2015. február 10., kedd

Metszés X. -- Növényvédelem II. - gyakori károsító rovarok (képekkel)

(A képeket az internetről vettem - köszönet a feltöltőknek!)

Pajzstetvek
Közülük a kaliforniai pajzstetű a legveszélyesebb. Pajzsa szürkés színű és körkörös alakú. A hajtásokat, vesszőket, lombot károsítja, de a gyümölcsön is megtelepszik, és ott is szívogat. Szívása következtében a zöldrészeken, meg a gyümölcsön is pajzsa körül élénkpiros gyűrű keletkezik. Ezek az ún. lázfoltok. Az idősebb részeken szürkés pajzsaikkal, vagy erős fertőzés esetén szürkés bevonatot alkotva tünnek szembe. Fokozzák az elfagyás veszélyét. Erős fertőzés esetén a fa növekedését nagymértékben korlátozzák, sőt a fa el is pusztulhat.
A piros körte-pajzstetű szívása nyomán a körteágakon behorpadások keletkeznek. Továbbá van még szilvapajzstetű a szilván, az őszibarackpajzstetű az őszibarackon, kommapajzstetű, akácpajzstetű stb.
A pajzstetvek szélvédett, párás helyen, sűrű, elhanyagolt koronában szaporodnak el a legnagyobb mértékben. A korona rendszeres ritkításával megelőzhető. Permetezés előtt a fa hámló kérgét kaparjuk le. Az erősen fertőzött fákat meg kell ifjítani.
A védekezéshez elengedhetetlen a megfelelő időben végzett, kellő számú permetezés. A legeredményesebb és egyben legradikálisabb a téli mészkénleves permetezés. Téli hígítású mészkénlével permetezhetünk ősszel és tavasszal is. Erős fertőzés esetén tanácsos ősszel téli hígítású mészkénkével, majd tavasszal ismét mészkénlével permetezni, még rügyfakadás előtt. Nyári védekezéskor szappanos nikotin-oldattal, nyári hígítású mészkélével permetezzük.
 


Almamoly
Nemcsak az almát, hanem a körtét, sőt a diót is megtámadja és a gyümölcsök férgesedését okozza. Tojásait a gyümölcsökre, levelekre, hajtásokra rakja. A kikelő kis hernyók a gyümölcsbe rágják magukat. A kis hernyó élete során több gyümölcsöt is megfúr. A kifejlődött hernyók rendszerint a kéregrepedések alatt bábozódnak be. A bábokból még azévben új lepke rajzik elő, mely tovább károsít.
A férges gyümölcsök kényszerérettek lesznek, és idő előtt lehullanak. Az érés előtt megfúrt gyümölcs is értéktelen, hosszabb ideig nem tárolható. A szúrás helyén hatol be a monilia és egyéb penészgombák.
Első teendő a kéregkaparás. Fontos a hullott gyümölcsök állandó szedése is. Igen sok bábot semmisíthetünk meg hernyófogó övek alkalmazásával. Ezeket június elején rakjuk fel a fa törzsére, majd 10 naponként átvizsgáljuk és a bennük lévő bábokat megsemmisítjük.
Virágzás után permeteznünk is kell erősebb permetezőszekkel. Először gyümölcskötés után peremetezünk, majd utána kéthetenként augusztus közepéig. A rovarölő szert mészkénlébe vagy bordóilébe is keverhetjük.


Szilvamoly
A szilva férgesedését okozza. Évente két nemzedéke van. Az első rajzás elvirágzás után 3-4 héttel szokott bekövetkezni, míg a második nemzedék július közepén jelenik meg.
 
 

Bimbólikasztó bogár
Főképpen az almafa kártevője ez a fél cm-nél nem nagyobb kis ormányos bogár. A kéregrepedésekben, avarban áttelelt bogarak rügyfakadáskor átfúrják a bimbókat és azokba rakják tojásaikat. A kikelő lárvák a porzókat, a bibéket, gyakran a magházat is elpusztítja. A bimbók ülve maradnak, nem nyílnak ki, megbarnulnak, majd elszáradnak. A bimbólikaszó nem pirosbimbós állapotban károsít, hanem a rügyek feslésekor; ez előtt 3-4 nappal kell ellenük védekezni, mert később a munkánk már eredménytelen lesz. A rajzó bogarakat még tojáslerakás előtt rovarölővel kell permetezni.
 
 

Rügyfúró bogár
Apró, aranyos-barna szinű kis kártevő. Tojásait szeptemberben a virágrügyekbe rakja. A tojásokból kikelő lárva a rügyek belsejét rágja ki, mire azok tavasszal ülve maradnak, nem tudnak kihajtani. Ha a fertőzés nagyobb mértékű, ősszel – bogarak rajzásakor – rovarölővel permetezzük.
Nagyon hasonlít a bimbólikasztóhoz.

Levéltetvek
Különböző színűek – zöld, fekete, sárga. A levelek fonákján a fa nedvét szívongatják. A levelek vörös színeződését, eltorzulását, összesodrását okozzák. A fertőzött, torzult részek visszamaradnak fejlődésükben, őszig nem tudnak beérni, fagyérzékennyé válnak. Nagymérvű elszaporodás esetén a fát annyira legyöngítheti, hogy a gyümölcs ki sem tud fejlődni. A tetvek ún. mézharmatot választanak ki, melyen igen gyakran megtelepszik a korompenész és ez a kórokozó is gátolja a növényt az asszimilálásban. A levéltetveknek sok természetes ellenségük van, melyek a tetveket pusztítják, velük táplálkoznak. Pl. a katicabogár. Nyugalmi állapotban mészkénleves permetezés nagymértékben gyéríti a tetvek áttelelő tojásait. Hatásosan tudunk védekezni nyáron a kikelt és a leveleken megtelepedett tetvek ellen szapanos nikotinlével. Különösen a fekete tetű ellen kell azonnal védekezni, mert e kártevők szívására a levelek hamar besodródnak, és ilyenkor már permetlével nehezen tudjuk a tetveket pusztítani, mivel a besodródott levél alatt védelmet találnak. A fekete színű tetű kevésbé érzékeny a nikotinra, ezért töményebben kell alkalmazni. A besodródott levelű, torzult hajtásokat tanácsos eltávolítani.
(A fekete színű tetű nagyon szereti a zöldbabot. De a körömvirágot még jobban. Így a zöldbab bokrok közé körömvirágot ültettem. A körömvirágon megtelepedett tetveket egyszerűen növényrészestől eltávolítottam; így megmentettem a zöldbabot a tetvektől. Nem is kellett permezetni.)
Őket aztán mindenki ismeri.

Poloskaszagú körte- és szilvadarázs
Más és más kártevő, de a kártételük és az ellenük való védekezés hasonló. Virágzáskor a csészelevelek mögé rakott tojásokból kikelő álhernyók berágnak a kis gyümölcsbe, azt kiodvasítják, majd a gyümölcs lehullását okozzák. Erős fertőzés esetén szinte az összes gyümölcs lehullhat. Közvetlen virágzás után, sziromhulláskor bordóilével kevert valamilyen idegméreggel permetezzünk. A permetezéssel nem szabad elkésnünk, mert az elvirágzás után 1-2 nappal a védekezés már hiábavaló, mivel a kis álhernyók ekkor már a gyümölcsökben vannak.
 

Bundás bogár
Feketeszínű, fehér foltokkal tarkított, 1 cm nagyságú bogár. Kerekded testét mindenütt finom, szürkés szőrzet borítja. Virágzás idején a virágra repülve, porzókat, bibéket rágja, néha a kis fejletlen magházba is belerág, így semmisíti meg a leendő temrést. Csak napos időben, délelőtt és kora délutáni melegebb órákban látható a fákon, míg éjjelre a földbe húzódik. Védekezni ellene igen nehéz, mert virágba permetezni nem lehet olyan szerrel, ami a bogarakat irtaná; tekintve, hogy az a virágot látogató méheket is pusztítja. A bogarak lerázása és összegyűjtése sem teljesen célravezető, mert a lehulló bogarak hamar szárnyra kapva elrepülnek. Egyetlen védekezési lehetőség hogy a bogarakat a virágokból összeszedjük és megsemmisítjük.

Téli hernyófészkek
A galagonya- és sárgafarkú lepke hernyói készítik az ún. kis, ill. nagy hernyófészkeket. A hernyók a leveleket támadják, pusztítják. Nyár vége felé a galagonyalepke hernyói 2-3 levelet elrágva, azokat finom szállal egymáshoz szövik, és a fához kötik. A sárgafarkú lepke hernyói ennél jóval több levélből készítik téli fészküket. A száraz levelekből álló hernyófészkeket a legnagyobb szél sem fújja le és a bennük levő hernyók a legnagyobb hidegben is áttelelnek. Tavasszal a hernyók előbújva, a zsenge levelet rágják, majd bábbá, abból pedig lepkévé alakulnak. A fészkeket még kitavaszodás előtt eltávolítjuk a fákról és elégetjük.
galagonyalepke
 
 
sárgafarkú lepke

Amerikai fehér szövőlepke
Lepkéje fehér színű, áprilisban rajzik és ekkor rakja le tojásait, több százával a levelek fonákján. A kikelő hernyók szürkészöld színűek, szőrösek, teljesen kifejlődve 3-5 cm nagyságúra is megnőnek; a lombozatban igen nagy kárt tesznek. A lombot rágó hernyók közül ez a legveszedelmesebb kártevő. A fejlődő hernyók a hajtások végén több levelet összeszőve, hálószerű szövedékkel veszik körül magukat. Ilyenkor a védekezés már nehézkesebb. Tavasszal az első nemzedék hernyófészkeit semmisítsük meg, így csökkentjük a veszedelmesebb nyári második, esetleg harmadik nemzedék kártételét. Jó eredményt ad a kikelő fiatal hernyók ellen nikotinos permetezés.
 
 

Pókhálós almamoly
Hasonlít az amerikai fehér szövőlepkéhez. A kis hernyók a fiatal hajtásokon hasonlóképpen szövedéket szőnek maguk köré és rágják a leveleket. A hernyók megjelenésekor rovarölővel, vagy szappanos nikotinlével permetezzük.
 

Gyapjas pille
A lepke tojásait augusztus-szeptemberben rakja a fákra és azokat sűrű, nemezes, vörösesbarna szőrözettel fedi. A tojáscsomókból a hernyók lombfakadás után kelnek ki, és a lombot rágva pusztítanak. Tél folyamán a fa tisztogatásakor a gyapjas tojáscsomókat kaparjuk le, és égessük el. Erős fertőzés esetén tavasszal rovarölővel a rágó hernyók ellen védekezhetünk.
 

Gyűrűs pille
Tojáscsomóit egymáshoz ragasztva gyűrűalakban helyezi el a vesszőkön. Ugyanúgy károsít, mint a gyapjas pille. A tojáscsomókat eltávolítjuk, majd elégetjük; esetleg, ha szükséges, a hernyó megjelenésekor rovarölővel permetezzük.

Téli kis araszoló
A lepkék késő ősszel rakják le tojásaikat a rügyek közelében. Kora tavasszal a kikelő kis hernyók már a duzzadó rügyekbe rágnak be, és azokat pusztítják. Legnagyobb kártételt mégis a fiatal, kötődött gyümölcsökben teszik. Gyakran tömeges gyümölcshullás okozói. A levelekben is nagy kárt tehetnek. Főleg a szilvát és cseresznyét károsítják. A hernyók zöldszínűek, sárga hasi résszel, és csak a testük két végén van lábuk; ezért felpúposodva, araszolva haladnak tova. Mivel a nősténylepke nem tud repülni, hernyóenyves övek alkalmazva lehet megakadályozni, hogy fára másszék. Az enyvbe ragadt lepkék elpusztulnak. Az öveket október elején, közepén, rajzás idején helyezzük fel a fa törzsére és december végén szedjük csak le. A kikelt hernyókat, ha nagymérvű az elszaporodásuk, nikotinos vagy rovarölős permetezéssel pusztítjuk.
 

Cseresznyelégy
A cseresznye/meggy „kukacosodását” okozza. A légy a gyümölcs húsába rakja tojásait, és az azokból kikelő nyűvek a gyümölcs húsát fogyasztják. A gyümölcs színesedése idején rovarölővel történő permetezés rendszerint eledendő.
 

Farágó hernyók
Nagy és kis farágót különböztetnek meg; azonban életmódjuk és kártételük azonos. A hernyók két év alatt fejlődnek csak ki, így a fák ágaiban, gallyaiban ennyi ideig rágnak. Kártételük a fa alatt, gyakran a berágás helye alatt, a gallyhoz tapadt vöröses ürülékből vehető észre. A fában levő hernyókat hegyes dróttal kipiszkáljuk a járatból, vagy a járatba szénkéneggel, nikotinnak átitatott vattát tolunk be. A vatta betolása után a nyílást oltóviasszal lezárjuk. Az erősen fertőzött részeket gyakran le kell vágnunk.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése