2016. október 31., hétfő

Visszaemlékezés, egy bánatos nyárra

Kert
Az idei szezonban semmi nem úgy sikerült, ahogy azt szerettem volna. Késtem a magok (pari, paprika, káposztafélék, tökfélék, ... stb.) elvetésével  kb. 3-4 hetet, így késett a fejlődésük és a kiültetésük is. A palánták között felütötte a fejét a palántadőlés, mert elfelejtettem csalánlével öntözni őket. A sóskamagok elvetése sikeres volt, de a kikelésük már kevésbé - legalább is számomra. Ugyanis az összes a szomszéd füve között kelt ki. A kelkáposzta-palánták kinyiffantak, elsárgultak. Külsőleg nem látszott rajtuk semmi. A paradicsompalánták - amik máskor bármilyen kínt kiáltak - most kb. 20 cm-es nagyság után szintén tönkrementek. Csak azok hoztak termést, melyek maguktól keltek ki. Azok viszont nem értek be, és zölden ették le a tyúkok. Úgyhogy szégyenszemre, a nyáron kellett vennem paradicsomot.
Egyedül az eper volt mint minőségileg, mint mennyiségileg kiváló. A cseresznye ugyan sok volt, de ízetlen, a körte szintúgy. A meggy - mire észrevettem, hogy van rajta - a madarak ették le a kb. 20-30 szemet. Szőlőből bőséggel termet, de szintén ízetlen volt, így abból a tyúkok és a darazsak lakmároztak. A piros ribizliből nem termett annyi, hogy dzsemet készítsek belőle. A két tő feketeribizli viszont kellemes meglepetésként a múlt évi termés duplája lett. Azt, a szomszéd kislánnyal belakmároztuk.
Diófánk kitett magáért, mert ennyi termést még életében nem hozott. Egész évben világított az élénkzöld, kerek kermések tömkelege. Azonban! - mire lepotyogtak, a fele rossz volt, a másik felének egyharmada penészes. Így csak 6 kisrekesznyi diónk lett télire. A rosszakat azért nem dobtuk ki, hisz azok még jók a tyúkoknak (napraforgómag helyett).
A virágok, csak június közepéig mosolyogtak ránk, színes virágkelyheikkel. Utána, a nagy meleg kikészítette őket.
Ami meglepetésszerűen ért, az a pár szál kukorica, ami kikelt a diófa árnyékában. Kb. 30 cm-es csövek lettek rajtuk, tele szemmel.

2016 szezonkezdet - még szépek a virágok, a fűszernövények és a fű is.


Csirkisztán
A szezon 6 - még a múlt évből visszamaradt - tyúkkal és 20 csibével kezdődött. Az öreglányok szépen tojtak. Vettem hozzájuk még tojógyáriakat. Azt mondták, olyan lesz mint tavaj, de nem olyan lett. Nagyjából másfél hónap múlva kezdtek el tojni, ahogy megvettem őket. Igaz, utána már belelendültek és a szeptemberi levágásukig folyamatosan tojtak. Azonban nem lehetett kiszámítani a napi tojásmennyiséget. A tavajiaknál napra pontosan meg lehetett mondani, hogy aznap mennyi tojás várható. Erről ennyit.
Úgy gondoltam, hogy az idén - szomszédom kérésére -, tartok húsbaromfit is. 20 darabot vettem, mind a húsz be is került a fagyasztóba. Azonban! - még ennyi gond, mint azokkal; nem volt egyetlen állatommal sem. A hőmérsékeltre nagyon oda kellett figyelni (nem úgy, mint a kettőshasznosításúaknál). Így tavasszal - folyamatosan kellett fűteni rájuk. Mivel a kályhám tűztere kicsi, így éjjel-nappa kétóránként kellett rátenni a tűzre. Természetesen - kinti helyiség nem állt a rendelkezésre fűtésügyileg, így maradt a lakásban tartás. Aki tartott már állatot lakásban, és fűtött rá - az tudja, hogy milyen ajjer volt mindenhol. Bevette magát a bútorokba, a ruhákba. Szörnyű volt. De, végül is túléltem. Következett a kinti tartás. Kis zárt térben ajánlják a tartásukat. Először meg is tettem mindent a szabványszerű tartás betartására. Napról napra láttam a rusnya testüket, tollnélküliségüket. Csak "döglöttek" a zabásedényük mellett és ettek. Hogy én ebből egyek - kizárt!!! Így lett nekik egy kis kifutójuk. Majd azt kinőték; ill. én besokaltam, hogy mindig kiborítják bármilyen edényüket, amit csak vettem. Képesek voltak még a felfüggesztett edényből is kiverni a kaját, a vizet. Volt úgy, hogy amíg nem voltam otthon egész nap, addig szomjaztak. Besokaltam, kiengedtem őket a tojótyúkokhoz. Akik, természetesen gyepálták őket. Majd következett egy isteni szikra!!! Mivel a kertben az idén nem termett meg semmi. És kopár volt, így kiengedtem mind a két bandát az egész kertbe. Megszűnt az egész napos bunyó, illetve a rusnyaságok tollai is elkezdtek nőni. Nem buktak fel a saját lábukba, rendesen ették az egész kukoricaszemeket - nem kellett porrádaráltatnom -, a zöldet gyakorlatilag fűnyíróként ették. Kb. 2 két múlva, már észre sem lehetett venni rajtuk, hogy egy genetikai torzszülöttek. Nem esett vissza a súlyuk - hiába is mondták a faluban, hogy lejárják! figyeljem csak meg!. Híztak, mozogtak, ízes lett a húsuk, bár ugyanolyan gyorsan megfőtt, átsült, mintha gyáritartásban lettek volna. Átlagban a 3 kg - pucolva - megvolt. Ez egy igazán élménydús tapasztalás volt. Tehát, ha nem március-áprilisban, hanem május-júniusban veszem a kicsiket, amikor már meleg van éjjel is, ill. csak az első hónapban lesznek bezárva, majd ki lehet engedni őket szabadon, akkor a negyed része gond sincs velük, mint ezekkel volt.
Fifikém, a nyáron elkotlott egyetlen - szemnélküli - tojáson. Így vettem neki 10 darab igazi tanyasi tojást. A tízből egyet Fifi összetört. Kikelt 8 kisördög. Feketék és sötétbarnák voltak. Az egyik kopasznyakú lett, amit pár hét elteltével a szomszédmacska nasinak elfogyasztott. Három darazsat evett, abba belepusztult. A maradvány három kiskakas, egy kistyúk. Most négy hónaposak lehetnek nagyjából. Elképesztően szépek a kiskakasok, a tyukica pedig tiszta fekete. Szerintem nem lesznek nagyok, olyan krédli méretűek. Bár nagy tojásból keltek ki. A kiskakasokból sajnos el kell adni, mert előbb-utóbb kakaskodni fognak egymással. Eddig nagyon nyugodtak, nem verekednek. Ja, és nem kukorékolnak - Bélánknak, a múlt évi kakasunknak már ilyenkor be nem állt a csőre :) Mindenki tudja hol a helye a rangsorban.
 Húscsirkék - fejlődtünk tartásügyileg! Már nem akváriumban vannak a csibék, hanem járólában :)
Ha kisütött a nap, a bölcsi kivonult a kertbe.

 Fifi - eső után - csemetéivel. Itt még meg volt a kopasznyakú!


Zizzenet
Kaptam egy nagyfülű, fehér óriást!
Én hüje! Úgy gondoltam, hogy minden nyuszi olyan kedves, aranyos és stb., mint a gyermekkoromban kapott szürke nyuszink volt. Hát, nem! Ez a zakkantnyúl, nem szerette, ha hozzáérek. Még egy simit sem engedett meg, pedig Ő is bent kezdte a lakásban. Készítettem neki egy ketrecet. Itt a szagokkal nem volt gond, mert macskaalomra végezte a dolgát, ami elfedi a kellemetlen szagokat. Azonban jött a nagy meleg, ill. kinőte a ketrecét - legalább is én úgy gondoltam. Nagyjából egy hónap elteltével már annyira megszokott, hogy rövid időre meg tudtam fogni. Úgy döntöttem, hogy kiengedem - felügyelet alatt - hadd szaladgáljon a kertben a tyúkokkal. Na, ennek az lett az eredménye, hogy egy hét elteltével már nem akart bemenni a kertecébe. Kinn maradt. Az összes likat a kerítésen elrekesztettem, betömtem. (Nálunk a kerítéseken kis lyukak voltak, hogy a sünik tudjanak közlekedni éjszaka.) Nem is volt gond egy darabig. Valahol aludt, egész éjszaka ugrabugrált, letarolt mindent, ami zöld volt a kertben. Ámde! észrevette, hogy a macskák az utcai kerítés mely részén tudnak közlekedni. Őnagysága is ott közlekedett. Egy darabig idegeskedtem miatta, de ezt hosszú távon nem lehet bírni!!!! Így bevettem a lesz@rom-tablettát. Lesz, ami lesz. Így éldegélt a Zizinyúl egész nyárom és ősz elején. Már az arra sétálók is szájra vették a macskaként élő házinyulat. Fényképezték, pl. ahogy az utcán szunyókál. Egy idő után már nem volt elég neki az utca. Végül is meg-megjelent a szomszéd utcában, és a réten is. Hazajött mindig enni, olykor-olykor egy simit is megengedett. Élte a boldog életét.
Amikor is jött az - irány Pestre!
Most nyomorog egy bő 20 négyzetméteres helyen a Fifityúkkal, a 3 kiskakassal és az 1 kistyúkkal. Ez rémes!
Sajnos, normális kép nincs róla, mert mindig nyüzsög, bemozdul.


Horgolda

A kertben sok teendő nem volt, így több idő maradt a horgolásra.
Persze sokkal több figurát horgoltam, de a fényképezés lemaradt - mivel a gépem sokszor bemondta az unalmast. A közeljövőben pályáznom kell egy másikra.