2017. március 19., vasárnap

Nyúlmánia, kis kertelgetéssel és horgoldával fűszerezve

Eljutottam arra a pontra, hogy a gondolataimnak többsége a nyulaim körül forognak. Befogadtunk egy újabb példányt. Ennyire édibédi állatunk mostanság nem volt. Ő is lakásban tartott állatka volt. Nálunk szabadjára van engedve - persze, bizonyos határokon belül. Van neki is egy kifutója, és a Bunnyval kapott ketrec lett az alvóhelye. A ketrec telejét lefedtük és ott eszik, sziesztázik, mintha egy teraszon lenne. Hízelkedős példánya a nyúlnemzettségnek. Simizés minden mennyiségben jöhet nála. (VÉGRE!!!!) Úgy sem lehetett Bunnyt simogatni, Zizit pedig csak, ha Ő akarta. Eddig még meg is lehet érteni a dolgot - úgy gondolom. Azonban azt, hogy már a legújabb horgolmányaim közé is befészkelik magukat - ezt csak most vettem észre, amikor lefotóztam belőlük egy párat.
Valószínű, hogy ezzel kompenzálom a kerthiányomat. Ugyanis, ahogy kezdett jó idő lenni, egyre jobban hiányzott/zik a tanya. A madárcsicsergés, a földből előbújó, ősszel elvetett vagy elduggatott növények látványa. Itt Pesten nincs igazi kert-hangulat. Ugyan vannak növények, de csak kényszeredetten. Az elmúlt öt évben, hogy ne kelljen feljárni gazolni, és a drága vízzel locsolni. Szabadjára lett engedve a terület. Borostyán, menta, citromfű és egy-egy bokor napvirág, tuja és lenvirág virított. A tanyáról felhozott gyűjteményemet még tél végén/tavasz elején különböző edényekbe, cserepekbe, konténerekbe ültettem, dugdostam. Hátha van esély a költözésre, és Őket akkor gyorsan vihetem magammal.
Azért itt is szaporodtam virágügyileg. Ugyanis kaptam nagyiaszparáguszt, és klíviát. Utóbbi gyönyörűen virágzik és túrja ki a földet a cserépből, annyira jól érzi magát. Virágzás után át is fogom ültetni nagyobb cserépbe. A nyusziknak egyébként nemcsak pszichés jótulajdonságai vannak, hanem a virágotnak is előnyükre vált, hogy az esővizes tartályba beleszórtam a nyuszibogyókat. Ott kiázik belőlük a "lényeg", és azzal a vízzel locsolom a benti virágokat is. A muskátlik vissza sem estek, és a többi virágaim is olyanok, mint a saláták tavasszal. Hatalmas erős levelek és szárak. Van amelyik egész télen folyamatosan virágzott.

 
 
 Nagyobb mint Zizi :) 130 cm körül van + a fülei.
Ő pedig egy mininyuszi, 10-12 cm.
 Azért születtek másféle állatkák is, mint ez az álmos bagoly.
Ennek a kisegérnek vagy egy kisebb unokatestvére is szürkében.
De nem mert fényképezőgép elé állni.

 
 Odi, még pórázon.
 És a kifutójában, éppen vadszamócalévél után kutat.

 És a kihagyhatatlan Zizi-nyúl. (Meg van a másik füle is!)
 És Bunny. Az Ő füle egy kissé cikcakkos lett, mert a Zizivel még a télen összevesztek.
Azóta már szentabéke.
Mint az igazi homleszek a KÖKI környékén.
Gyorsan össze kellett tákoli egy esőbeállót nekik, mert nem voltak hajlandók hátra menni a fedett részre. Most pedig a napocska sugarai ellen védi őket. Valamit ki kell majd találni a napsütés ellen - azt nem nagyon szeretik.
 
 A muskátlik már egy hete kinn alszanak.
 A búza is ekkora már a ganyédombon.
Így tudunk biztosítani mindig friss zöldet a nyunyóknak.
 
Már nem volt több edényem, így kénytelen voltam a szabadfödbe eldugdosni a hagymásak maradékát. De már itt is kandikálnak kifelé.
 Vödörben a liliomok és íriszek.
 Sajnos, csak későn vettem észre, hogy a tegnapi sok eső miatt állt a víz a régi műanyagedényben.
Remélem nem fognak elrohadni a hagymák.
 A többi edény alján lik van, így a felesleges víz távozhatott, nincs is probléma.
 Egy-két helyen még a hóvirág is megmaradt.
 
 
 Ibolya mindenhol, és minden mennyiségben.
Azonban nincs illatuk!!! De a nyunyók így is nagyon szetik a virágját.
 A rózsa már hajt. Nem tudom, hogy át merjem-e ültetni még.
A legújabb virágom.