2015. augusztus 27., csütörtök

Augusztus végi helyzetkép a kertről

20.-a után a levegő illata is megváltozott. Az az igazi őszi illat csapta meg az orrom kora reggel, amikor Csirkisztán ebédlőjét feltöltöttem. Nem is volt kedvem visszabújni az ágyba, hanem gondolkodás nélkül a kertben maradtam. Végignéztem a növényeket, terméseket, színeket; és már terveztem a következő évi kertet. Persze, az ábrándozás és álmodozás után előkerült a kapa, vödör és gereblye is.
A petúnia most pompázik igazán az eperpalánták között.
A cukkini már az utat is elbarikádozta.
A paprika - amilyen satnya volt, most olyan szép termése lett.
A torma vézna maradt, de egészséges.
Az alma mellett a körte termett igazán.
Nem is hittem, hogy a csilipaprikáknak ilyen pompás színük van.
A fekete-paprika színe zöldre váltott. Most akkor milyen színű, ha megérik?!?!


Csirkisztán VIII. -- A forróság mindenkit megviselt

Az öreglányokat épp úgy megviselte a borzasztó hőség, mint a csikeneket. Egész nap csak pihegtek és ittak. Beárnyékoltam a helyüket, fellocsoltam többször is; azonban ezek csak ideig óráig segítettek. Nem tudtam már tovább nézni szenvedésüket, így kiengedtem a csikeneket is a kertbe.
Azt a hancúrt, amit műveltek! (kép nincs, de majd pótolom)
Elsősorban a kelkáposzták bánták a csikenek kiengedését. Egyébként mást nem bántottak a kertben.
Egy fővel csökkent Csirkisztán polgárainak száma (-Winnetou). Sajnos le kellett vágni, mert két napig szenvedett tojás előtt, és egyet még utána. Kókadt lett a taraja színe, és már nem volt kedve betyárkodni sem. Hétfőn, lelke az Égi-Csirkisztánba költözött, teste (1,3 kg tisztán) pedig a fagyasztóba.
A csikenek közül kettő "tyukocska" már mutatja jeleit a tojásrakásnak (bár, szerintem még nagyon korai; hisz még csak 4,5 hónaposak). A két kakas (Béla és Géza) közül Béla, állandóan letolt gatyával közlekedik. Ugye mindenki érti :)
Géza nyugisabb, Ő a lassú-víz-partot-mos elven közelít az öreglányokhoz.
Az egyik csiken a hőségben - szerencsétlen mogyoróbokor is levelek nélkül; szerintem nem fogja túlélni ezt az évet.

Amolyen előtte-utána képek a kelkáposztákról
 
 

És egy kis áttekintés a szomszédba - 19 sárga totyogóval lettek többen. A kacsamama még nincs egészen a helyzet magaslatán, de majd belejön.
 

2015. augusztus 7., péntek

Kert, és az esős időbeni elfoglaltságom eredményei

A paradicsom kiloszámra van a töveken, már szépen mosolyognak, érnek is; Édesek mint a méz. De egy-egy helyen megjelent a feketepenész az érett/félérett terméseken. Baj,  hogy már nem lehet ellene védekezni, mert ott van mellettük az ehetű gyümölcs. Így napjában többször is végignézem és leszedem a beteg terméseket. Ez viszont idő és termésveszteség!
A zöldban nagyon jó termést adott, a fejtőbab is nagyjából. A paprikán megjelentek és fejlődnek a termések, de az anyanövény még mindig kis méretű. Egyáltalán nem akarnak nőni. Megjelent az eddigiegyetlen feketepaprika! A csilik is mosolyognak már.
A cukkini ontja termését.
A szőlő kecesebb lesz mint az eddigi években és sörét nagyású bogyói vannak csak, de már fénylenek.
A régóta várt szeder termése beérett - mesés ízű.
Szerencsére, többször is volt eső, károk nélkül. Elkerült bennünket az a szürnyű nagy szél és a jég is, ami több helyen tombolt az országban. Csak a kincset érő eső jött.

Fejtőban, egy csomagból ennyi lett + a következő évi vetőmagnak-való, ami még a bokron érik.

Ez a csili már egy éves, terméséből nyertem a vetőmagot, mind kikelt és azok is nagyon szépen érnek.

A fekete paprika 5 magjából 1 kelt ki, mely növény tényleg szépen fejlődött, de csak egyetlen egy termést hozott. Jövőre nem próbálkozom vele.
Ez az ebédlőt dísziti. (Használt ruhák, stb. anyagaiból készült.)

A szárított csokor szára elrontotta a hatást, így apróbb és nagyobbacska szívekkel eltüntettem. Nagyon mutatós lett. (Szintén használt anyagokból készültek.) Sikerült az esős időszakot "hasznosan" eltönteni.

Csirkisztán VII. -- Csirkisztán szabad polgárai

Végre sikerült az öreglányokat lencsevégre kapni; amint a megérdemelt garázdálkodásukat pihenésüket töltik a kertben, a meló után. Újra nagyon szépen tojnak, amióta délutánonként ki vannak engedve.
Már tudják a rendet = hova lehet és hova nem lehet menni a kertben. Persze, tesztelik az éberségünket, de csak szólni kell nekik, és már tepernek is ki a paprikák közül.
Más a helyzet kelkáposztavámolás közben! A kelkáposzta leveleit nagyon szeretik, azt semmi pénzért nem hagynák ott, puszta irgumburgum felszólításra. Olyankor keményebben kell fellépni a pipipásztornak; azaz kisseprűvel kell alrébtessékelni Őket.
Kirajzás Csirkisztánból
Fűre lépni és azt csipegetni SZABAD!
A virágoskertben kapirgálni szintén SZABAD!
Pusztán gazdának való segítés céljából, a krumpliba a krumli megkeresése SZABAD!
Kelkáposztavámolás, paprilában való garázdálkodás TILOS!
És a nagy kedvenc (így, hogy fogjuk mi megenni?!?) Winnetu (Vinetu). Ennél rusnyább madarat rajzolni sem lehetne. A farktollai le vannak vágva, csak egyetlen-egy tolla maradt meg, ami égnek állt, mint az indiánok eccerű fejdísze a filmekben. Ránéztünk és beugrott ez a név. Már hallgat a nevére (ez halál komoly!). Sajnos, a közelmúltban beteg lett - legalább is azt gondoltuk -, ugyanis egyik napról a másikra gubbasztott, a taraja is fehéredett. Már a végre gondoltam, és kivettem a többiek közül. A kertben sem érezte jól magát = nem rosszalkodott. Adtam elé vizet, és a csikenek kukoricadarájából (a "porból"). És láss csodát, mint aki nem evett egy hete, flamolta a darát. Rövid idő elteltével már kapirgált, és kezdett a taraja színesedni. A helyzet pedig a következő volt: a nagyoknak roppantott kukoricát szoktam adni, de abban van lisztes állagú is. Az elmúlt három napban pedig olyat kaptak, amiben nem volt ez a lisztes állagú kukorica, csak a darabok. Ezek szerint Winni nem szereti a darabokat, Ő ette a liszteset. És így szerencsétlen bénaság, a teli edény mellett éhezett. Hát NOOOORMÁLIS?!?   /  Bár volt egy olyan macskánk, aki a párizsigyárban éhen veszett volna, mert ott nincs felkockázott párizsi :)   /