2015. szeptember 29., kedd

Egy kis kert - egy kis Csirkisztán

A betakaríás megtörtént. Nem úgy, ahogy elképzeltem; hisz sem minőségben, sem mennyiségben nem volt megfelelő. Azért ez nem teljesen igaz, hisz az eper, alma, a körte, valamint a cukkini és részben a dió, fűszernövények (a többi növényhez képest) kitettek magukért.
Az eper igazi meglepetés lett a nyár elején. Mint mennyiségben, mint ízben -- hmmmm; öröm visszagondolni.
A cukkini (sárga, csíkos és sötétzöld) egész évben ontotta a termést, a fagyó is tele lett velük.
Körtefánk három is van, azonban egy nagyjából még sosem hozott termést, egy 5-10 szemnél megáll, a harmadik viszont már három éve folyamatosan megemberelte magát (kb. 10 évig egy szem sem volt rajta).
Szintén háromféle almafánk volt. A starkingtól meg kellett vállnunk az idén, így az ő termése, az a fincsi alma igazán hiányozni fog a téli napokon. A jonatan csak jövőre fog termőre fordulni (elméletileg). Így maradt a golden. Rá igazán nem panaszkodhattunk soha. Mindig bőtermő volt. Hatalmas, egészséges gyümölcsökkel. Azonban rá sem száníthatunk már sokáig :(  Megjelent rajta is az az ágszáradás, mint a starkingon. Így valószínűsíthető még 2-3 termő év.
A paradicsomokon ugyan rengeteg volt a virág és a termés is, de a nagy melegben lepotyogtak (megfőtek) éretlenül. Az eddigi 100 üvegen túli parilé-eltétel az idén nem érte el a 30 üveget. HOGYAN FOGYJUK EZT BEOSZTANI!?!?!?!
Paprika - egész szezon alatt egy darabot sem tudott a család enni. Mire észhez tértek a növények és kezdtek virágozni, majd termést hozni -- addigra vége lett a szezonnak, nem értek be rendesen.
Zöldbab - szintén kismillió virág, majd termés, de egyik napról a másikra beöregedtek. Így kénytelen voltam tovább tartani őket, és amelyikből csak lehetett, fejteni való, ill. szárazbabok szerkeszteni.
A fejtenivaló bab egész évben csak volt, most kezd észhez térni és termést hozni. Remélem hosszú és fagymentes őszünk lesz, hogy a most félúton lévő hüvelyekben a szemek megnőjenek és beérjenek!
A hagyma - vörös/lila - kicsi maradt, de annál édesebb - fincsi! (volt).
A szőlőről ne is beszéljünk. Egy kisrekesznyi és sörétnagyságú szemekkel. Igaz, mézédes lett - már amit meg tudtunk menteni a darazsak elől.
Cseresznye még virágjában lehullott - egyetlen szem sem lett.
A levél-zeller nem volt hajlandó megnőni, bokrosodni. A metélőpetrezselyem sem. A répa nagysága egyszerűen felülmúlhatatlan. Egyes esetekben már el is érte a 3 cm-t.
Mogyoróbokor még mindig nem termett.
A birs virágaiból nem lettek termések.
A torma ugyan egészséges, de alig nőtt a gyökere valamit.
A fűszernövények viszont hozták a formájukat. Borsikafű, oregano, kakukkfű, bazsalikonok, citromfű és a menta. Rájuk - úgy látszik - mindig lehet számítani. (A tárkonyt a csikenek sajnos kinyiffantották.) Töménytelen mennyiségben sikerült szárítani őket. Mint teának, mint fürdővízben alkalmazva. És az idén nem is kellett kerülgetni őket a lakásban, hisz a bugyicsillár/ok jó szolgálatot tettek. Radikálisan csökkentve a szárításra szánt területet.
Ó, a dió! Az idén, is elérte a tavaszi fagy. Azonban most csak az alsó részét. (szerencsére) A felső részen viszont hemzseg a dió. Kb. fele albérlőtől zsizseg, de még így is bőven marad nekünk az egészségesből. (A zsizsegősökből a fakopáncsok lakmároznak. Már - szinte - oda is költöztek, mert alig tudnak repülni, a tele pocakjukkal.)
A krumpli íze főve és sütve is finom, azonban mennyisége kívánnivalót von maga után. Némi túlzással annyi lett, amennyit elvetettem. Egy hálóval vettem (50 szem) és két kisrekesznyi lett belőle. Igaz, mind egészséges!

Azonban, a növények kétes kimenetelét pótolták Csirkisztán lakói. Igazán nem lehet rájuk panasz. Az öreglányokból egyet ugyan le kellett vágni - tojásprobléma miatt (túl nagyok voltak a tojások). De a többi; a májusi megvásárlásuk óta talán összesen egy hetet nem tojtak. Az állatok is egészségesek maradtak. Ugyan sokat veszítettek súlyukból, és egyeseknek a tolla nem nőtt ki, de táp nélküli etetéssel ilyen erdményt elérni = ÉLJEN!
A csikenek felnőttek. Szép ifiasszonyokká válltak. A két kakasból (Béla és Géza), végül is a nagyobb és házastársi kötelezettségét jobban teljesítő Béla maradt meg. Géza távozott Csirkisztánból (élve).
A kertet már teljesen (6,30-tól sötétedésig) magukévá tették. Azaz - mindent letaroltak. De nem bánjuk, hisz olyan szépek. Nagy kerek popóval, 2,5 - 3 kg-os sullyal. És nem utolsó sorban elképesztően finom tojásaikkal pótolják a tarravágott kertet.
A csikenek is tojnak már rendszeresen. Sőt! Sütike a féleszemű nyamvi tyukica (nincs fél kiló) is tojott már egyet. Mint egy nagyobbacska fürjtojás, akkorára sikerült az eddig egyetlen tojása. Alfi, (akiről kiderült, hogy hölgyike, így utólag Fifi/Süsü lett) is tojott már egyet. Az ő súlya nem éri el az egy kilót, de tolla rengeteg van. Szerintem háromszor annyi, mint egy "normális" tyúkon. Röhelyes, ahogy a pillangókat hajkurássza a kertben. Ezért lett a másik neve Süsü :)
Süti levágása gondolatunk tárgya volt egy ideig, hisz nem várható tőle sok minden az életben. Azonban, a kés árnyéka sem vetül rá azóta, amióta azokat az undok pirosbogarakat (bodobácsokat) töménytelen mennyiségben pusztítja. Rászokott a vadászatukra, nincs a teraszon, a ház körül egy sem. Képes napjában százszor is körbejárni a házat utánuk kutatva.
Néhány kép az őszeleji kertből, előtérben az állatokkal.

Nem tudom, hogy alapból minden baromfi szereti-e a csilikaprikát; de a csirkisztáni polgárok nagyon. A teraszról le kellett venni, mert állandóan ott zabálták.

Béla és a két Lenke (meztelenke). Azok a csonkok kelkáposzták, karalábék és körömvirágok voltak.

Mamusz hempereg a krumpli helyén - természetesen a csirkeaknák között. Háttérben a fejtőbab, most hüvelyesedik.

 Fifike/Süsü hátulról és előlről. A popóján már kezd hullámosodni a toll.

A bóbicáló tyukocska mostanság bárhol szunnyad egy kicsit. Nem is csoda, több mint 3 kg. Egy zabagép.
Süti, a kertben is bogarászik, nem igazán vega.

Apunak egy szava sem lehet - segítséggel veszi ki a fát.

Béla inkább az öreglányokkal van. A régi öreglánylak (kutyaól) ki lett téve a diófa alá, ha valamenyiknek sürgős tojhatnékja támad legyen hely. Így nem kell keresgélni a tojásokat, nem tojnak el. A kert elején és végé is van tojóhely.

A tarra csipkedett paprikák. Igaz, így nem kell keresni a lombok között a parikákat :)