2015. július 10., péntek

Júniustól július 10-ig

A fenti időtartam képekben.

Legyünk túl a szívszaggató dolgon! Nagyjából 25 éve termő nagyon-nagyon-nagyon finom gyümölcsű starking almafánktól meg kellett válni. Betegsége a múlt évben kezdődött, de azt hittük; egy-egy ág csonkolásával megmenthetjük szeretett kis fánkat. Végül is, a múlt hónapban rá kellett döbbennünk, hogy menthetetlen, és az őszt sem bírja már ki.

Ilyenvolt/ilyenlett
 
(Mint bőségszaru.)
(Tavasszal, a csonkolások után.)
 
(Még nem volt szívünk teljesen kivágni; bár tudjuk, hogy szükséges lesz.)

A kert többi lakója - szerencsére - élvezi a napsütést és a bőséges csapadékot. Ha nincs eső, akkor pedig forrástiszta kútvizünk zamatát, és a reggeli harmatot.
A három körtefánk közül kettőn szép lesz a termés. A harmadikon még (talán) sosem volt termés.
Gyenge kezdés után belehúztak az eperpalánták.
Ennek a rózsának az eredeti szála (dugványozva), még a keresztanyám (60) érettségi csokrából származott.
Azon rózsák egyike, melyek kibírják a telet nálunk.
A bazsalikomról azóta már szedtem szárításra.
A futómuskátli bimbói kinyíltak, és folyamatosan virágoznak. Alig lehet mellette elmenni, olyan dús lett.
Ne mindig higyjünk a magos-zacsi hátoldalára írtaknak. Az idén már nem tartottam be, és gyönyörű lett.
A krumpli feltöltése elmaradt, és a szára nagyon megnyúlt; már nem lehet hozzányúlni, mert törik.
     
 Az öreg levendulabokrot Pestről hoztam le, mert a csatornázás miatt útban volt.
Úgy néz ki, szereti ezt a helyet is.
 A zsályát, kakukkfüvet, oregánót és a borsikafüvet folyamatosan nyírom (és szárítom).
 Ez a levendulabokor az első növények között volt, ami a kertbe került.
Már nincs meg a közepe, kiöregedett; csak szenvedett már.
Tettem a közepébe köveket, és köréje is; azóta újáéledt.
 Ez a rózsa is bujtatva lett.
Ezek szerint a bujtatott rózsa jobban bírja a szélsőséges időjárást.
 Az első gyümölcsök a múlt ősszel ültetett feketerbizlin.
Most vodkában csücsülnek - jövőre már fincsi ital lesz belőle.
 Mintha saláta lenne, olyan dús a kínaikel.
 A paradicsomok is erősek lettek, közöttük a spenót pedig igazán jól érzi magát.
 Azt hiszem, ősszel kissé ki kell ritkítani a területet.
Túlságosan összenőtek a növények.
 A starking párja volt (golden); most már csak árválkodik a csonk szomszédságában.
Viszont, sosem hozozz még ennyi termést, mint most.
 Saláta, uborka, futóbab -- beindult :)
 A salátákat versenyben esszük a tollasokkal.

1 megjegyzés: