2015. február 1., vasárnap

Metszés V. -- A házikert gyümölcsfái I. -- Alma, körte metszése, alakítása

A házikert gyümölcsfái I.

Alma
Száraz éghajlat alatt, meleg talajban a termés korábban érik, színesebb lesz, de a rovarkártevők több kárt tesznek benne. A középkötött vályog-, eléggé nyirkos, hmuszos és eléggé meszes talajok a megfelelők.
Alacsonytörzsű fa – minél alacsonyabb a fa törzse, annál értékesebb gyümölcsöt terem azért, mert alacsonyabb törzset kell táplálnia;
Közepes törzsű fa – üzemi gyümölcsösökben a legmegfelelőbb.
Magastörzsű fa – a házikertekbe nem való;
A vadra oltott fa ültetési távolsága 7-8 méter, törpe alanyon 4-5 méter.
A jól ápolt közepes törzsű fa átlagos terméshozama 70 kg, az alacsonyé 30 kg.
Ápolása, metszése a körtééhez hasonló.

Körte
A körte természetes alakja a gúla; 8-10 méter magasra is megnő; igényes, különösen a télikörte. Termése, ha a megérik, hamar el kell fogyasztani.
Éghajlati és talajigénye – a téli erős hidegekkel szemben érzékeny, különösen fiatal korában kap fagyfoltokat. Jó fejlődéséhez tartós melegre van szüksége. Hideg szelektől védett, meleg talajokat szereti.
Jól megfelel neki a középkötött, mélyrétegű, meleg, nyírkos, de vízáteresztő termékeny talaj. Sovány homokon, köves, meszes vagy igen kötött talajon elsatnyul, gyümölcse kövecses lesz. (A kertükben (homokos) három förtefa van, három különböző féle. Azonban mindegyik megegyezett abban, hogy ehetetlenül „köves” volt. Amíóta hetente egyszer megárasztom a környéküket, azóta a „kövesség” eltűnt és csodafinom termést hoz mindegyik. Ennek ellenére a magas – állandó – talajvizet nem bírják.)
A házikertekben a kevesebb szakismeretet igénylő vadra oltott alacsonytörzsű (80-100 cm) fák felelnek meg.

A törpe körtefák
Kiváló minőségű, és sok körtét a törpefákon tudunk jól termeszteni. A vadra oltott alacsonytörzsű fa a jó minőségű körte tömeges termesztésére való. A metszést a törpekörte bírja legjobban. Helyes metszéssel (+ ifjítással) 30-40 évig él és évről évre rendszeresen terem. Metszése több szaktudást igényel. A törpekörte birsalanyra van oltva.

Füzérek
Füzéreknek nevezik azokat a kis faalakokat, amelyeknek 40-50 cm magas törzsén rendszerint egy vagy két elágazás (kar) van. Nevelhető azonban 3-4-5 karú füzér is. Ha a karokat (ágakat) vízszintes irányban neveljük, azokat vízszintes füzéreknek, míg ha függőlegesen neveljük, függőleges füzéreknek nevezik. Lehet ferdekarú füzéreket is nevelni. (Ha a ferdekarú füzért választjuk, akkor a kar 30 fokos szöget zárjon be a törzzsel, akkor – megerősödésük után már – nem kell támasztékok alkalmazni, mert megtartja magát és a leendő gyümölcsöket is – állítólag. Sajnos ezt későn tudtam meg, így az enyimek még vízszintesek, szükségük van a huzalokra.)

Függőleges füzér
Nem egyéb, mint hosszában továbbfejlődő gyenge törzs, amelynek oldalágai nincsenek, és a termővesszők, gallyak, nyársak magán a törzsön vannak. Előnye, hogy hamar kezd teremni és alkalmas falak, kerítések vagy házak oldalainak takarására különösebb támaszték nélkül.
A függőleges füzért legjobb ott felnevelni, ahol azt gyümölcsöztetni akarjuk. Az egyéves körteoltványokat 100-120 cm-re egymástól kiültetjük, és erősségüktől függően mintegy felényire vagy kétharmadára visszametsszük. Nyár folyamán az oltvány oldalrügyei kihajtanak; ezekből a hajtásokból az alsókat 40 cm törzsmagasságig tőben lemetsszük, a törzs felett fejlődötteket pedig 4-6 levél felett visszakurtítjuk; ezekből fogjuk felnevelni a füzér termőrészeit. A legfelső hajtást, amely a füzér függőleges folytatását adja, csap mellé kötözzük. Ezt a sudár folytatását szolgáló vezérhajtást előreálló rügyre kell metszeni, hogy a seb, majd a forradás takarva legyen. Ha a vezérhajtáson kívül valamelyik oldalhajtás túlnövi a többit, annak hegyét lecsípjük, növekedésében megakasztjuk; ez a gyengébbek erősödésére szolgál. A következő évben a vezérvesszőt visszametszük. A visszametszés mindig az előző évi eredményhez igazodik. A kelleténél erősebb visszametszés erős hajtásokat hoz, amelyek nehezebben nevelhetők termővesszőkké, nyársakká, míg ha a vezérvesszőt hosszúra metsszük, abban az esetben nem hoz majd elegendő hajtást, kevesebb lesz a termővessző.
A függőleges füzér nevelésének jól bevált módja, hogy itt a fent ismertetett rendszeres metszést nem alkalmazzuk, a termőgallyakat pedig a füzér törzsén nem köröskörül, hanem csak két oldalán vízszintesen lehajlítva neveljük.
Nevelés – az egyéves olvtányokat (törpe alanyon) a fajták erősebb vagy gyengébb növekedése, valamint a talaj minősége szerint 100-120 cm-re ültetjük egymástól, a sorok irányába elhelyezett támasztékokra felszerelt sodronyok mellé. A sodronyok egymás feletti magassága 30-40 cm. Az ültetési távolság erős növekedésű fajták esetében és gazdag talajon nagyobb. Legjobb eredmény érhető el azokkal az egyéves oltványokkal, amelyeket előző évben helyükre ültettük, ahol nyár folyamán jól meggyökeresedtek. Tavasszal az egyéves oltványokon 40 cm törzsmagasságot lemérünk. A törzsmagasság feletti alsó 3 rügy felett késsel keskeny félhold ( ͡ ) alakban kimetsszük a héjat; ez tápanyagtorlódást eremdényez, aminek következtében ezek a rügyek biztosan és erőteljesen kihajtanak. Ezek felett a rügyek felett még 3-4 rügyet meghagyva, az oltványt visszametsszük. Az oltvány magassága így visszametszve mintegy 70 cm lesz. Nyár folyamán 5-6 hajtás fejlődik majd rajta. Közülük a legfelsőt, ha már 15-20 cm hosszúságot elért, a meghagyott csapra kötjük, a függőleges füzér folytatásaként. Az oldalsó hajtásokból pedig nyáron, július végén – agusztusban jobbra-balra 2-3 hajtást lehajtunk, lekötözünk a sodronyhoz.
Az így lehajtott hajtások helyzetüknél fogva gyengébben fognak fejlődni, de egész hosszukban megrakodnak nyársakkal, dárdákkal, termőrészekkel. Az idejében lehajlított veszők vízszintes helyzetüket megtartják. A felesleges (túl sűrűn nőtt) hajtásokat ritkítjuk, a meghagyottakat pincírozzuk, vagy vízszintesen lekötjük az alsó ágakhoz.
A következő év tavaszán a füzér függőleges folytatását szolgáló vezérvesszőt mintegy harmadára visszametsszük, és azon ismét jobbra-balra 2-3 vesszőt nevelünk hasonlóképpen, mint az első év nyarán. Az előző évben vízszintesre lekötött vesszőket – ha erőteljesen fejlődtek – érintetlenül hagyjuk és csak a következő évben, amikor már termőrészekkel rakodtak be – kurtítjuk meg őket. A lehajlított vesszőkön, majd gallyakon – főleg a végeken hajtások fejlődnek. Ezekből egyet-egyet lehajlítunk, raffiával lekötjük valamely gallyhoz. A sűrűn fejlődött hajtásokból a feleslegeseket kimetsszük. A füzéren a lehajlított gallyak, ágak egymás feletti távolsága legalább 30 cm legyen.
A további években a nevelés hasonlóképpen történik, mint egy 2-2,5 méter magasságig.
A lehajlított gallyak, ágak idős korukban felkopaszodnak, termést már alig hoznak; meg kell ifjítani őket, és a termőgallyak nevelését újból kezdjük.
A füzérek főként a kimondottan csemegekörte termesztésére alkalmasak. Az egykarú füzéreket 2,5 – 3 méterre ültessük egymástól.



Vízszintes füzérek
Egykarú vízsintes füzér – az a förpefa, amelyet 40-50 cm magasságban meghajlítva vízszintes irányban nevelünk. Legegyszerűbb eljárás az, ha a vízszintes füzért hajtás korában alakítjuk ki. 40 cm magasságban sodronyt feszítünk ki. Amikor a nemes hajtás a sodrony magasságát 10-15 cm-rel meghaladja, azt a sodrony felett megcsararva, derékszöget megközelítő ívalakban, vízszintes irányban a sodronyhoz kötözzük, de úgy, hogy a vége szabadon maradjon, és a hajtás erőteljes növekedését biztosítja. Nyár folyamán a hajtást fejlődésének mértéke szerint fokozatosan lekötözzük a sodronyról.

Kétkarú vízszintes füzér – a hajlítás helyén egymással szemben két kar van. Alakítása hasonlóképpen történik, mint az egykarú vízszintes füzérnél. Ez esetben azonban a nemes hajtást egy jól fejlett szem felett megcsavarva kell a sodronyhoz vízszintesen meghajlítva lekötni. A rügy, amelyek felett a csavarás és lehajlítás történt, hamar kihajt és mikor ez a hajtás is mintegy 20 cm hosszúra fejlődött, egy kötéssel vízszintes irányban ezt is a sodronyhoz közöttük. Ez lesz a füzér második karja. Ha valamelyik kar a másikat túlnőné, annak helyét visszakurtítjuk, akár többször is, míg egyformák nem lesznek. Hasonlóképpen kell a két vesszők megmetszeni, mint az egykarú esetén. Kétkarú füzéreket 5-6 méterre ültessük egymáskót.

Foksoros gyúla – a szabadon álló alakfák egyik ritkábban használt alakja. Egyéves oltványból neveljük. Az egyéves oltványon 50 cm magasan megjelöljük a törzset. Efölött 6 jól fejlődött rügyet meghagyva, az oltványt csapra metsszük. A meghagyott 6 rügy közül az alsó 2-3 rügy felett a héjat félhold alakba kimetsszük, miáltal az alsó rügyek biztosabban kihajtanak. Nyár folyamán, amikor a legfelső hajtás (fővezérhajtás) 20-25 cm-re fejlődött, csaphoz kötözzük, hogy a törzs folytatásában függőleges irányban tovább fejlődhessék. Ha az oldalhajtások valamelyike erősebben fejlődnek, visszakurtítjuk.
Második évben úgy metsszük meg, mint az elsőben. (50 cm magasságban 6 rügyre visszametsszük, az ágcsoport közötti távolság 50 cm legyen.)
A foksoros gúla további nevelése ugyanaz. Ügyeljünk azonban arra, hogy a felső ágcsoportok ágai az alattuk levő emelet (ágcsoport) ágai között helyezkedjenek el. Egy-egy ágcsoportban 5 vázág van. Az alsó oldalágak vezérvesszőiből általában 1/3 részt, míg a legfelsőkből 1/2-2/3 részt metszünk le, a közbenső oldalágak vezérvesszőit pedig ezeknek megfelelően.
Már a nevelés első évében a gúla vázágain a vezérhajtásokon kívül több hajtás fejlődik, melyeket, mint leendő termővesszőket kell nevelni, metszeni. Ültetési távolság 3-4 méter.

Orsógúla – Függőleges irányban fejlődött törzs, melyen az oldalágak köröskörül minden különösebb szabály nélkül egyenletesen vannak elhelyezve.
Nevelése az egyéves oltványon kezdődik. Az oltványon lemérjük az 50 cm törzsmagasságot, és felette 5-6 jól fejlődött rügyet hagyunk, és hogy valamenyi rügy hibátlanul kihajtson, az alsó 2-3 rügy felett féhold alakú bemetszést ejtünk. A fejlődő hajtásokból a legfelsőt a meghagyott biztosítócsaphoz kötjük, ez lesz a törzs függőleges folytatása. Az oldalhajtásokat is úgy metsszük, mint azt a foksoros gúlánál említve van. A következő években, az oldalágak helyes irányát irányítópálcákkal, kötözéssel biztosítjuk. A gúlafa alakító metszésénél is az alsó oldalágak hosszabbak, és felfelé mind rövidebbek legyenek. Ültetési távolság 4-5 méter.

Termőíves orsó – Hasonló az orsógúlához. Itt azonban az oldalágakat nem 45o alatt neveljük, hanem azokat már hajtás-, vesszőkorukban vízszintes irányba lehajlítjuk, lekötözzük.
Az egyéves oldványt 70 cm magasságban visszametsszük, és lemérjük rajta a 40 cm törzsmagasságot. A törzs magassága felett rügy feletti metszésekkel 5-6 hajtást nevelünk. Ezekből a hajtásokból a legfelsőt biztosító csaphoz kötve a törzs folytatásaként függőlegesen neveljük, a többi 4-5 hajtást pedig július második felében, augusztus elején vízszintesen lehajlítva raffiával az oltvány törzséhez kötjük. Az oldalágak, a törzs körül arányosan elosztva legyenek.
A második év tavaszán a függőleges vezérvesszőt a legfelső vízszintesre hajlított oldalvessző felett mintegy 40 cm magasságban visszametsszük, és az előző évi metszéshez hasnolóan rügyfeletti metszéseket alkalmazva, ismét 3-4 oldalhajtást nevelünk, melyeket vízszitnesen lekötünk. A vezérvesszőt továbbneveljük függőlegesen.
Ha az előző év gyenge vesszőket (30-40 cm) eredményezett, azokat felényire kell visszametszeni. A sűrű állású hajtásokat ritkítjuk, a meghagyottakat pedig vízszintesen valamely alsó állású gallyhoz lekötjük, vagy 5-7 levél felett lemetsszük, pincírozzuk. Az orsógúla továbbnevelése évenként ismétlődik 2-3 méter magasságig.
Ha elöregszik, ezt is ifjítani kell. A termőíves orsó tértávolsága 2,5-3 méter. Nagyon kevés metszegetéssel hamar, sokat és szép gyümölcsöt terem.

A termő törpefák rendszeres metszése
Téli metszés
Ideje télutón, a rügyfekedés előtt van. A fákon találunk nyársakat, gyűrűs termőnyársakat, rövid dárdás termőgallyakat, amelyeket nem metszünk, ezek a fának legértékesebb kész termőrészei.
A metszéskor sorrend szerint először a vázágakon levő vesszőket metsszük meg és csak azután a vezérvesszőket.
A vázágakon levő ceruzavastagságú (30-40 cm hosszú) vesszőket 4-5 rügyre metsszük vissza, míg az ennél gyengébb, de jól fejlődött vesszőket 3-4 rügyre. A 15 cm hosszú és annál is kisebb, gyenge vesszőket, a sima termőnyársakat nem metsszük meg. Az 50-60 cm hosszú, vagy ennél is hosszabb vesszőket ágalapra, rövid csonkra kell visszametszeni.
A vezérvessző visszametszésének az a célja, hogy a faiskolában nevelt fa alakját tovább neveljük, és hogy a visszametszett vezérvesszőn levő hajtórügyek elegendő számban kihajtsanak és jövő évre termővesszőket kapjunk. A vezérvesszőket mindig a tavalyi metszés eremdénye szerint metsszük. Ha a visszametszett vezérvessző hiányosan hajtott ki – kevés vesszőt nevelt – akkor a vezérvesszőt helytelenül, hosszúra metszettük; ha rövidre metszettük, akkor néhány erős vessző fejlődött rajta – ami szintén helytelen. Abban az esetben, ha a vezérvesszőt a kelleténél hosszabbra metsszük, úgy az felkopaszodik, főként csak a felső felében hoz majd termőnyársakat, dárdákat, míg rövidre metszve a fa kelleténél jobban elsűrűsödik. Így eredményes, ha a vezérvesszőket általában felényire, vagy kétharmadára kell visszametszeni.
A termővesszőkből gallyak, majd termőágak lesznek; az elöregedett termőrészeket (termőágakat) 4-5 évenként meg kell ifjítani.
A téli metszés előkészítése a nyári metszésnek.



 


Pincírozás vagy nyári metszés, azaz a hajtások kurtítása
Célja, hogy a hajtások fejlődését a nyári hónapok alatt csökkentse, és így termőrészek, termőrügyek alakuljanak ki.
Erőteljes növekedésű fákon a pincírozás után meghagyott legfelső levél hónapjában újabb hajtás jön elő, (másodrendű hajtás), melyet két levél felett kell visszacsípni. Hasonlóképpen járunk el abban az esetben is, ha esetleg harmadrendű hajtás is előjönne.
A pincírozás időpontja akkor van, amikor a hajtások mintegy 20 cm hosszúságukat elérték.
A megmetszett vezérvessző végső rügye kihajt, és mint a vezérhajtás továbbfejleszti a fa alakját. Minden vázág végén vezérhajtás van, az ún. oldalvezérhajtás, míg a törzs folytatásában a fővezérhajtás. Ha az oldalvezérhajtás közül valamelyik erősebben fejlődnék, azt a nyár folyamán visszacsípjük, hogy a többin ne nőjön túl, és így ne gyengítse azokat. A tavasszal visszametszett vezérvesszőknek nemcsak a végső rügye fog kihajtani, melyből a vezérhajtás lesz, hanem kihajt a többi rügy is, amelyeket pincírozással termőrészekké nevelünk.
Tavasszal, ha a hajtások 5-10 cm hosszúra fejlődtek, a vázágakat átvizsgáljuk. Ha valahol ikerhajtás fejlődik, az egyiket kimetsszük, hogy a mellette meghagyott másik hajtás jól fejlődhessen. A felesleges, sűrűn nőtt hajtásokat szintén kimetsszük. Egymástól átlagosan 10-15 cm-re hagyunk meg egy-egy hajtást. Ez a válogató metszés.
Válogatás után, mikor a megmaradt hajtások 20 cm-re fejlődtek, azokat 4-6 jól fejlődött levélre visszametsszük. Az erőseket/vastagokat a hajtásalap felett 2-3 levélre lemetsszük. Ha idővel újra kihajt 2-3 levélre visszacsípjük. A gyenge/vékony hajtásokat érintetlenük hagyjuk.
A ceruzavastagságú hajtásokat 4-6 levélre csípjük vissza.
A pincírozást részletekben kell elvégezni, 10-12 napi időközönként.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése