2016. január 17., vasárnap

Olaf kipipálva, valamint az Öreglány bekattant

Amikor elkészült TrollLili, kaptam egy bejegyzést, miszerint már csak Elza és Anna hiányzik a csapatból. A két lánynak még nem mertem nekifogni, de Olafnak igen. Nem mondom, hogy nem láttam már szebb kivitelben, azonban fel lehet ismerni.





Csirkisztáni helyzetkép
A csajok tojnak ezerrel, amióta megkapták Vinetu farhátát, lábait és szárnyait. Hiába, hiányzik nekik a bogárhad, a husi. Zöldet még csak-csak tudok pótolni, de bogarakat annál nehezebben.
Az öreglány viszont - valamilyen általam nem ismert okból kifolyólag - a leghidegebb napokon nem volt hajlandó bemenni az éjszakai helyére. Úgy döntött, hogy a teraszt "lezáró" csikensorompón alszik.


Egyébként mindegyik igen szakadtan néz ki, most vedlenek. Más, rendes tyúkok ezt ősszel teszik meg; ezeknek a leghidegebben kell megjátszaniuk. Az lesz a vége, hogy kötnöm kell mindegyiknek egy kiskabátot, pelerint, vagy tudomisén mit ;)
A hidegre való tekintettel, két bála szalmát felhoztam Pestre, hogy azon álljanak/üljenek napközben. Az egyiket már jól megkezdték, de csak Bélánk, Fifi és az egyik barna tyúk használja, a többi pedig csak lábemelgetéssel próbálja a tappancsait kímélni.
Ja!, nem tudom írtam-e már, hogy Fifit teljesen elrontottam zabaügyileg. Ugyanis csak az után hajlandó enni, ha előtte megsimizem, illetve még boldogabb, ha felveszem. Tenyerembe befészkeli magát, és közben karátyál. Nekem meg lefagy az fü...-től a fa...-ig mindenem eközben. Ő viszont boldog. Majd leteszem, és megy enni. Nem emléxem, hogy mi válthatta ki bennem azt az őrült gondolatot/majd tettet, hogy felvegyem. Bár, van egy olyan sanda gyanúm, hogy megmelengessem a lábát, mert az övé mindig olyan piros.

Apuhelyzet
A cukorszintje beállt!!! Már nem kell inzulin, elég egy vagy fél bogyó. A gerincsérve változatlan, bár egy kicsit mindha javult volna; amióta varrtam neki egy nyarmerevítőt. Ugyanis, ha az orvosokra, vagy a megrendelhető nyakmerevítőre vártunk volna, talán húsvétra már meg is lenne. Mindenki csak egymásra mutogat. Az sztk-ban a kórhára, a kórházban az sztk-ra. Idegorvos még csak futólag látta, bár állandóan "rágjuk" a fülüket. Egyszóval sirály a helyzet. Jelen és elmúlt tapasztalataink az egészségüggyel = ha elmúltál 60, pláne 70, akkor húzzál haza, mi a fenét akarsz már az élettől. Aki pedig 60-on innen van és rászorul az eü-re, azt két csoportra osztják = vágómarha és fejőstehén. De nem jobb a helyzet a nővérfronton sem. Az "aha", majd kihúz a szobából; ha kell valami, mindennapos és általános megoldás. Én is dolgoztam már sz@r helyen, kevés fizetésért, de a munkámat mindenféleképpen a tudásomnak megfelelően elvégeztem. De ezek az emberek nemcsak a betegekkel szemben ilyenek, hanem a saját kollégájukkal, kis és közép-vezetőjükkel is.
Hogy elkerüljük az eü-gyel való találkozást; már belátom, hogy a megelőzés a legfontosabb. Mert, ha magad nem segítesz magadon, más úgy sem fog.
Nálunk, ezen felvilágosulás apropóján; az első lépés az volt, hogy az összes teflonedényt kukukáztam, ugyanis utánaolvastam és informálódtam, és vannak benne nem szimpatikus anyagok, amik idővel kiválhatnak és a májat károsítják. A máj pedig az egyike a problémák kezdetének. (Ezzel, most nem arra gondolok, hogy nindenki tegye ugyanezt, de én megtettem.) A második húzás pedig a cukor minimálisra csökkentése, az ételadagok mennyiségének csökkentése. A harmadik pedig az esti min. 30-40 perces séta. Még ha hideg van, esik az eső, vagy hullafáradt vagyok a melótol.
A legnehezebb dolog eddig a napi, változatos  kaja elkészítése ugyanannyiból (Ft), mint amennyit eddig költöttem. E tényleg nehéz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése