2016. december 10., szombat

Csodálatos két év rémes befejezése

2014 decemberében került hozzánk Mamusz cicánk. Egy magánakvaló, verekedős macskából rövid időn belül bújós, türelmes és kedves cicus lett. Még azt sem tette szóvá, hogy rövid időn belül ivartalanítva lett :)
Bandicicától gyorsan megtalulta, hogy a tanyán hogyan kell egerészni. És a rossz balhátsó futóműve ellenére fürgén rontott az egerentyűkre. Megtanulta, hogy a madarakat és a pipiket nem bántjuk. Még akkor sem, ha ők kezdenek ki vele.
Míg Bandi végignyarvogta a Pest és a tanya közötti utazást, Ő nyugodtan szundizott végig. Bár, alig várta, hogy kibújhasson a Macskafrenkből (macskaszállítóból).
Gyorsan eltelt ez a két év. Az egész család megszerette, sőt családtaggá vált pillanatok alatt. Szép szemével hamar levett mindenkit a lábáról.
És itt a vég. Az elmúlt hét végén éjszaka kinn maradt, nem volt hajlandó bejönni. Csak reggel jött meg. Kissé ziláltan állt rajta a bolhanyakörv, és pár nap múlva fájlalta az oldalát. Végül odáig fajult a dolog, hogy 08-án el kellett vinni állatorvoshoz. A doki ultrahanggal is megvizsgálta. Sajnos semmi jó nem látszódott a felvételeken. A mellhártya megsérült, és a szív körül tele volt folyadékkal. (Ami sajnos nemcsak folyadék volt, hanem savós-vér.) Ugyan kapott vízhajtót és vérzéscsillapítót - de ez sem javított rajta. Ma nyolc órakor el kellett altatni. Már a száján vette a levegőt - a folyadék a tüdejét annyira nyomta.
Végül is a tapasztalat és az ultrahang alapján azt monda a doki, hogy belerúghattak, vagy  erősen megüthették. A mellhártyáról le is szakadt egy darabka. Ha szerencséje lett volna, akkor is egy nagyon hosszú gyógyulásra számíthattunk volna. A műtét is veszélyes lett volna, ezért választottuk inkább ezt a megoldást.
Így búcsúzunk tőled Mamuszunk.
 
 
 

3 megjegyzés:

  1. Nagyon sajnálom a történteket. Talán az idő múlása lesz a gyógyír a bánatodra.

    VálaszTörlés
  2. Borzasztóan sajnálom szegényt!Sajnos nekem is volt már pár elkerülhetetlen altatásom.Kitartást!

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, a kedves, bátorító szavakat!

    Igazatok van, az idő fakítja a hiányt.
    (tapasztalat, volt kutyusainkkal kapcsolatban)
    Talán azért is fáj ennyire, mert ilyen bújós cicusunk még nem volt.
    Nem lehetett úgy leülni, hogy ne az ölünkbe kunkorodjon és már dorombolt is.
    Ha simiztük, akkor pedig "szétesett", "folyt" mindenfele. (nem tudom másként kifejezni, de akimek van ilyen macsekja, az tudja miről írok)
    Mégegyszer köszönöm!

    VálaszTörlés