2015. december 31., csütörtök

Pár nap, az év végéből

Először is -- Egészségben, bölcsességben és türelemben gazdag, boldog új esztendőt kívánok!

Történések, karácsonytól máig

Csirkisztán -- Teljesen beilleszkedett a pesti kisudvar zajos, büdös és nemszeretem légkörébe. Most kezdtek el vedleni, mintha megtépték volna őket. Tojnak ezerrel. Sőőőőt!
Történt ugyanis, hogy egyszercsak észrevettük, hogy Mese (a pöttyös tyúk) nincs meg. Nincs az óljukban, nincs a kertben, megnéztem a borostyánok alját ..... nincs sehol. Irány az utca - két utca jobbról, majd balról átnézve = nincs sehol. Kutya nem vihette el, mert a kerítésen nem tud bejönni. A macskák rettegnek Bélánktól. Nincs, nincs; ez van.
Mindig délutánra megjelenik, hogy honnan jön elő, az rejtély. Mígnem a mai hideg, fagyos délelőttön, a kiskapu felé menvén! felfigyeltem, hogy valami fehérlik a szennyvízelvezető tisztítócsöve mellett, a gödörben. Eredmény a képen.

 16 darab tojás került a kukába.
(Szerintem, ha tavasz lett volna, kikelti őket.)

Ő Mese (épp vedlés alatt) és a sötét, eldugott lyuk, ahová tojott. 
Gyorsan betemettük, most keresi az új helyet, mi pedig lessük az eredményt :)
/nagyon hideg van kinn/


Kert -- Nem bírtam magammal és tegnap megvennem a fejtő- és szárazbabnak valókat, valamint a kelkáposztát, sóskát, metélőpetrezselymet.

Macskahelyzet -- Bobó a nyáron még csak ideiglenes maccs, a hidegre és a durrogtatásra való tekintettel benntlakóvá vállt. Nem panaszkodik miatta. Apu ágyát el is foglalta. Bandika és Mamusz pedig a másik szobában. Már eltűrik egymást, de nem szívlelik az új (még tökös) benntlakót. /továbbra sem hallgat a nevére, de jól elvagyunk/


És most én -- Karácsonyra, pontosabban már előtte, hogy ki tudja próbálni; kaptam egy igazi, kézzel készített, őrségi fazekat. Vége a teflon-korszaknak a konyhába. Megkezdődött a köcsög-korszak :)
Ízre nem érzünk különbséget, a kétfajta edény főzési eredményei között; viszont most nem úszkálnak benne fekete izébigyók! Még tanulom a technikáját a főzésnek, mert nagyon lassan forr fel az edényben a főzendő; de ha már felforrt, utána hamar készre fő (a bab és a borsó héja nagyon puha lett). Jöhetnek a többi méretű és alakú fazekasedények!


Egészség -- Ezzel a témával nem igen foglalkoztam eddig; úgy gondoltam (nagyjából) egészségesen élünk, táplálkozunk, mozgunk (esetleg még gondolkodunk is). Az élet azonban megcáfolta ezt.
Apu beteg lett. Már hónapok óta fájt a nyaka/vála/jobbkeze. Azt hittük, hogy megerőltette, megfázott, stb. Mígnem, Karácsony előtti héten már elkezdett zsibbadni a jobb kezének több ujja is, majd egyre jobban fájt a nyakától végig a jobb keze. Ennek fele sem tréfa, irány a doki. Mivel nagy szerencsénk van a dokinkkal, gyorsan, sürgősségivel két nap alatt az alap vizsgálatokat el is intéztük. Kiderült hogy nyaki-gerinc sérve lett, ezért van a fájás és a zsibbadás. És a labor! Ekkor derült ki, hogy a vércukra rettentően magas, több mint 21. Irány a "déltepsi-kórház" (aki tudja, érti, aki nem az nem), mert oda tartozik Apu. Így, izgulva az eredmény miatt, és hogy mi lesz; az idei Karácsony sztornózva.
Szerencsére, azóta már a cukrát levitték, de még pár hétig ígyis bentartják. Majd csak az után kerülhet a sérve miatt másig osztályra.
Apu a "kenyeret kenyérrel" ette világ életében, imádta az édességeket, a kelt tésztákat; most ettől búcsút kell vennie. Én meg tanulom az új étrendet, hogy mire hazaengedik már egy pár újfajta ételt meg tudjam főzni. Annak ellenére, hogy tésztásak vagyunk, mégis változatos volt az étrendünk, soha nem szerettük a zsíros ételeket, sózni is diszkréten szoktunk, gyümölcs, zöldség szintén szerepelt az étrendünkben. Kólát, csipszet és társait már gyerek korunk óta nem szerettük, Apu meg pláne. Alkoholt, sör formájában, és nyáron, max. egy üveggel. Ami - ezek szerint - káros szenvedélyünk (esztán már csak múlt időben!), azok a sült érdességek, mint a kalácsok, pogácsát, lángosok, szóval a kelt tészták, mézesek, stb. És a finom fehér kenyerek. Mert, azért azt senki sem vitathatja, hogy isteni ízük van. Persze, már többször is próbálkoztam teljes kiőrlésűvel, tönkölyliszttel, rozsliszttel, de ezt a minőséget sem ízbn sem (mindig) formában nem tudtam hozni.
Így viszlát eddigi kenyerek, bagettek, pogácsák és kalácsok, méteres- és mézessütik. Mégsem értek annyit, hogy titeket válasszunk az élet helyet.

Azért megkönnyezve búcsúzunk --

 Az első kenyerem, még jénaiban sütve.

 A gyors és istenifinom szódás kenyér.

 A briós-rózsák reggelihez kakajóval .....!!!!

 Gyors-kroaszon hasonlóképpen reggelihez

 A perecek hiányoznak majd a legjobban

 Ezzel a vajaskiflivel még próbálkozom másfajta liszttel.

 A sajt egy kicsit sok lett rajta, én készítettem.
(kemény sajtot többet sem, nagyon rizikós tudatlanul ilyet készíteni)

 Itt már próbálkoztam a kétfajta liszttel.

 A sütőzacsiban kelesztett és sült bagettek, kissé összenőve.
Végül is bagettpárnát még nem láttam a neten:)

 És a megunhatatlan kakaóskalács

Vagy a kakaó nélküli

 És az A. Fné Terike által tökélyre fejlesztett díszes kalácsok béna utánzása.

 Imádott mézessütik. Nagyon szerettem készíteni is.

 Na és a szörpök, vagy jelen esetben a bodzapezsgő!

VISZLÁT!

2015. december 7., hétfő

Kézimunkák képekben, némi Csirkisztánnal

Kb. 10 napja, felköltöztünk újra Pestre (de még nem véglegesen). Itt azért sokkal kényelmesebb, hisz nem kell mindig rakni a kályhát, közelebb vannak a boltok. Nem kell 12 km-t bicajozni tejért, kenyérért a hidegben stb.
Annak ellenére, hogy így télen több előnye van a fővárosnak, mégis -- már alig várom, hogy újra visszamehessek.
Szóval, amióta egyre több időt töltök a házba (itt és ott), előkerült a varrógép és a horgolótű is.

 Az ágytakarót már csak össze kell varrni.
 Ez az alvó Rudolf igazán rémronda lett; netről szedtem a mintát, ott jobban tetszett.
 Éjtündér (a szárnya nem látszik)
 Bandika és Mamusz :)
 Elfogott a szivecskézés.
Régebben nem nagyon szerettem a szív mintákat, most viszont teljesen rákattantam.
 
 
 
 Próba, a végleges helyen - még itt/ott lógnak a cérnák.
 Egy kis téli/karácsonyi hangulat.
Újra Miki és Rudik.

Csirkisztán maradék lakói is visszaköltöztek, ill. a gyári-tyúkokból egyet meghagytunk, az is jött velünk. Most heten vannak (Bélánkkal együtt, aki az utat nem nagyon bírta és egy kis agyvérzést kapott, így most a nyakát tekergeti - de különben minden oké vele). Egy-két nap alatt felzabáltak minden zöldet a kertből. És már unatkoznak. Béla állandóan kukorékol, a lányok pedig unalmukban mindig tojnak. Beálltak a következőképpen: 4-4-5-0-4-4-5-0 tojással már a fülünkön jönnek ki a tojásos ételek.
(Ja, természetesen Karácsony előtt kell a sütőnek kinyiffannia!!!, így sütés az idén nem várható. Még jó, hogy van egy jóságos nagynénink, aki már átvállalta a mákos és dióskalács megsütését.)
 Fürdés
 
Most van a "nagy-csatorna-bekötések" időszaka;
így természetesen csak ott tudnak kapirgálni.


És egy kis kert (utólag):
 
 November közepén szedtem le a futóbabról az utolsókat.
Utána való nap jött egy éjjszakai fagy, és az egész tönkrement.
Ha védett helyen vagy fólia alatt lett volna, talán még most is szedhetnénk róla.
Az idei diótermésünkre igazán nem lehet panasz.
Senki nem gondolta volna, hogy egyáltalán marad termés a fán -
hisz a fagy és a sok eső megtépázta a fát.