2015. február 8., vasárnap

Metszés VI. -- Gyümölcsfák koronájának gondozása -- ifjítás, átoltás

Gyümölcsfák koronájának gondozása

Fiatal évek
A fa koronáját minden évben átvizsgáljuk, és a sűrűsítő, felesleges vesszőket, gallyakat kimetsszük és azokat is, melyek a korona belseje felé tartanak. A párhuzamosan növő gallyakból az egyiket eltávolítjuk úgy, hogy a gallyak közötti távolság kb. 50-60 cm legyen. El kell távolítani a beteg, törött koronarészeket, nemkülönben a törzsön, ágakon fejlődött vízhajtásokat, a fa tövéből előtörő tősarjakat. A koronának ritkításnak és szellősnek kell lennie, mert a sűrű koronában nem terem gyümölcs, viszont sok a kártevő.

Érett/idősebb évek
Ha a gyümölcsfa koronáját helyesen neveltük fel, és a fenti felügyleti metszést, koronaritkítást évenként elvégeztük, akkor nem ad sok munkát az idős fák ápolása, karbantartása. Itt már tekintettel kell lenni a fa korára, egészségi állapotára.
Az elhanyagolt, de életerős fákon sok esetben koronaalakításra, vagy inkább átalakításra lesz szükség.
A már öregedő vagy elöregedett fák koronájából nem szabad sok koronarészt kivágni, mert sok lombot veszít, és ez csökkenti a fa élettevékenységét.
A koronát nem egyszerre, hanem részletekben 2-3 év alatt kell megritkítani. A koronaritkításnak célja, hogy a korona belseje és az alsó ágak, melyek eddig árnyékban voltak, elegendő napfényt kapjanak. Inkább egy ágat, mint sok gallyat vagy vesszőt vágjunk ki.
A fatörzsről, a korona vastagabb ágairól a lehámló kérget ún. fakaparóval tisztára lekaparjuk. A lekapart kérgen különféle élősködők, és a fa fejlődésére ártalmas szervezetek vannak – mohok, zuzmók, rovarok áttelelő bábjai, gombák spórái stb., ezért a kaparékot össze kell gyűjteni és elégetni.
Ahol a fákat minden évben télen is rendszeresen permezetik, a kéregkaparás nem ad sok munkát, mert a mészkénlé, a gyümölcsfa karbolineumos tél végi permetezés a fa kérgét simán tisztán tartja. A fák tisztogatása, permetezése után természetesen minden levágott gallyat, ágat a fenti okok miatt el kell tüzelni, mert ezeken is rajta élnek a betegségek. Ugyanezen okból a lehullott lombot is el kell tüzelni, ill. mélyre kell ásni. A fán maradt gyümölcsmúmiákat is el kell tüzelni.
A fán ejtett sebeket nagyon gondosan kell gyógyítani. Idős, elhanyagolt koronák ritkításánál fűrészt, vagy ágvágót kell használni.
Minden eltávolítandó koronarészt, ágat tőben kell lefűrészelni úgy, hogy csonk ne maradjon vissza a fán, de mélyen sem szabad a fa törzsébe bevágni, nagy sebet ejteni, mert sem az egyik, sem a másik esetben a fa nem tudja ezeket a sebeket behegeszteni, korhadni kezd és odvas lesz. Ezt pedig nehéz orvosolni. A hegeket gyorsan, a metszés után közvetlenül fatapaszzal, főzött fakátránnyal, sűrű olajfestékkel kell kezelni.
Az odvakat ki kell tisztítani, homokkal, kőtermelékkel töltjük ki, híg cementtel beönteni.

Gyümölcsfák ifjítása
Ifjításon a gyümölcsfa koronájának erős visszavágását értik. Akkor van rá szükség, ha a fa koronája valamilyen oknál fogva már nem felel meg, tehát a régi értéktelen korona helyett újat akarunk nevelni. A 30-40 éves fák is eremdényesen ifjítható, ha törzsük és gyökérzetük egészséges.
A korona kétharmadára, felére vagy még rövidebbre fűrészeljük le. Fiatalabb fákat erősebben, mint az idősebbeket. Egészséges, közepes korú fák ágait 60-80-100 cm hosszúságra fűrészeljük le. Az ágakat lehetőleg elhajlásoknál, a könyökben kell eltávolítani. Azért itt, mert itt található a legtöbb rejtett rügy, melyeket visszavágással kényszerítünk életre kelni. Az ágcsonkokon ivsszamaradt gallakat, vesszőket érintetlenül hagyjuk.
Sorrend szerint jól ifjítható a körte, alma, birs, naspolya. Ideje ősztől rügyfakadásig van; télen is, ha azt a téli hidegek megengedik.
Kényesebbek, de eremdényesen ifjíthatók a szilva, az őszibarack, a meggy, a kajszi és a cseresznye. Ezek ifjítási ideje inkább augusztus második felében, szeptemberben van, de tavasszal is ifjíthatók.
(Tapasztalatunk szerint a dióhoz augusztus huszadikát követő hét nap a leg megfelelőbb.)
A nagyobb ágak lefűrészelésénél elővigyázatra van szükség. A súlyos, vastag ágakat két részletben kell lefűrészelni, hogy lezuhanáskor a törzset, ágat le ne hasítsuk. Először a levágandó hely felett 40-50 cm-re az ágat alulról befűrészeljük, aztán felülről lefelé folytatjuk a fűrészelést. Az ágat ledobjuk, és aztán a csonkot ugyanúgy lefűrészeljük a kívánt magasságban. A sebeket simára faragjut, és fatapasszal bekenjük.
Tavasszal az ifjított fa csonkján a rejtett rügyekből ún. vízhajtás fejlődik. Eek közül a legmegfelelőbbet meghagyjuk, a többit a nyár folyamán visszacsípjük. A vízhajtások egy további részét azért tarrtjuk meg, hogy az ifjítás évében ezek is koronát erősítsék, de egy-két év múlva fokozatosan kimetsszük.
Az ifjított fa 3-4 év múlva teremni kezd és akár évtizedekig is termőképes marad. A fa – általában – több ifjítást is elbír.

Gyümölcsfák átoltása
Az átoltás 3-4 évi termésveszteséget jelent, de ezt az átoltott fának egy termése bőven visszaadja.
A gyümölcsfák – különösen az alma, körte – még idős, 40 éves korukban is eredméynesen átolthatók.
A 8-10 éves fák, vagy az olyan ágak, melyeknek átmérője az átoltás helyén 10 cm-nél nem nagyobb, az ágak lefűrészelése után azonnal átolthatók. Az átoltáshoz a fát megifjítjuk.
Az eredményes átoltásnál figyelembe kell venni, hogy a korona lefűrészelése, ifjítása közvetlenül az átoltás előtt történjék. Minél terjedelmesebb a fa koronája, annál több ágat kell beoltani. Erősebb ágak oltásánál 2-3 oltóvesszőt is alkalmazhatunk; ezek közül a második évben csak egyet hagyunk meg, melyből a leendő koronaágat fogjuk felnevelni, a többit pedig erősen visszavágjuk, azokra nincs szükség. Az átoltás ideje a nedvkeringés megindultával márciusig, rügyfakadásig tart, a szilvánál tovább is. Fiatal fákat és azokat az ágakat is, melyeknek kérge fiatal és sima, oltsuk át héjaláoltással rügyfakadáskor, amikor a héj már elválik a farésztől.
8-10 cm átmérőjű fiatal ágba két-három oltóbesszőt is behelyezhetünk. Az oltóvesszőn 3-4 jól érett rügy legyen. A megeredt oltásokat pálcikákhoz kötözzük, hogy a szél és a rászálló madarak le ne törhessék. Tavasszal az oltóvesszők kihajtanak, de ugyanekkor az eredeti fajta is sok hajtást hoz. Az eredeti fajta hajtásainak hegyét állandóan visszakurtítjuk, hogy a ráoltott hajtást el ne nyomják, és ezeket fokozatosan két év alatt ki kell metszegetni. Az átoltás évében nem szabad egyszerre eltávolítani azokat, mert az átoltott fának sok levélre van szüksége. A régi fajtából visszamaradt vesszőket, gallyakat, melyeket nedvszívóknak tartottunk meg, fokozatosan tőben eltávolítjuk úgy, hogy a harmadik évben a régiből egy gallyacska sem marad vissza, és az új korona teremni kezd.
A fentieknél idősebb fák kérge vastag, hámló, cserepes. Ezeknek oltása héjaláoltással nehezen fog sikerülni. Ilyen esetben a javított, vagy közönséges hasítékolást vagy az alvószemzést lehet alkalmazni. Átoltás előtt az öreg fát kúp alakra meg kell ifjítani.
 
 A megifjított fát csak a rá következő évben oltjuk át, esetleg az ifjítási év nyarán beszemezzük. Tavasszal az ifjított fát szabadon engedjük fejlődni. Nyár elején az ifjítás nyomában keletkezett sok vízhajtásból minden ágon 2-3 jól fejlődött hajtást hagyunk. A többit részben visszakurtítjuk, a túlsűrűeket pedig ritkítjuk. Az áganként meghagyott 2-3 hajtást augusztus-szeptember elején alvószemzéssel beszemezzük, vagy pedig a következő tavasszal beoltjuk. Öreg fáknál ez utóbbi eljárás biztosabb eredményt fog adni, mint az ifjítás utáni azonnali oltás. A kezdő pedig a szemzéssel jobban boldogul, mint a töb ügyességet kívánó oltással.
A csonthéjas gyümölcsöket – szilva, meggy, őszibarack, cseresznye – tanácsodabb az ifjítás utáni évben átoltani, vagy az ifjítás évében alvóra beszemezni.
A fiatal, de valamilyen ok miatt legyengült fákat átoltás előtt talajműveléssel, trágyázással megerősítjük, és ugyancsak a rákövetkezendő évben oltjuk át.

Az átoltásnál figyelembe kell venni:
  1. A kiöregedő fákat nem lehet átoltani;
  2. Elkerülendő, hogy az alsó átoltott ágak a felsőkhöz viszonyítva nagyon mélyen legyenek. Az alsó átoltott ágak ugyanis ebben az esetben elmaradnak, elnyomorodnak;
  3. Minél kritikusabb az átoltás a fára, annál több szívógallyat kell a koronában megtartani, de úgy, hogy azok az átoltás sikerét, a korona kialakulását na akadályozzák;
  4. A szívógallyakat nem szabad korán eltávolítani. Legfeljebb 2-3 év múlva, és csakis akkor, ha a fának elegendő lombja van, azaz amikor már rendesen tud táplálkozni,
  5. Ha az átoltások erősen hajtanak, akkor a korona elágaztatását már az első évben is el lehet kezdeni, különösen a csonthéjasoknál;
  6. Nagyon fontos a sebek kezelése, ez esetben lehetőleg jó minőségű oltóviaszt használjunk;

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése