2015. február 9., hétfő

Metszés VII. -- Bogyósgyümölcsűek -- szamóca, málna, ribiszke, köszméte

Bogyósgyümölcsűek

Szamóca
Évelő növény.
Termesztési szempontból 4 csoportra osztható:
  1. erdei szamóca;
  2. hónapos szamócák (egész nyáron teremnek, de keveset és kisebb gyümölcsöket);
  3. többször termő (remontáns) szamócák (tavaszi első termésük után ősszel ismét számottevő termést adnak, gyümölcsük is elég nagy);
  4. egyszer termő, nagygyümölcsű szamócák (legértékesebbek, mert nagy gyümölccsel rendelkeznek, helytelenül ananászepernek is nevezik);
Kis területen különösebb befektetés nélkül termeszthető, és már az ültetési év után terem. Szerényigényű növény, félárnyékos helyen is elég jól terem.
Termesztésére legjobban megfelelnek a napfényes, széltől védett meleg helyek. A trágyázást nagyon meghálálja.
A nagygyümölcsű szamócák ostorindás növényeken fejlődnek. Ezeket ostorindákkal szaporíthatjuk, míg az indanélküli hónapos szamócákat tőosztás útján.
Azokat a növényeket használjuk anyanövényekül, melyeket mint legjobb termőket éréskor pálcikákkal megjelöltünk.
Az indanövényeket késsel lemetsszük az anyanövényről, kis földlabdával kiemeljük helyükről, és állandó helyükre ültethetjük, majd beöntözzük. Ha az ültetést tavaszra kell halasztanunk, akkor abban az évben nem kapunk termést, esetleg csak néhány szemet.
Szamócát nagyobb mennyiségben tűzdeléssel szaporítunk. Július-augusztusban az összes indát késsel lemetsszük, felszedjük, tekintet nélkül arra, hogy azok meggyökeresedtek-e, vagy sem. A száraz, hibás levelektől megtisztogatjuk, és mélyen felásott és porhanyított talajba – dugványágyba – 5-8 cm-es sor- és növénytávolságra eltüzdeljük, a földbe duggatjuk és beöntözzük. Az egész ágyást beárnyékoljuk, ritkásan beszórjuk szalmával; úgy, hogy itt-ott egy-egy levél kilátsszon a szalma alól. A növényeket nem szabad teljesen betakarni. Az ágyást nagy melegben naponként többször vízzel megpermetezzük. Gyökeresedés után levesszük a szalmát a növényekről. Az indanövéyek 3-4 hét múlva kiültethetők.
Ültetés előtt a szamóca talaját jól meg kell munkálni, 30-40 cm mélyen fel kell ásni. Ásáskor bőségesen adagoljunk istállótrágyát. Ültetés előtt a talaj felszínét gereblyézzük simára. A növényeket 40x40 cm sor- és növénytávolságra ültessük. Az ültetés ideje augusztus közepétől szeptember végig tartson. Öntözés szükséges, hogy az ősz folyamán jól begyökeresedjenek kb. 3-4 héten belül. A következő tavaszon már szép termést kapunk. Az egyéves növények gyökere fekete. Ezek ültetésre nem jók, rosszul gyökeresednek.
Ősszel a dugványágyból felszedett növények növények gyökereit nem kell megmetszeni. A növény helyén kéziásóval kiemeljük a földet, a növényt úgy ültetjük el, hogy szívlevelei (a középső levelek) a talaj színén maradjanak. Ültetés után a növényeket bőségesen megöntözzük, azok 3-4 hét múlva jól meggyökeresednek és hiba nélkül áttelelnek.
Amikor már a talaj gyengén megfagyott, november végén, december elején, a szamócaágyat istállótrágyával, vagy durva komposzttal betakarjuk úgy, hogy a növények szívlevelei szabadon maradjnak. Túl vastag takaró alatt a növények kipállanak a tél folyamán.
Tavasszal, mihelyt a fagyok elmúltak, az ágyásokra szórt istállótrágya durvább részeit legereblyézzük, megkapáljuk, de csak sekélyen, mert a szamóca sekélyen gyökeresedik. A növényeket megtisztogatjuk a száraz levelekről.
Egész nyáron át gyakran kapálunk, a gyomot irtjuk, száraz időben egyszer-egyszer öntözzünk. Az első alapos öntözést a virágzás előtt kell adni, mert ez biztosítja a jó megtermékenyülést, a gyümölcs kifejlődését.
Gyümölcskötés után kidobjuk mindazokat a növényeket, melyek nem hoztak gyümölcsöt. Az ilyen növény rendszerint sok ostorindát nevel, de szaporításra nem szabad felhasználni, mert a meddőségük öröklődik.
Amikor a gyümölcs felenagyságra fejlődött, a gyümölcstartó szár az aránylag nagy súly alatt a földre hajlik, és a gyümölcs ki van téve a bepiszkolódásnak, ezért a talajt szagtalan anyaggal, pl. durva fűrészporral, lekaszált fűvel, szalmával kell betakarni.
A szamóca – különösen az első és második évben – nagyon buján fejlődik, sok indanövényt nevel. Ezek közül a szaporításra kijelölteket meghagyjuk, a többit pedig késsel lemetsszük a tövekről, mert ezek az anyanövényeket nagyon gyengítik.
Szüretelés utáni gondozás – az indákat leszedjük, kapápljuk a közöket, száraz időben bőséges öntözzük.
A telepítéskor bőségesen adott istállótrágya, valamint az első év telének elején alkalmazott fejtrágyázás kielégíti a szamóva trágyaigényeit.
A szamóca fajtája szerint 3-4 évig hasznos, jól terem.

Málna
A málna évenként több 100-200 cm hosszú hajtást fejleszt. Ezek a hajtások őszig megfásodnak, a következő évben teremnek és a termés leszedése után elhalnak, elszáradnak, de helyettük már ott vannak az idei hajtások.
Megkülönböztetünk
  1. egyszer termő piros;
  2. egyszer termő sárga;
  3. kétszer termő piros;
  4. kétszer termő sárga – málnafajtákat.
Az erdei málna árnyékos helyen is jól terem, a kerti málna nem. Ennek teljes napfényre van szüksége. A növény maga ún. talajzsaroló. Tápanyagokban gazdag, kissé nyirkos talajokon fejlődik és terem jól. Egyébként – kivéve az asztályos talajokat – minden talajon termeszthető.
Nagyban hozzájárulunk eredményes termesztéséhez, ha a málnának szánt területet 40-50 cm mélyen (két ásónyomra) megforgatjuk, megtrágyázzuk.
A málna szaporítása sarjakról történik. Annyit szedünk fel, amennyire szükségünk van. Ideje októberben van. Azokat az erősen fejlődött sarjakat, melyeknek bőséges gyökérzetük van, állandó helyükre ültetjük. A gyengéb gyökérzetű sarjakat – miután mintegy 10-15 cm-re visszavágtuk őket – 60 cm sor- és 30 cm növénytávolságra, ún. erősítő iskolába ültetjük. A sarjak egy nyáron át erőteljes, most már kiültethető növényekké fejlődtek.
Ültetés – októberben általános. Tavasszal jól növekedésnek indulnak.
A jól előkészített talajon a málnasarjakat házikertekben 1x1 méter sor- és növénytávolságra ültetjük. Két ásónyom mélyen forgatott talajba 30x30 cm széles és mély gödröket ásunk. A sarjakat a gyökérnyak felett 15-20 cm-re visszavágjuk. A sarjak tövében a gyökérnyakon világos színű hosszúkás rügyek vannak. Ügyelni kell arra, hogy ezeket a rügyeket ültetéskor, de a sarjak felszedésekor se törjük le, mert ezek adják a további növekedést, a sarjakat. Ültetésénél a gyökerek közeit is porhanyó földdel töltjük ki. Ültetés után a töveket kissé felkupacoljuk.
A málnát támaszték mellett kell nelelni. A házikertekben célszerű a málna karó melletti művelése.
 
Itt már túl sűrű volt a málna, a múlt évben lett átültetéve.
Új helyén még igen gyámoltalanul néz ki.

Gondozás – ha a jógyökérzetű, erős sarjakat már októberben sikerült kiültetnünk, akkor a következő nyáron a málna tövéből több sarj fejlődik. A málna gyümölcsét jó beérett egyéves sarjakon hozza meg, és ha a gyümölcsöt leszedjük, a letermett sarjak elhalnak. A málnatöveken sokszor a kelleténél több sarj fejlődik, és ha ezeket időben nem távolítjuk el, nem ritkítjuk, a málnatelep elsűrűsödik, értéktelenné lesz.
Fontos munka a sajrak válogatása. Amikor a sarjak 20-25 cm-re megnőttek, kiválasztjuk azokat az erős, egészséges sarjakat, melyek a következő évi termést biztosítják. A többit kikapáljuk. Fajtáktól függően egy tövön 5-8 sarjat hagyunk meg. Amikor a termővesszőkről a termést leszedtük, a kitermett vesszőket mindjárt a talaj felszínénél vagy alatta elvágjuk és eltüzeljük. A kitermett sarjak kiszedése és eltüzelése által megakadályozzuk a betegségek elterjedését. A megmaradt sarjak több napfényt, levegőt kapnak, őszig jól beérnek, a jövő évi termés sikeresebb lesz. A kitermett vesszők eltávolítása után a megmaradt, jövő évi termést adó 5-8 sarjat a karóhoz kötözzük.
Kora tavasszal, amikor a sarjak már hajtani kezdenek, a bokrokat átvizsgáljuk, és azokat a sarjakat, melyek rosszul teleltek – ezeket arról ismerjük meg, hogy későn és gyengén kezdenek hajtani – tőben levágjuk. Előfordul az is, hogy tél folyamán az egészséges, erős sarjak végei elszáradnak; ezeket az elszáradt részeket az egészséges részig visza kell metszeni.
Tavaszi tisztogatás után a termővesszőket karóhoz kötözzük.
A talajmunkát óvatosan kell csinálni, és figyelembe kell venni azt, hogy a málna is sekélyen gyökerezik. Ezért ősszel nem ássuk fel a talajt, hanem csak mélyebben megkapáljuk, de minden nyári kapálásnál is ilyen felületi munkát végzünk. Nyáron többszöri kapálásra van szükség, ugyanakkor minden alkalommal a felesleges sarjakat is irtjuk. A sarjakat ne engedjük elhatalmasodni, mert ezek nemcsak a málnatöveket nyomorítják.
A gyümölcs leszedése után a letaposott talajt lazítani, kipálni kell.
Mivel a málna rendkívül tápanyagigényes növény, ajánlatos a málnást 2-3 évenként istállótrágyával trágyázni. A trágyát ősszel a málnatövek között bőségesen elteregetjük, majd bekapáljuk, vagy sekélyen beássuk a talajba.
A málna megfelelő gondozás és trágyázás mellett 8-10 évig hasznos lehet, azután más helyen új málnást kell létesíteni. Általában – tövenként – 0,50 – 0,60 kg a termés.

Ribizli
1-1,5 méter magasra növő cserje. Igénytelen. Különösebb gondozás nélkül is terem, még a kissé árnyékos helyeken is. A nyílt, védett fekvésekben term legjobban.
Megterem mind a jó homoktalajokon, mind az agyagos talajokon. Középkötött, jó minségű – kissé nyirkos talajokon terem bőségesen. Száraz természetű talajokra nem való.
A ribiszkét a házikertekben bokoralakban neveljük. Itt azonban helye van a közepes törzsű fácskáknak is, különösen a kicsiny házikertekben. Évenkénti rendszeres metszéssel szép, nagy és zamatos gyümölcsöt teremnek. Utóbbi nagy előnye az is, hogy alattuk virágyokat, szamócát, konyhakerti növényeket ültethetünk és így kis területeinket is jól kihasználhatjuk.
Ültetés – jó fejlődésének előfeltétele az, hogy talaját ültetés előtt 40-50 cm mélyen felássuk, megforgassuk istállótrágyával megtrágyázzuk. Ha a talajt nincs módunkban megforgatni, akkor gödrökbe ültetünk. A gödrök nagysága 60x60 cm széles, 50 cm mély legyen. Ez a kisméretű gödör azért elegendő, mert a ribiszke gyökere csak ritkán haladja túl a bokor átmérőjét. Ültetési távolság 1,5 méter.
Az őszi ültetés jobb, mint a tavaszi, de ültethető egész télen át, ha az időjárás azt megengedi. Minél korábban ültetjük, annál jobb, mert a ribiszke tavasszal korán indul növekedésnek.
Ültetésre legjobb a 2-3 éves, három-négy vesszőjű, dús gyökérzetű bokor. Ültetés előtt a növények gyökereit 15-20 cm hosszúságban megmetsszük, a gyökérközöket porhanyó földdel jól kitöltve elültetjük – inkább mélyebben, mint magasabban.
Gondozás – igen sok sarjat nevel, és ha ezeket mind meghagyjuk, a bokor sűrű bozóttá lesz. A ribiszke legszebb és legtöbb gyümölcsét az erős sarjakon, vesszőkön és az idősebb gallyakon fejlődött nyársakon hozza. Arra kell törekednünk, hogy a bokron elegendő mennyiségben legyenek ilyen vesszők, termőnyársak.
Metszés – állandó részleges ifjításból áll. A keresztező vesszőket, a tőből sűrűn előtörőket kimetsszük. A bokor legyen ritka, legyen rajta elegendő egyéves vessző és fiatal gally. A 4-5 éves ágakat, melyek arról is felismerhetők, hogy színük sötét – majdnem fekete – tőben kimetsszük, helyettük újabb vesszőket, gallyakat nevelünk. A bokrokat évenként átvizsgáljuk.
Az olyan bokrot, mely már nem nevel újabb vesszőket, megifjítjuk, az összes idős ágat felényire visszavágjuk és így még évekig hasznos lehet.
Megkívánja a gyakori kapálást. A két-háromévenkénti trágyázást nagyon meghálálja. Gondos ápolás mellett 12-15, esetleg 20 éves koráig terem.
Átlagos terméshozama 3-5 kg. (A „fácska”-formájú ribiszke kevesebbet terem.)
Fekete ribiszke – erős növekedésű cserje. Különleges és kellemetlen illata van. Friss állapotban nem is élvezhető. Termesztése hasonló a piros ribiszkéhez.
 
 
Kb. 10-12 évesek.
Általában sóska van alatta, vagy szamóca.
Az idén át kell ültetnem a páfrányokat, tavasztól azok kerülnek alája.
Közvetlen napfényt kb. 2 órát kap, mert körül van véve magas tujákkal,
felette pedig a nagy diófa ágai. Mégis bőven terem minden évben.

Köszméte
A forrófekvésű, nagyon napos helyeken leveleit hullatja. Legjobban megfelel neki a kissé nyirkos, középkötött talaj, a kissé hűvös éghajlat. A gyümölcsfák között jobban megfelel, mint a ribiszke. A gyenge árnyék előnyére van.
2-3 éves növényeket ültetünk; és ha egy sort ültetünk, akkor a tértávolságot, vegyük 1 méterre. A köszmétebokrok ápolása, metszése is hasonló a ribiszkééhez.
A köszméte gyümölcse alma- és citromsavat tartalmaz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése