2015. március 22., vasárnap

A nyolcadik nap

Az elmúlt héten kaptam 15 darab - elméletileg orpington - tojást, keltetni. Gyorsan be kellett szerezni egy keltetőgépet, mert kotlóst még nem találtam senkinél. A neten rendelve a gépet, két nap alatt meg is kaptam. Így még azon a szombaton sikerült elkezdeni a keltetést.
Átnéztem a tojásokat -- egy repedt volt belőlük. Azt feltörtem és megnéztem fias-e. Benne volt az a pötty.
Visszatérve a 14 darabra; a mai napon telt le az a nyolc nap, amikor először ajánlatos menézni, mi újság van odabenn. Lámpával átvilágítva a tojglikat, tizenegyben láttam az ún. "kalapot", ill. egy sötét foltot. Hármat nem tudtam átvilágítani, de még nem vettem ki a keltetőből; csak megjelöltem. A következő héten is meg kell nézni a csöppségeket, így még adtam nekik egy pár napot. Remélem akkor már kiderül, van-e bennük csibike.

Még régeben beszereztem a következő infókat, képet, mely alapján könnyebb tesztelni a keltetendő tojásokat. (Köszönöm az ismeretlen feltöltőnek!, ill. "tyúkudvarnak"!)

Az átvilágítás részletes leírása:
 
Először is az átvilágítást sötétben, rendszerint este, miután besötétedett, akkor kell végezni, teljesen sötét szobában, olyan átvilágító lámpával, amelynél a lámpa és a tojás érintkezésénél minimális a fénykiszűrődést. Ezt minimálisra lehet csökkenteni, ha valami kis kerek gumigyűrűt ragasztotok a nyílás elejére. Tovább lehet csökkenteni a fénykiszűrődést, ha ezen kívül még egy darab fekete kilyukasztott rongyot is odatesztek. Ekkor már semmi fény nem szűrődik ki.

1. nap vége: Itt még nem látszik igazából semmi változás.
2. nap vége: A szik kissé sötétebbnek látszik, mint az első napon, mert már félig körbeért rajta a csírakorong. A szív már dobog, és ha felüti valaki ebben az állapotban a tojást, akkor ez szépen látszik is, csak nagyon pindurka. Az érben ekkor még áttetsző az a folyadék, amit keringet a szív, csupán a szívverés helyén látni pici piros pontot, ami hol megjelenik, hol eltűnik, erről ismerhető fel a dobogó szív.
3. nap vége: Az érben megjelenik a vér, és átvilágításkor körülbelül 2 cm-nyi átmérőjű vékony erezetet lehet látni, közepén a pinduri embrióval. Sötét héjú tojásokban ez még alig látszik, de a kíváncsi keltetősök ekkortól már nyomon követhetik a fejlődést.
4. nap vége: Az érhálózat a tojás egynegyed részét befutotta, és azok a vékonyabb héjú tojásokban élénken, a sötétekben felismerhetően látszanak. Az embrió ott csüng, ha pindurkát megmozgatjátok a tojást, akkor nagyon himbálódzik. Vigyázat! Óvatlan mozdulat, és leszakadhat, elpusztulhat az embrió. Talán ezen a napon a legérzékenyebb az egész „életke”, de nyugodtan lehet lámpázni, csak óvatosan.
5. nap vége: Az érhálózat a tojás nagy részét befutotta. Az embrió közepén nagy fekete pont látható, a szemben megjelenik a festékanyag, ez látszik. Ha néhány másodpercig mozdulatlanul tartjátok a tojást, nagyon lassú mozgás már felismerhető az embrión, de alig észrevehető. Ekkor még mindig nagyon érzékeny a mozgatásokra!
6. nap vége: Az érhálózat a tojás egész felületén megtalálható. Az embrió szépen komótosan, folyamatosan mozog simaizom-összehúzódás hatására, tehát nem önakaratából.
7. nap vége: Az embrió igen aktívan, folyamatosan mozog minden pillanatban. A tojáslámpázóknak én ezt az időpontot javaslom első lámpázáshoz, mert ekkor legfelismerhetőbb az élet a tojásban. Itt szépen el lehet különíteni a terméketlen tojásokat még halvány, rossz átvilágító lámpával is.
8. nap vége: Az erezet valamelyest vastagabb, mint az előző napokon, és megfigyelhető egy központi érrész, ahol a sok apró ér egybefut, és vezetődnek be az embrióba a köldöknyíláson keresztül. Az embrió már lassabban mozog, mint a 7. napon és észrevehetően nőtt, körülbelül 3 cm a hossza.
9. nap végére az embriópipi mozgása sokat lassult, és már nem folyamatos. Ha mindenképpen mozgást akarunk látni, akkor lehet, hogy meg kell himbálni picit a tojást, hogy megmozduljon az embrió. Innen számítva néhány napon keresztül az látszik, hogy a központi érhálózat tovább vastagszik, az embrió tovább növekszik, a mozgás folyamatossága teljesen megszűnik, véletlenszerűvé válik. Lehet, hogy éppen mozdulatlan, vagy éppen rúgkapál. Itt már valószínűleg az agyból érkeznek a mozgásingerek, de az embrió még nincs észnél.
 Az elhalt tojás a 3. naptól néhány óra múlva már felismerhető azáltal, hogy eltűnik az erezet, és ha ez a kelés 2,5 - 5. nap között következik be, akkor vérgyűrű marad vissza. A gyűrű határa odáig terjed, amíg az érhálózat befutotta a tojás belső részét. Az ezt követő időszakban nem marad vissza érgyűrű, az erek eltűnnek, illetve csak néhány halvány foszlány marad meg belőle, és az embrió mozgása nem észlelhető, akár mennyire is életre szeretnénk azt kelteni. Az embrió a szikhez tapadva, holtan lebeg a tojásban, és magának az embriónak a körvonalai is jól felismerhetők.
14 és 18. napok között a tojás napról napra sötétedik (felső megvilágításnál alulról látszik indulni a sötétedés), ahogy egyre inkább kitölti az embrió a tojáshéjat. Ebben az időszakban némileg nehezebb felismerni az éppen elhalt egyedet, mivel ritkán mozog, de ha igen, akkor szinte szét akarja robbansztani a tojást, tombol benne. :) Az esetek többségében mozgatnunk kell a tojást ahhoz, hogy láthassuk az életre utaló jeleket, de a vastag érhálózat biztosít arra, hogy nem kell megijednünk. Ha az nem látszik, akkor van okunk jócskán aggodalomra, de a temetési szertartást még nem kell azonnal elkezdeni. A 16. nap környékén az embrió már hallja a külső hangokat, hallja, ahogy zúg a keltetőben a ventilátor, ahogy a pótmama szöszmötöl köztük, forgatja azokat.
A 18. nap végére az embrió mérete eléri a légkamrát, és kezdődnek az izgalmas események, megkezdődnek a kelés előtti folyamatok.
A 19. nap végén a kiscsibe már jócskán eldeformálja a légkamra határait, és lehet nézni, hogy a kis csőrikéje mikor kerül bele, azaz hogy mikor töri át a légkamrát. Ez a folyamat gyakorlatilag a 20. nap elején nagyrészt meg is történik.
20-21. nap: Innen számítva megkezdődik a tüdővel való lélegzés, és a csibe egyszer csak megszólal: csip-csip. Érdemes nekik beszélni, vagy hangokat kiadni, mert az ingerli a csipogásra őket, továbbá a mozgatás, vagy pusztán a keltető felnyitása is (hírtelen fényváltozás, külső hangok erősebb beszűrődése). A légkamra áttörését követően azt halljuk, mintha impulzusszerűen ütnék a tojás falát. A légzés folyamán keletkezik ez a hang, mert miután majd kikelt, akkor is hallható, miközben veszi a levegőt. Tehát nem folyamatosan üti a tojás falát, hanem csak néha odakoppint. Arra érdemes ügyelni, hogy a csőr fölfelé nézzen, és ne a keltető alját, mert ha az alja gátolja a felpattintást, akkor a csibe befulladhat!
A kelés úgy 10-25 percig tart. A légkamra feszítésekor átvilágítás közben nem egyértelmű az, hogy már áttörte-e a csibe a kamrát, vagy nem. Biztosan áttörte, ha a légkamrán belül a csőrikéjét felismerjük; úgy, hogy a tojáshéj felé tartja azt, illetve ha már csipog. Ekkor már lehet áttenni a bújtatóba (egy sima kartondoboz).
 
A lámpás melegítésre pedig vigyázni! Ha nagyon összebújnak a csibék, akkor fáznak, könnyen megfulladhat köztük a gyengébb. De túlmelegíteni sem szabad őket, ha egy sincs a lámpa alatt, akkor ez történik. Az a jó melegítés, amikor össze-vissza szétszóródnak a dobozban. Az újszülötteket különn kisebb dobozba ajánlatos tenni, ott szárítani őket, és 2-3 óra múlva áttenni egy nagyobb dobozba. Ez azért jó, mert a száradt, élénk csibe sérülést okozhat az újszülötten azáltal, hogy szerencsétlen magatehetetlen állatot agyba főbe csipdesi, elsősorban a szemét csipheti ki, vagy a kloákát kezdhetik ki, illetve nem hagyja nyugodtan száradni


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése