Hogy milyen mértékben, erre nézve az előző évi metszés eremdénye irányadó. Ha előző évben a vezérvesszőket túl hosszúra metszettük, akkor azok nem hajtottak kellően, nem hoztak elegendő hajtást, részben kopaszok maradtak, ezért most rövidebbre metsszük, mint az előző évben. Ha viszont túl rövidre metszettünk, akkor meg a kelleténél is erősebb vesszőket kaptunk, most tehát hosszabbra kell metszeni. Célunk az, hogy jól fejlődő, erőteljes oldalágakat, koronaágakat neveljünk, és a koronaágak ne kopaszodjanak fel, hanem elegendő vesszővel, nyársakkal legyenek megrakva. Hogy mit és mennyit kell a koronán metszeni, azt az előző év eremdénye mutatja meg. Azokat az erős növésű vesszőket, amelyek a korona belsejébe igyekeznek, tőben kimetsszük. Most már a koronát szélességben is neveljük azáltal, hogy az alsó ágcsoportok ágait (a vázágakat) elágaztatjuk.



Negyedik év
A fővezérvessző, a korona további nevelése ugyanaz, mint az előző években. Elegendő hajtást engedünk fejlődni, azonban a korona mégse legyen sűrű. Ott, ahol arra szükség van, ritkítunk, az erősebbeket és nem a gyengébbeket távolítjuk el.

Ötödik év
Az ötödik, hatodik, esetleg a hetedik évben a korona alakítását véglegesen befejezzük. Ha az ötödik évben nem sikerült elegendő koronaágat kinevelnünk, akkor a fentiek szerint az alakítómetszést megismételjük. A továbbiakban már csak ritkítunk, mint azt a negyedik év teendői közt tettük, de a hajtásokat nem metszegetjük. Előfordul, hogy valamelyik vezérvessző a többieket túlnövi, a koronából „kiszalad”; az ilyen vesszőket vissza kell metszeni.

Csak az a fa fog jól teremni, amelynek koronáját a levegő, a napfény átjárja. A korona fejlődését a fent leírt koronaalakító metszés után is szemmel tartjuk. Minden olyan hajtást, vesszőt, gallyat, amelyik a másikra ráfekszik, takarja a másikat, vagy a másikhoz közel párhuzamosan fejlődik, vagy sűrűsít, nemkülönben a hibás, beteg, törött gallyakat, ágakat, vesszőket – tőből el kell távolítani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése